Hát vót egy orvvadász a faluba. Hát ugye gyütt a vasárnap, akkor gondót egyet. Aszongya: -Most kellene vasárnapra valami hús a családnak! Fogta az ő összetákolt puskáját - olyan házipuskája vót neki -, összetákolt puskáját, és akkor kiment az akácos szélire. Vette a hátizsákot. No, nem is sokat köllött neki leskelődni, hát lőtt egy nyulat. Be a hátizsákba, gyerünk is hazafelé! De mikor mán ment haza, hátranézett, hát mán a fölső kertkapuba - mán a csendőröknek el vót árulva, hogy ő orvvadász -, bizony a csendőrök mentek utána. Gyorsan beszaladt a házba, a hátizsákot a bölcsőbe betette a gyerek alá. A gyereket rá. A puskát meg az asszonnak a szoknyába. Az asszon mosott. - Gyorsan, asszon, a szoknyád alá! Begyugta. No de a csendőrök ott termettek, mire ez má vége lett-e, mingyá mondják: - Hej, bátya, maga - aszongya - láttuk, lűtt egy nyúlat - aszongya. - Én-e? - aszongya. - Itt ringatom a gyereket - aszongya - mióta! Igaz-e. asszony? - Igaz bizony, hát itt ringatja a gyereket a bölcsőbe-e - aszongya. - Nem vót sehol! De akárhogy veszekedtek, mérgessek vótak, mindent, benéztek az ágy alá, még az ágyat is szétlökték - a puska sehol nincsen. - Hát akkor mivel lőttem, ha nincs puska? Hát oszt vót ott egy öt éves fajta gyerek, aszongyák neki a csendőrök: - Édes kisfiam, figyelj ide, tudod mit, veszünk neked cukrot, ha megmondod, hogy van-e az apukádnak puskája! Hogy lőtt-e nyúlat? Aszongya a kisgyerek: - Igenis, hogy van neki! Láttam is -aszongya. Aszongya: - A hosszú az az apunak a nadrágjába van. Az a széles az meg anyunak a lába közt. Oszt apu puhant egy nagyot, oszt lő ollyat, mint a minő a bőcsőbe van. Akkor elkezdtek a csendőrök nevetni: - Hahaha -azt mondja-, nohát ez a kisgyerek milyen okos! - aszongya. Hát félreértették a csendőrök, elmentek. Az asszony meg az ember jót nevettek, hogy sikerült megúszni nekik az orvvadászságot. A bölcsőből a nyúlat megsütték, megették, jót mulattak. még ma is élnek, ha meg nem haltak, bizony. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004