• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A nagy gusztusúak

Részletek

Látogatás
6104
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény legény. Megházasodott, elvett egy szegény lányt. De a lány elmondta neki, hogy ő nagy gusztusú (Itt: nagy akaratú), ha ő megharagszik, nem szól két hétig se. Az ember meg azt mondta, neki meg olyan a gusztusa, hogy ha akkorára, mikorra kell, nincs az étel készen, megeszik egy fej vöröshagymát, attól olyan részeg lesz, hogy összetör mindent. Hát egyszer történt a sorja, hazamegy a dologból a szegény ember, látja, nincs vacsora. Keresi az asszonyt, az a kemence tetején kuporog, nem szól semmit. Bevisz az ember egy nagy vöröshagymát, megeszi, hozzákezd törni-zúzni mindent: poharakat, tálakat, tányért. Egyszer csak megkapja az asszony lábát, lerántja, agyba-főbe veri. Mikor jól helybenhagyta, elment dologra. Másnap hazament, látja, hogy az asszony ágyban van, nem szól semmit. Vacsorázott, lefeküdt. Ez így tartott egy hétig. Esős idő lett, dolgozni nem tudott, oda számított, hogy meg kellene szólaltatnia az asszonyt. Fogott a kezébe egy szál gyertyát, kirángatott mindent a helyéből: székeket, sublótot, ládát, az ágy alá is benézett a gyertyával. Az asszony nem tudta mire vélni az ágyban, hogy mit akar ez a bolond ember. Már bizonyosan meghibbant az esze, kezdte bánni, hogy nem főzött neki. - Mit keresel te félbolond fényes nappal gyertyavilágnál? - Ezt keresem, anyjukom, már meg is találtam! - De hát mit? Mondjad hát! - A hangodat, anyjukom! Már elmúlt egy hete, hogy nem hallottam. Az asszony erre kiugrott az ágyból, ígérte, máskor nem tesz ilyet. De azért még egyszer megjárták. A szegény ember elment dologra, meghagyta az asszonynak, mire hazajön, készítsen egy kis meleg ételt. Közben nagy eső volt, a kút messze, azt mondja az asszony, ő bizony nem áztatja magát azért a kis ételvízért. Hazamegy a szegény ember este, kérdi: - Hát nincs kész a vacsora? - Nem látod, hogy esik az eső, csak nem áztatom el a ruhám! Kapja az ember a két kannát, elmegy a kútra. Megvitte a vizet, örül az asszony, kimegy elé, az ember mind a két kanna vizet a nyakába önti. - De most már mehetsz a kútra, nem ázol meg! Az asszony fogta a kannákat, ment a vízért, elkészítette a vacsorát. Többet soha nem vesztek össze, éltek boldogan.     szerk. Tóth Béla Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1984
Értékelés
★★★★
7 szavazat