Mink elmentünk oda; egy márciusba vót ez, havas eső esett nagyon. Gyümölcsoltó Boldogasszony vót. Aszongya a jányom: - Én nem tudom, de én úgy érzem. hogy itt valami csoda lesz! - így lelkileg. Akkor nagyon el vót borulva. Egyszer csak - úrfelmutatás van - kisüt nagy fényesen a Nap. Nagyon fényesen sütött. Olyan kőrössen, mintha csak pont ránk, arra a kápolnára, künt - mert ugye künt vót a mise, ugye mert künt van a mise mindig, ha rossz idő is van, mert nem férnek be a népek a kápolnába. Egyszer úgy mán áldozás után kezdenek mondani, úgy zsibong a nép, így zsibalyognak otten. Hát oszt akkor nézek: jaj, jaj, jaj az égen! Nézünk, oszt mán nem messze ültünk ugyan a kápolnától, oszt nézünk fel: hát a Napbúl mint a luftballonok! Akkor aki mellettem állt, az aszondta, hogy: - Jaj, mind sárga! Nézzétek csak, gyünnek a Napbúl a sárga gömbök! -Jaj - mondom -, az enyim meg mind piros! - én pirossat láttam. - Mind piros gömbök! Akkorra kilép a remete a sekrestyéből, annyira vót tőlem, mint ez a ház-e. kilép: Úristen - nézek rá-, ennek tiszta piros, teljes piros vót rajta a karing! A fehér karing. Hát ez tiszta piros! Hozzámegyek - akkor lelkileg annyira vótunk, mán sírtunk, sirattuk - oszt mondom neki: -Jaj, tudja-e, hogy magán teljesen piros az ing?! Teljesen! Oszt így néztem rája. És fölülről kezdett lejönni, s ment lefelé, ment lefelé a piros. Hát ugye meghatódtunk nagyon. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004