Volt a világon egy nagyon gazdag ember. Olyan gazdag volt, ládában őrizte a pénzét. Féltette nagyon. Sok puskát is tartott, a falak mind teli voltak aggatva fegyverrel. Odakerült hozzá béresnek egy fiatal legényke, rácsudálkozott a rengeteg lövőszerszámra. - Ugyan, gazduram, minek maguknak ez a sok puska? - Hát, fiam, védelemből. A világ tudja, hogy sok a pénzem, de ezektől félnek, nem jönnek ide lopni. A legény hetykén legyintett. - Ezektől ellophatja, aki akarja! A gazda a magáét erősítette: - A hamar mérgessel, tüzeset köpővel nem szeret senki sem szembenézni. Telt-múlt az idő, a legény egyszer három nap szabadságot kért. A középső napon felöltözött betyárruhába, kést tűzött a csizmaszárba, kikormozta az arcát. Az övéről két rozsdás pisztoly csüngött. Észrevétlen odaóvakodott a tanyaházhoz, a gazda meg hat fia éppen vacsorázott. A félig nyitott ajtón betartotta a pisztolyt, amiben golyó nem fordult meg már száz éve. Elváltoztatott hangon beszólt: - Adjátok elő a pénzeteket, különben a halál markában vagytok! A gazda meg a hat legény fia úgy megijedtek, hogy a kanál is kiesett a kezükből. Ültek megmerevedve. A legény rájuk reccsentett: - Pénzt vagy életet, azt a betyár erre-arráját! A gazda dadogva mondta, hogy a másik szobában tartja a pénzt. Közben azt gondolta, hogy átmegy a betyárral, addig a fiai puskára kapnak, ledurrantják a rablót. De a legényke is észnél volt. Ablakhoz, ajtóhoz fordulva kiparancsolt: - Ti meg vigyázzatok odakint, ha valaki megmozdul, lőjétek, mint a veszett kutyát! A gazdáék ijedtükben odapislogtak az ablakra, és sok fegyveres alakot láttak. Pakolták kifelé a ládafia kincsét, a sok aranyat, ezüstöt, miegyebet. A legény egy kendőbe kötötte, aztán ahogy jött, úgy is ment. Harmadnapi szabadságáról hazaér a béresgyerek, látja, milyen szomorú a gazda meg a családja. - Hát magukkal mi van, hová lett a sok puska a falról? - Hagyd el, fiam, amíg oda voltál, elvitték a rengeteg pénzünket. A sok puskát a sarokba hánytam. - Hogy vihették el a pénzt ennyi fegyver közül? - Hogy? Voltak azok a betyárok csuda tudja, hányan. Ajtón, ablakon lógtak pisztolyostul, akár a szőlőfürtök. A legény kételkedett. - Lovasok voltak? Nyomot hagytak maguk után? - Nyomot nem hagytak, de sokan voltak! - Egy betyárnál itt több nem járhatott - erősködött a béres. - Ha ezt bebizonyítod, sok pénzt adok - így a gazda. Akkor a béresgyerek előszedte a betyáröltözéket, kikormozta magát, a gazdáék elé állt, elváltoztatott hangon beszélt: - Nézzenek meg! Én magam jártam itt tegnapelőtt vacsorakor. A pénz pedig itt van, számolják meg, egy vas sem hiányzik belőle! Az öreg gazda meg a fiai szégyellték ijedségüket, amitől ők tizenkét betyárt láttak, vagy többet. A legényt megjutalmazták, amiért megtanította őket, hogy nem a puskában lakik a bátorság.     szerk. Tóth Béla Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1984