A Töröktemplomnál vótak ugye a harangok. És akkor mikor ide a törökök bejöttek a háborúba, el akarták vinni a harangokat. És akkor ugye hogy a harangok nem akartak elmenni, és onnan hogy önként leszálltak. És van otten, nem messze vót egy kút, mindig emlegették az öregek. Hogy abba a kútba beleszálltak a harangok. Beleszálltak a harangok, mert nem akartak menni a háborúba, mert beöntötték vóna őköt, hogy öldöklésre használták vóna, ágyúgolyónak. És akkor azok oda beszálltak, és hogy a pásztorok meg ugye aratók éccaka, hogy az oszt otten tisztítkodott a harang, hogy nem sűrűn, de látták, hogy olyan finyesség jött ki éjszaka ja kútbúl; ugye a harangok tisztítkodtak. No és akkor már mikor uraság oszt odakerült, ugye földbirtokosság lett otten, Nedeczky vót, és hogy az, hogy majd kihúzzák a harangot a kútbúl. Ráköttek így láncokat, kötelet, akkor hat pár ökröt rájuk fogtak. Ugye régen az ökörfogattal vontattak, ha köllött, nem vót ilyen más traktor, ilyesmi... És akkor hogy: no, már látták is a harangot - így beszélték -, látták a harangot. Akkor oszt, aszongya, az uraság elkáromkodta magát, ügye az ökröket ütte, hogy: „No még egy kicsit!" - elkáromkodta magát, oszt visszaesett a harang. Azóta se látjuk. Ez ilyen legenda.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004