• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A kis lámpa

Részletek

Látogatás
9126
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Egyszer vót egy szegény asszony. Annak vót egy fia. De nagyon nagy szegénységbe étek. Így tehát elhatározta a fiú, hogy útra kel világot próbálni. El is ment; ment, mendegélt hetedhét országon is túl ment. Egyszer beért egy erdőségbe, találkozott egy öreg bácsival. Azt mondja az öreg bácsi neki: - Hova mégy, és honnan jössz? - Messziről jövök, apám, de hogy meddig mék, nem tudom; világot próbáni indútam. - Világot próbáni indútá, fiam? Így, amint beszélgettek, azt mondja az öreg bácsi a vándorlegénynek: - Édös fiam, nagyon ehös vagyok, adjál néköm egy falat könyeret! - Adok, apám, de csak egy falatot tudok, mert több nincs is - és odaadta a falat kenyeret az öreg bácsinak. Azt mondja az öreg bácsi: - Köszönöm, édös fiam, a szives jóságodat, nem köll a falat könyered, fogyaszd el magad, és a jóságodér jöjj urast velem, meg foglak jutalmazni - és mentek tovább az erdőben. Odaértek egy sziklához. Itt az öreg bácsi, ki nem volt más, mint egy garaboncás, azt mondja a fiúnak: - Fiam, urast hallgasd meg, amit mondok, de pontossan cseleködd, mert ha nem, akkor hét esztendeig benn fogsz maradni, mert hét esztendő mulva jöhetők csak vissza, és szabadíthatlak ki. Ha bemégy, az alsó lépcsőn egy embör fekszik köröszbe; de arra vigyázz, hogy ahhol ne érgy, mert akkor vége az életödnek. És ha azt körösztüllépted, egy nagy terömbe fogsz jutni. A terömbe van három kád kincs, az egyikbe van aranyalma, a másikba ezüst, a harmadikba gyémánt, és mindegyikbű végy ki hármat! De késni ne késs semmit se! Én kinn várlak, és vissza foglak vezetni hazádba. De a legény megkésött, mer nagyon elbámút a drága kíncsökön, és az ajtó lezárút. Így tehát, mikor eszibe jutott, hogy őnekijje rövid az ideje, ki akart menni, de már nem tudott. Mast mit csináljon? Leült a lépcsőre és gondúkodott. Újból visszamönt, nézte a kincsöket, és csak azon gondúkodott, hogy mi lesz ővele hét esztendeig; éhön pusztul itt benn. Azonban visszamönt újra a lépcsőre leülni. Ott, aminn üldögéll, észrevesz egy kis ablakot, szóval egy vakablakot, abba vót egy rozsdás kis lámpa. Fogja a kis lámpát, és elkezdi dörzsölni, hogy kipucolja a rozsdából. Amin pucolja, egyszer a kis lámpa megpattant, és kiugrik belőle egy embör. Azt mondja az embör: - Mit parancsolsz, kedves kis gazdám? A legény megijedt, hogy mi történt itt. - Ne félj, kedves kis gazdám, nem bántlak én tégöd, csak azt mondd meg, hogy mit parancsolsz. Azt mondja erre a legény: - Kedves kis szolgám, nem parancsolok mást, mind azt, hogy én otthun legyek az anyámnál. Erre a legény azt vette észre, hogy odahaza van az udvarban. De, legnagyobb meglepetésire, sötét éjszaka vót. De a kis embör eltűnt előle, és a lámpát szöröncséjjire magáná tartotta a legény. Bekocol az anyjáhol, azt mondja az anyja: - Ki az? - Én vagyok, édösanyám, eresszön be! Az anyja megörűt, és azt mondja fiának: - Hol voltál, fiam, ennyi üdeig? Már négy esztendeje, hogy elmentél hazulról. - Az nem lehet, édösanyám, hiszen mast mentem el, nem régön. Azt mondja az anyja: - Nézd meg, fiam, a naptárt, hogy hányat írunk! A fiú tehát látta, hogy valóban az anyjának igaza van. Így teltek, múltak a napok. Azt mondja az anyja a fiának: - Édös fiam, mit hoztál hát a messze idegenből? Azt mondja a fiú erre: - Majd meg fogja tudni anyám nemsokára. És abban a városban lakott a királ. Annak volt egy leánya. Azt mondja a fiú az anyjának: - Édösanyám, vigye el ezt a három almát a királyhoz, és mondja meg néki, hogy a maga fia küldte ajándékba a királykisasszonynak! Azt mondja az anyja: - Édös fiam, én nem merőm elvinni, hátha a királ kidob. - Ne féljön anyám, nem foggya bántani. Tehát az anyja elvitte a három ezüstalmát. Beköszönt a királyhoz: - Adjon isten, fölségös királyom, jó napot! - Mit hozol te, jó asszony, énhozzám? - Fölségös király, a fiam küldött három almát a királkisasszonynak, ha lennél szíves elfogadni. - Mutasd az almákat, jó asszon! Az asszony elővette az almákat, és odaadta a királynak. Azt mondja a király: - Hunnét hozta a te fiad? - Világot próbálni volt; de hogy honnét, azt nem tudom. Evvel a király átvette az almát, és egy acskó pénzt adott az asszonynak. Ezzel az asszony megköszönte, és elment haza. Harmannap azt mondja a fiú az anyjának: - Édösanyám, van még három almám, vigye el ezt is a királykisasszonynak! Itt már az anyja bátrabban indult útnak, és elvitte az aranyalmát a királyhoz. És átoladta fia üzenetét és az almát a királynak. Ezzel a király újból egy acskó pénzt adott az asszonynak. Az asszony megköszönte és eltávozott haza. Harmannap újból a fiú azt mondja az anyjának: - Édösanyám, van még három almám, vigye el ezt is a királykisasszonynak! Az asszony ezt má örömmel vitte. Beköszönt a királyhoz: - Adjon isten jó napot, fölségös királyom! - Adjon isten, jó asszony! - Fölségös királyom, a fiam küldött még három almát a királykisasszony részére. - Mutasd az almákat, jó asszony! Az asszony átadja az almákat a királynak. - Te, jó asszony! Mondd meg a fiadnak, hogy köszönöm az almákat, és küldd el hozzám! Ezzel az asszony eltávozott. Mikor hazament, azt mondja a fiú az anyjának: - Édösanyám, mit mondott a király? Azt mondja az anyja: - A király üzeni, hogy holnap menj el hozzá. Mikor megjött a másnap, elment a fiú a királyhoz: - Adjon isten jónapot, fölségös királyom! - Adjon isten, fiam! - A fölségös királyom parancsára megjelöntem. - Édös fiam, ha te ilyen drága kincsöket küldtél az én leányomnak, akkor miért nem jössz egy kicsit más öltözetbe a király elé? Azt mondja a fiú: - Ha fölségös királyom úgy kívánja, akkor más öltözetbe is jöhetök. Tehát a király erre azt feleli: - Mast elmehetsz, és holnap estére más öltözetbe várlak itt. Ezzel a fiú eltávozott, és másnap este elővette kis lámpát, és megnyomta azt a pontot. Azonba előugrott a kis szolga, és azt monja: - Mit parancsolsz, kedves gazdám? - Nem parancsolok egyebet, mind azt, hogy neköm egy ezűstszőrü paripát ezüstruházattal hozz ide! És mikor ez mindön megvót, fölöltözött, és utnak indult a király palotájja felé. De amin ment, az egész utca világosságba vót tőle. A népek nem tudták elgondúni, hogy micsoda van az utcán, és mi az, ami ott fénylik. Ezzel ő csak közeledött a király palotájjához. Mikor odaért, beköszönt: - Adjon isten jóestét, fölségös királyom! - Adjon isten, fiam! De mi egy csoda ez? - Ez nem csoda, fölségős királyom, hanem mindön valóság, amit látsz. Ezzel aztán leültette vendégét, és beszélgettek. Mikor aztán a fiú el akart jönni, azt mondja a király: - Fiam! Ha már ennyi drága kincsöt idekültél, és ilyen drága öltözetben és paripán megjelentél nálam, úgy kérlek, hogy holnap estére még drágább öltözetbe lássalak. Ezzel aztán eltávozott a fiú. Másnap este fölöltözött aranyruhába, és aranyszőrű paripán ment . el a királyhoz. Mikor aztán ment az utcán, még nagyobb fényösség világította be az egész utcát. És mikor megért a királyhoz, beköszönt itt, azt mondja a királynak: - Adjon isten jóestét, fölségös királyom, parancsára megjelöntem, úgy, ahogy kívánta! Ezzel a király leültette, azt mondja a király: - Édös fiam, mast má kérlek, mondd meg néköm azt, hogy honnét szörözted ezt a sok drága kíncsöt? Erre fiú azt feleli: - Bocsáss meg, fölségös királyom, de parancsodnak vagy kérésednek öleget nem tehetek. Ezzel aztán beszélgettek tovább. Mikor a fiú ölégnek taláta a beszélgetést, eltávozott. Azt mondja a király: - Édös fiam, holnap estére jöjj el hozzám, de ha tudsz, még szöbb ruhában akarlak látni! Ezzel a fiú eltávozott, és másnap este fölöltözött gyémántöltözetbe, és gyémántszőrű paripán ment el a királhoz: - Adjon isten jóestét, fölségös királyom! - Adjon isten, fiam! Leültette király, azt mondja a fiúnak: - Édös fiam,mast már látom, hogy hatalmasabb és gazdagabb vagy, mind én, tehát fogadd el leányom kezét! Ezzel a király behivatta leányát, és megbeszélték a lakodalom idejét. És mikor a lakodalom állt, a fiatal király kivötte zsebéből a kis lámpát, mert addig mindig magával vitte, bármerre ment is, és megparancsolta, hogy ezt a lámpát senki ne bántsa. De a lakodalom alatt odavetődött egy vén kuruzsló, aki szintén lámpákat árult, és bement a király palotájjába is, és kérte, hogy cseréljék ki azt a rozsdás lámpát újjér; és a szakácsné, aki szintén egy vén boszorkány volt, minjárt fogta a lámpát, és kicserélte. Ezzel az öreg boszorkány-embör elhagyta a királyi palotát. Mikor kiért a város szélire, ott a lámpát elővette, mert ő már tudta, hogy a lámpának milyen hatalmas ereje van, és megnyomta azt a pontot, és előugrott a kis embör, azt kérdi, hogy: - Mit parancsósz, te rossz gazdám? - Azt parancsolom, hogy a királyleány velem együtt a Feketetenger fenekén lögyön az én palotámba. És ebben a pillanatban a menyasszony és az öreg kuruzsló a Fekete-tengör fenekén vót, és a lakodalom abban a pillanatban elmúllott. Itt a király rögtön elővette a vőjjit, az uj királyt, és le akarta fejeztetni. De a fiatal embör kérte a királyt, hogy bocsásson meg neki, ő előterömti a királyleányt, ha élete árán is. Ezzel útnak indult, és ment mendegélt hetedhét országon is túl. Egyszer amint megy, mendegél, találkozik egy öreg bácsival; azt mondja neki az öreg bácsi: - Hova, merre, édös fiam, és mi járatban vagy? - Édösapám, én feleségömet keresőm. - Hát ki rabóta el? - Azt nem tudom, csak azt tudom, hogy egy öregembör rabolta el őtet. Azt mondja erre az öreg bácsi: - Édös fiam, akkor nagy a te utad. És te aztat a saját erődből megtenni sohase tudod. - Hát mit csináljak akkor, édösapám? - Majd én megmondom néköd azt, hogy mit csinálj, de vigyázz akkor is magadra! Jöjj velem, én majd el foglak vezetni addig! Mennek, mendegélnek, még oda nem érnek a Fekete-tengör partjáig. Itt azt mondja az öreg bácsi a fiatal embörnek: - Édös fiam, tudom, hogy ki vagy; azt is tudom, hogy jó vagy; azért megteszem néköd azt, hogy feleségödet megmenthesd, és hogy boldogok legyetök továbbra is. De vigyázz magadra, hogy el ne fogjon az öreg kuruzsló, mer akkor vége az élletödnek! Ezzel átnyujtott néki egy pácát, és azt mondta: - Ezt a pácát vágd bele a tengör vízibe, és azt mondd, hogy: „tengör vize, nyílj szét, és amíg én ki nem jövök, így maradj!" És ha kijöttél feleségöddel, akkor újból a pácát belevágod, és azt mondod: „Tengör vize, csapj össze!" De mielőtt a fiatal embör útnak indút vóna, egy kis üvegöcskét nyujtott át neki, és azt mondta, hogy: - Feleségöd ezt itassa meg az öreg kuruzslóval, akkor meg vagytok mendve! Ezzel az öregembör eltűnt, ő pedig úgy cseleködött, ahogy az utasítást kapta, és mikor felesége elé ért, az eljajditotta magát, és azt mondja: - Szívemnek szerelme, kedves párom, hogy kerültél ide? Azt mondja a fiatal embör: - Hagyjuk azt most, hol van az öreg? - Az mast nincs itthun, de rögtön jön. Tehát menj, és távozz minél előbb, és bujj el, hogy meg ne találjon! Akkor a fiatal embör átnyujtotta a kis üvegcsét, és azt mondta feleséginek: - Kedvesöm, ezt fekete kávéba itasd meg vele, és akkor majd el fog aludni - és ezzel ő elbújt. De azonban már az öreg kuruzsló jött is haza. Azt mondja a királykisasszonynak: - Kedvesőm, kész-e már az ebéd? Azt mondja a királykisasszony, hogy - Igenis, kész! És nagyon kezdött neki hizelögni, kedveskönni. És leültek az ebédhöz, és a királykisasszony mindjárt a kávéscsészét nyujtotta át, és azt mondja: - Igyunk meg, kedvesöm, ezt a kis kávét előbb! Ezzel az öreg fölvette és megitta. De nyomban azt mondja: - Kedvesöm, én nagyon álmos vagyok! - és el is aludt. Mikor elaludt, a királykisasszony rögtön szólt az urának. A fiatal embör rögtön bemönt, és az öreg kuruzslót megkötözték, és kivették a zsebéből a lámpát, amit mindig magánál hordott. És őtet pedig beledobták a tengör vízibe, és kijöttek a tengörpartra. Akkor a tengört újból visszaeresztötte, és megnyomta a kis pontot, újból előtte termött a szolgája: - Mit parancsolsz, kedves kis gazdám? - Azt parancsolom, hogy a lakodalom azon mód álljon a királi várban, mind ennek előtte, és mi rögtön a királi várban terömjünk! Erre a király nagyon megörült, hogy újból a lánya visszakerült, és nagy lakodalmat csaptak, hetedhét országra szólót, és a király átaladta a királyságot a vőjjinek. Így tehát élnek boldogan. Ha meg nem haltak, máig is élnek.             Takács István, 38 éves Jágónak,1938 (Este, Éjfél, Hajnal. Baranyai népmesék. Akadémiai Kiadó 1988. 9-16.old)
Értékelés
★★★½
9 szavazat