Édesanyám járt a ferencesekhő Szécsénybe, és akkor olyan '26 táján Kis Szent Teréz akkor lett szentté avatva. S akkor a ferences atyák nagyon sokat beszéltek Kis Szent Terézről. Akkor édesanyám aszongya: őneki vót egy álma, csak egy hangot hallott, hogy legyél a Kis Szent Teréz tisztelője! De aszongya: nem is akkor mindjár, mikor prédikáltak, még utána. Aszongya: hát hogy kellene lenni nekem, mi vót ez az álom? - így elgondolkodott rajta. Oszt aszongya, egy olyan vágyat érzett: neki köllene - még akkor csak két gyerek vót -, neki köllene egy kislány. Mondja édesapámnak: - Hallod, azt Terézkének keresztölném - aszongya -. úgy megtetszett nekem a Terézke név! Aszongya édesapám: - Mit gondolsz te, én hogy rontanám má meg ezt a két gyereket'?! - mán akkor vótak vagy hat-hét évesek. - Hát hogy lehetne ezt megrontani! Hát hogy a fődek annyi felé mennek. Szétparcellázódik a főd, hogy ha sok gyerek van... - Jaj, mán a két gyereket nem rontjuk meg! Édesanyám aszongya, hogy ő csak mindég imádkozgatott. Imádkozott, hogy neki legyen egy kisjánya. Hát oszt akkor ugye hét év után vót a bátyám, hét év után megszülettem. Édesapám egy kicsit haragudott érte, aszongya. haragudott. Hát oszt akkor Terézkének is keresztölt édesanyám. megvót édesanyámnak az öröme. Utána oszt édesapám is nagyon megszeretett, nagyon szeretett, amíg kisján vótam. Akkor édesanyámnak még született egy. Aszongya édesanyám: édes Istenem, hát mán elfogadom. de hát én csak egyet kértem, nem kettőt!   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004