Hogy lopta el a juhásztól két ember a szamarát?
Mikor a juhász vezette a szamarát az úton, két ember utolérte. Azt mondja az egyik:
- Lopjuk el ettől a juhásztól a szamarát!
- Hogy lopod el, mikor vezeti? - kérdezte a másik.
- Hogyne lopnám el, mikor sose néz hátra! Ellopom én, te csak hajtsd el!
Szép csendesen odament, lehúzta a szamár fejéről a kötőféket, és a saját fejére húzta, a másik meg elhajtotta a szamarat.
Mikor már annyira elhajtotta a társa a szamarat, hogy nem látszott, az ember megállt, megrántotta a juhász kezében a kötőféket.
Akkor a juhász hátratekint, látja, nem a szamár van a kötőféken, hanem egy ember. Kérdezte tőle:
- Hogy kerültél te ide?
- Hét esztendeje, hogy elátkozott engem az anyám szamárnak. Most letelt a hét esztendő, visszaváltoztam embernek!
- No, hát ha letelt a hét esztendő, eredj, énnekem nem kellesz! Az ember elment arra, amerre a másik ember hajtotta a szamarat.
A legközelebbi vásárba az egyik ember, nem aki lopta, a másik, elhajtotta a szamarat, de a juhász is elindult másikat venni. Mikor odaér, látja, hogy árulják az á szamarát, odasompolyog mellé, a fülébe súgja:
- Megint elátkozott már az édesanyád? A szamár megrázta a fejét.
- Hiába rázod a fejed, nem veszlek meg többet, mert megint elvesz a pénzem, amit érted adtam!