• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A hiú király

Látogatás
37204
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember. Volt annak három fia. Egyszer a király kihirdette az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyat tud mondani, amit ő el nem hisz. Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia, akit Péternek hívtak, kapja, fogja, elmegy a királyhoz. Megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem szólt senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént azt a legényt. Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja, micsoda nagy úr megfordult a király előtt, mint a csillag az égen, mint a fűszál a réten - s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. De biz ott egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Péter a királyhoz, köszön neki: - Jó napot adjon isten, király uram! - Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy? - Én bizony házasodni akarok, uram király! - Jól van, fiam, hát aztán mire vinnéd az asszonyt? - Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. Van háza az apámnak, meg egy kis földje is. - Elhiszem, fiam - mondja a király. - Aztán meg van három darab marhánk is. - Azt is elhiszem. - Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem is fértünk tőle. - Elhiszem. - Egyszer azt mondja az apánk: “Fiaim! hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit.” - Elhiszem. - Mink aztán kihordtuk a trágyát, három hétig, két kocsin. - Elhiszem. - Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig. - Elhiszem. - Mikor ez is megvolt, hazamentem, megmondtam az apámnak. - Elhiszem. - Akkor aztán én, az édesapám meg a két kisebb testvérem, úgy négyecskén kimentünk a földünkre. - Elhiszem. - Aztán megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát, mint az asztalterítőt szokás, és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk. - Elhiszem. - Azután a földünket teleszórtuk fűmaggal. - Elhiszem. - Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem. - Elhiszem. - Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót. - Elhiszem. - Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak! - Hazudsz! Akasztófára...! - Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása. Mit tehetett, rögtön papot, jegyzőt hívatott, a szegény ember fiával összeadta a lányát. Csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe, mint a karom; volt lé meg lé, hát még a sok hús nélkül való lé! Gallér híján köpönyeg, Hazudtam, mert volt kinek.   Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese - Móra Ferenc könyvkiadó Budapest - 1974