Mikor Krisztus Urunk a földön járt Szent Péterrel, hát Szeged alatt át akartak menni a másik oldalra. De se csónak, se átkelő edény sehol. Arra pecázgatott az Óriás. Mondta neki Jézus, hogy Szent Pétert vigye át a túlsó partra. Mert az akkor még nem tudott úszni. Meg a víz is hideg volt még, olyan évszakban érte őket a vízen való átkelés kívánalma. De az Óriás kicsillette a megbízatást, hogy ő egyszerre tizenöt Szent Pétert is áttenne a túlsó partra, ezért csak a Tisza közepéig lábalt be a vízbe, onnét a terhét úgy kivetette a túlsó pattra, hogy csak úgy nyekkent, a nyakát is majdnem kitörte. Akkor visszament, fölvette Jézust, azt mondja: - Hallod, te magad tizenötször nehezebb vagy, mint amaz, akit szárazra hajítottam! Amikor Jézust szépen letette a partszélre, abban a minutumban elnyúlt az Óriás, kiadta a lelkét. Meghalt. Jézus a lelket magához véve, a köpenye alá tette. De a lélek visszatekintve kérdezte: - Mi az a nagy dög a parton hosszában elfeküdve? Jézus megmondta neki. - A te bűnös tested az, amiért utazó társammal, Szent Péterrel olyan gorombán bántál.