Egyszer egy hegedűs cigány késő éjjel hazafelé ballagott a szomszéd faluból. Úgy gondolta, megrövidíti útját, elhagyta hát a szekérutat, és az erdőn át vezető gyalogösvényre tért. Itt a nagy sötétségben eltévedt, belezuhant egy farkasverembe. Nagy volt szegénynek az ijedsége, de még inkább megrémült, mikor észrevette, hogy a veremben társra is akadt, mégpedig milyenre! Egy nagy farkas vicsorogtatta rá hatalmas fogait. Ijedtében előrántotta a hegedűjét, és elkezdett muzsikálni. Tetszett-e a nóta a farkasnak, nem tudni, de annyi bizonyos, a koma is rágyújtott a nótára, elkezdett irgalmatlanul vonyítani. Cifra mulatság volt ez, mert amint a cigány a hegedülést abbahagyta, farkas koma azonnal rámordult, és fogait csattogtatva olyan mozdulatokat tett, mintha fel akarná falni. Akarva, nem akarva, a cigánynak egész éjjel hegedülni kellett. A furcsa zeneszóra, de különösen a farkas vonyítására a verem köré gyülekezett több farkas, ezek is elkezdték a vonyítást. Szegény cigány nagyon kétségbeesett, a hegedülésbe belefáradt, s a hegedűhúrok közül is elszakadt már kettő.   Szerencséjére végre-valahára virradni kezdett, s a vadászok a lármát meghallván, a farkasveremhez siettek. A verem köré gyűlt ordasokat szétugrasztották, a veremben üvöltő farkast jó célzással agyonlőtték, a cigányt kiszabadították.   A halálos félelem úgy elgyötörte a szerencsétlen muzsikust, hogy még szólni sem tudott. Amint kikerült a veremből, futott hazáig. Vissza se nézett. Otthon aztán feltette magában, hogy máskor a járt utat a járatlanért, ha sokkal rövidebb volna is, el nem hagyja.     szerk. Tóth Béla Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1984