Indul már a vén huszár...
Az öreg bácsi - mer má az öregek ugye libákat őriztek. A pap meg lehajtotta a disznókot, az jártatta, ugye a pap. És ugye beszélgettek. Beszélgettek ott a legelőbe. És akkor mondta az öreg, hogy hát ő valamikor huszár vót, ha ő meghal, őtet búcsúztassa el a huszároktúl, mer ő huszár vót.
Hát oszt akkor a pap - oly jó szótehetsége vót neki -, mikor meghalt az öreg, mikor kezdtek vóna kiindulni a temetőbe, mert régen ugye háznál temettek. És akkor mondta a pap:
- Indul már a vén huszár a Szent Mihály lován.
És akkor, mikor kivitték a sírhoz, ott meg ugye csak így a parasztemberek szokták régen a falun betemetni. Akkor valahogy kicsúszott a koporsó, ahogy engedték le a kötelrűl a koporsót. Oszt akkor talpra állt az öreg, a halott. És akkor mondták, hogy:
-No, az öreg még nem csak, hogy indult, hanem még szalutál is Szent Péternek!
Hozzámondták az emberek. Ez a mi időnkbe történt. Emlegették.
Magyar Zoltán
A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó
Budapest - 2004