Az egyszeri cigány elszegődött dolgozni a maga kenyerére. De nagyon lapos tarisznyával ment ki a mezőre. Nem is nagyon ártott a dolognak. Mikor eljött a dél, a gazda tüzet rakott a bogrács alá, szalonnát aprított bele, s hozzáfogott a főzéshez, a cigány meg csak nézte, nyelte a nyálát. Egyszer csak észrevette a gazda tarisznyáját a szekéren, kicsent egy darab szalonnát belőle. Meglátja a gazda, rákiált: - Hé, more, az áldóját! Hiszen te a magad kenyerére szegődtél! - Az ám - mondja a cigány -, de nem a magam szalonnájára! A gazda hagyta, hadd lakjon jól. Hanem aztán megkérdezte tőle: - Hát aztán hogy is hívnak téged? - Engem úgy hívnak, hogy: ha jóllaktál, hazafelé! Gazduramat hogy hívják? - Engem meg úgy, hogy: utána az esztekével!   A cigány megcsóválta a fejét.   - Jaj, nagyon összeillik a nevünk!   Nem is mert megszökni.   A másik cigány meg elment a templomba.   Úgy gondolta, hogy ő bizony nem húzódik hátra az oszlopok mögé, hanem középre ül, mert látni akar mindent. Így aztán beült nagy begyesen a bíró székébe.   Amint a bíró is benyitja a templomajtót, látja, hogy ott ül a cigány az ő helyén. Mit csináljon most? Bemenjen, és ott egyezkedjen vele?   Nem ment be, hanem az ajtónyílásból intett az ujjával neki, hogy menjen ki.   A cigány észrevette, de csak intett a fejével, hogy nem megy.   Mit volt mit tenni, kinn maradt a bíró, de mikor a cigány előkerült, felelősségre vonta:   - Nem tudod te, hogy mikor én így intek az ujjammal, az azt jelenti, hogy gyere ki?   - Hát bíró uram nem tudja, hogy amikor én így intek a fejemmel, az azt jelenti, hogy nem megyek?       szerk. Dömötör Ákos Fótonfót király - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1985