Egyszer Szent Péternek, mikor Jézus Krisztussal utazott, eszébe jutott, hogy ő szeretne isten lenni, ha tovább nem, legalább egy napra. Majd megmutatná ő akkor, hogy hogyan kellene a világot igazgatni. Jézus minden módon iparkodott lebeszélni erről a bohókás gondolatról. Mikor aztán látta, hogy Péteren nem fog a jó szó, sőt minél inkább lebeszéli, az annál inkább vágyakozik isten lenni - azt mondta neki: - No, jól van, Péter, minthogy olyan nagy kívánságod van a világot kormányozni, megengedem, hogy ma igazgathatod úgy, ahogy neked tetszik. Abban a pillanatban ott termett egy szép aranyos karszék, már Péter bele akart ülni, mikor egy asszony a faluból egy fias tehenet hajtott ki a rétre legelni. Péter nem tudta magállani, hogy meg ne kérdezze az asszonytól, hova hajtja a tehenet. - Csak ide a rétre legelni! - Azzal kettőt-hármat utánacsapott az ostorával a tehénnek, az odább kocogott, maga pedig visszafordult, s ment egyenesen a falunak. - Hát a tehénre ki visel gondot? - kérdezte Szent Péter, amint látta, hogy az asszony hazafelé tart. - Majd gondját viseli a jóisten - mondja az asszony -, mert énnekem odahaza annyi a bajom, hogy az isten a megmondhatója, négy gyerek vár a kuckóban, s egytől egyig mind apró! - Hallod, Péter - mondja Krisztus, mikor az asszony elment -, most már a tehenet terád hagyták, te viseled gondját. Egyszeriben ott termett Szent Péter nyakában egy karikás ostor. Nemsokára szüksége is lett rá, mert a borjú elbődítette magát, a farkát felkunkorította, azzal aló, vesd el magad, nekirugaszkodva futni kezdett. Szaladt, szaladt tüskön-bokron keresztül, a tehén pedig mindenütt a nyomában. Nosza, Szent Péter is kapja a karikást, szalad a tehén után, kiabál neki: - Bocikám! Bocikám! De bizony az rá sem hederített, csak futott egyenest a fia után, úgyhogy jól meghajlott a nap, midőn meg tudta előzni a tehenet. Mikorára visszahajtotta fiastul, éppenséggel öreg este lett. Szent Péter pedig az egész napi szaladásában kifáradt úgy, hogy alig bírta a lába. Szidta a tehenet, mint a bokrot. - No, lásd, Péter - mondja Jézus Krisztus -, te isten szerettél volna lenni, a világot akartad volna kormányozni, pedig egy fias tehénnek sem tudnád jól gondját viselni. szerk. Tóth Béla Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1984