Volt egy szegény suszter. Szegény volt, mint a templom egere, semmije nem volt. Egyszer úgy gondolta, hogy elmegy világgá, nem nézi tovább a gyermekei éhségit meg a magáét. Ami kis pénze vót egy liter borra való, azt zsebre vágta és ment. Ment a szegény suszter, ment, nagyon messze elért. Megszomjazott, hát betért egy kocsmába, megivott egy fél liter bort. - Hojj, de erős vagyok! Hojj, de erős vagyok! Csak nézik, nézik, akik a kocsmába vannak, még a kocsmárosnak is feltűnt, hogy ugyan honnan gyöhetett ez az erős ember. A szegény suszter meg elkőtötte a maradék kis pénzit is, megivott megint egy fél liter bort. - Hetet leütök egy csapásra, olyan erős vagyok, hetet leütök egy csapásra! Szaladnak a bíróho. - Bíró uram, egy idegen gyött a falunkba. Olyan erős, hogy hetet leüt egy csapásra. - Tartsátok ott, mingyár menek. Mer abba a faluba meg két óriás járt be, aki fosztogatott, rabolt. De nemcsak ott, hanem sokfelé. Mindenki félt, mindenkit nagyon megrendített. Megyen osztan a bíró. Aszongya: - Hallod-e, te ember, nem kell nekőnk hetet agyonütnyi egy csapásra, nekünk csak kettőt kellene agyonütnöd. Itt tanyázik a közelőnkbe két nagy óriás, mindnyájónkot tönkretesz, félelembe tart. Az erdőbe egy barlangba laknak. - Agyonütöm őköt! - aszongya a suszter. - Ide figyelj, nagyon megjutalmazónk, egész életed végéig úró megélhetsz belőle, meggazdagítónk, ha azt a két óriást agyoncsapod. Az ember vállalkozott rá, hogy agyoncsapja az óriásokot. - No, csapjad, nagyon megjutalmazónk! El is ment arra, amörre mondták, hogy az óriások laknak, egy nagy sziklahasadékba az erdőbe. De nagyon félt má akkor, hát felmászott egy óriási cserfa tetejére. Az tele vót cserfamakkval. Figyelget jobbra, figyelget balra, majd látja, hogy nem is olyan messze egymás mellett fekszik a két óriás. Mer ezek éccaka járkáltak, nappal aludtak. - Mit csináljak? Mit csináljak? - tanakodott magába a szegény ember. Levett egy makkot, úgy becélozta, hogy az egyiknek az orrát pont eltanálta vele. Az meglöki a másikot: - Hallod-e, nyughassá! Én hozzád se nyúltam, mit akarsz? Akkor a szegény ember a másiknak dobott az orrára egy cserfamakkot. Az is ódalbalökte a cimboráját: - Hallod-e, nyughassá! Én hozzád se nyúltam, mit akarsz? - Nem-e? No, aludj! A szegény ember harmadszor is a nagy cserfamakkval püff az orrára az egyiknek. Felugrik az óriás, kiránt egy nagy fát tövestő, püff-paff a másikot. De az se hagyta magát, az is kirántott egy fát. Úgy összeverekedtek, hogy agyonütték egymást. Az ember lemászott a fáró, csak nézte az óriásokat. - No, ezek megdöglöttek. No, csak szétnézek a barlangjokba, hátha akad ott valami. Szemi-szája tátva maradt, annyi rengeteg pénz, ruha, cipő vót ott mindenfelé. No, ment oszt jelentenyi a bírónak: - Bíró uram, agyonüttem a két óriást, fizessen! - Fizetőnk, ha ez igaz. De meggyőződünk róla elsőnek. - No, gyöjjön, ha nem hisz csak a szeminek! Odaérnek a barlang mellé. Látja a bíró elterülve az óriásokat. - No, ezek valóban nem élnek, nem mozognak. Bekukkantottak a barlangba is. A bíró először szóho se tudott jutnyi a nagy álmélkodásba, annyi lopott kincset láthatott. Befogattak aztán hat szekerbe, hogy a gyűtött kincset elhordják. Örült a bíró. - Fizetünk, édes barátom, hisz maga minket jaj de nagy bajtó megszabadított! Mátó kezdve nyugodt lehet a környék, békőnköt hagynak végre. Fizetőnk, csak gyöjjön, jut ebbő magának is! Ment oszt a szegény ember nagy büszkén, kapott is egy nagy szeker pénzt. Hazavitte, házat csináltatott minden gyerekinek. A mai napig boldogan, gazdagon élnek, ha meg nem haltak.     Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990