Volt egy szegény ember meg egy szegény asszony. Hát reggel ahogy kelnek, látják, hogy az országúton sereglenek a vásárba az emberek. Azt mondja a szegény ember: - Édes feleségem, hadd menjek be má én is a vásárra! - Ó, ember, ember, minek menne, péz nékű bolond ott az ember. - Hát, édes feleségem, legalább szétnézek. - Bánom is én. Megyen oszt a szegény ember az országúton. Egyszer csak látja, hogy egy legény kilenc szép ártánydisznót hajt. Azt mondja a szegény ember úgy magába, lassan: - Nem bánnám má én, ha az ördög adná is, csak adna nekem egyet! Meghallotta ezt a legény, visszafordult: - Mit mond maga, szegény ember? - Azt mondtam, hogy nem bánnám, ha az ördög is adna egyet a disznóbó, de legalább nekem is vóna. - Ide figyeljen, mind magának adom. Itt van a bot, hajtsa haza, magának adom. - Ne járassa a bolondját a szegény embervel! - Dehogy járatom. Hajtsa, fordítsa vissza! Mőre lakik? Örült a szegény ember, mikor maga elé vette a kilenc szép ártányt. De nem sokáig tartott az örömi, mer a legény utánakiáltott: - Hej, te szegény ember, én az ördög vagyok! Éccaka egy órakor megkopogtatom az ablakod. Ha kilenc kérdésemre meg nem válaszolsz, viszlek téged is, meg a kilenc ártányt is. Hajtott szomorúan haza a szegény ember. A feleségi a kapuba várta. - Emberem, kinek a disznóját hajtod? - Ne törődj vele, nyisd ki a kaput! Beterelte a szegény ember a kilenc disznót. - Te ember, hát kié, mié? Elmondta oszt a szegény ember, hogy járt, mint járt. Búnak eredtek mind a ketten. - Mit csináljónk velek, ember? Ólónk sincs, amibe bezárnánk, se ennyi nem tudok nekik adnyi. Szurkáld le! Leszurkálta a szegény ember mind a kilenc ártányt, felporkolta, betette a füstölőbe. De bizony ennyi nem mertek vóna belőle a világér se. Este lámpát se gyútottak, csak búslakodtak a masina mellett. Egyszer csak dobolnak kegyetlenű. Kinyitja az ablakot a szegény asszony, hallgatja a kisbírót. Hát azt dobolták, hogy katonák érkeztek a faluba. Ahova bekopogtatnak, mindenütt szállást kötelesek nekik adnyi, senki el nem kűdheti őköt, mer azt megbűntetyik. - Nohát, nálónk oszt gyöhetnek, ember. Jaj, jaj, alig mondja ki, máris kopogtatnak. Beugrik egy szép katona. - Adjon Isten jó estét! - Adjon Isten, vitéz uram, üljön le, üljön le! Helyet törültek a katonának, beszélgettek. A katona éhes volt, hát egyszer megszólalt: - Gazduram, gazduram, vacsora nem lesz? - Jaj, vitéz uram, olyan szegények vagyónk, mint a templom egeri, nincsen nekőnk semmink az égvilágon! - A pipámra csak akad még egy kis üszök? - Nézze meg a füstölőbe, ott még biztos akad! Kiment a katona a sötétbe. A füstölőbe pislákolt még egy parázs. Rátesz a pipájára, áll fel, hát a fejit beleveri a sok húsba. Megyen be. - Gazduram, gazduram, huncutok magok. Azt mondják, hogy nincs ennyivalójok, oszt annyi hús csüng a füstölőbe, hogy mindenütt belevertem a fejem. Megszólal a szegény asszony: - Jaj, vitéz uram, nem emménk a. Az uramnak adta az ördög, oszt éppen máma éccaka gyön érte. Ha kilenc kérdésire meg nem felelőnk, elviszi a kilenc ártányt is, meg az uramot is. Má fel se bontottam az ágyat, le se akarónk feküdnyi, így várjuk a halálónkot. - Édes nénikém, hozzon be a húsbó, amennyit bír, süssön-főzzön, majd megfelelek én! - Akkor jó. Az ember: - Eredj, asszony, én majd rakom a tüzet, süssőnk-főzzőnk! Nagy vót az öröm, süttek-főztek, jóllaktak. Megtörülte a száját a katona: - No, gazduram, magok csak nyugodtan pihenjenek le, majd virrasztok én, majd várom én, majd megfelelek én. Le is feküdtek, de nem tudták lehunyni a szemiket. Várták, hogy mikor veri meg az ördög az ablakot. Éjfél után beszólt az ördög, azt mondja: - Egy. - Egy, amőre gyötté - válaszolt a katona. - Kettő. - Kettő, amőre visszamégy. - Három. - Három kereken sehova se mégy. - Négy. - Négyen a pokolba is elmégy. -Öt. - Akinek öt kaszás fia van, nem kaszál az maga. Rágyút a hosszúszárú pipájára, úgy nézi a fiait. - Hat. - Akinek hat eladólánya van, elég annak a maga búja baja. - Hét. - Aki hét kenyeret sütött, van még annak most is a pócon. - Nyóc. - Aki nyóc fejőstehenet fej, van annak teji, vaja, túrója, mindeni, nem kér a szomszédba. - Kilenc. - Aki kilenc ártányt ölt, estére is sülthúsval, főtthúsval lakott az jó. Avval egy nagyot dombolt az ördög, elszaladt. Másnap reggel még jó megvendégelték a katonát, bőven adtak neki útravalót is. Azóta is boldogan él a szegény ember meg a szegény asszony, ha meg nem halt. Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990