A három gazdag mészáros

Részletek

Látogatás
11745
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Egy szegény embernek volt egy kisbornyúja. Annyira szegény vót az ember, hogy egy falat kenyér se akadt a házná. Mit tehetett egyebet, behajtotta a kisbornyút a vásárba. De csak nem vették meg, csak nem vették. Ott állott hol érébb, hol árább. Majd megy arra három nagy gazdag, erős, fiatal mészáros. - Hogy adja a bornyúját? Ha jó ócsón ideadja, megvesszük. Mit vót mit tennyi a szegény embernek, ócsón adta. Ráadásul a három mészáros még azt is kikötte, hogy az áldomást a szegény ember fizesse. - Jó van, jó, kifizetem, csak várjonak meg itt! Elmenek, mer dolgom van, mingyár gyövök. Elugrott az ember a kocsmába. Egy veder pálinkát kifizetett előre. Akkor megint - míg a pénzibő futta - elszaladt egy másik kocsmába, ott is kifizetett egy veder pálinkát. Akkor visszagyött, mint aki jó végezte a dolgát. Azt mondja: - No, most má gyöhetnek. Gyöhetnek má no, gyöjjönek, menőnk valamelyik kocsmába, megisszuk az áldomást! Mentek is. - No, üljönek le! Kocsmáros, egy veder pálinkát! Vitte a kocsmáros a veder pálinkát, odatette elejbek. Ittak, jó érezték magokot. Majd mikor lassan elfogyott a pálinka, azt mondta a három gazdag mészáros: - No, te szegény ember, fizess! - Majd fizet a sapkám. Fődhövágta a sapkáját. - Nem úgy van az, ne komédiázzá, hanem fizessé! Nem láttuk, hogy fizetté! - mérgelődtek a mészárosok. - Mondom, hogy fizetett a sapkám. A mészárosok odakiátottak a kocsmárosnak: - Kocsmáros úr, fizetőnk! - Ki van fizetve, kérem, ki van fizetve. Aszongya a szegény ember: - Kételkednek bennem? Hallják-e magok, gyöjjönek akkor egy másik kocsmába! Mentek, mer valóba kételkedtek. Ott is: - Egy veder pálinkát kérek! - mondta a szegény ember. Vitte a kocsmáros a veder pálinkát, tette elejbük az asztalra. Nekiláttak, lassan még azt is beitták. Mikor elfogyott, azt mondta a három gazdag mészáros: - Fizess má, szegény ember! - Fizet a sapkám. Fődhövágta a sapkáját. - Hallod-e, ez nem igaz - így az egyik mészáros. - Ha nem hiszik, kérdezzék meg a kocsmárost! A három gazdag mészáros odaszólt a kocsmárosnak: - Kocsmáros úr, fizetőnk! - Ki van fizetve, kérem, el van rendezve. Összenézett a három gazdag mészáros: - Nohát, minyő sapka lehet ez? Jó vóna ezt megvennyi! - Hát vegyük meg! Meg is vették. Összeadtak háromszáz aranyat, mer a szegény ember csak annyiér adta, mer hát sokba került a pálinka, a bornyú, minden. Ahogy a három gazdag mészáros megvette a sapkát, mindjár ment egy nagy híres kocsmába. Aki kível állott nép, annak: - Gyöjjönek be, gyöjjönek be, majd isznak! A sok nép: - Minyő emberek má ezek? Betolakodtak a kocsmába. A három gazdag mészáros meg mingyár kért három veder pálinkát. Vitte a kocsmáros, elejbek rakta. De rengeteg nép vót, hát megint még hármat. A kocsmáros megsokallotta, hogy ennyi pálinkát isznak, oszt nem fizetnek. - Hallják-e, ne vicceljenek, fizessenek má! Vágta az egyik fődhö a sapkát. - Fizet a sapka! - Ide figyeljenek, ne bolondozzonak! Aszongya a másik: - Te, nem úgy csinálta azt az öreg, add csak ide! Úgy fődhövágta a sapkát, hogy csakúgy puffant, de a sapka neki se fizetett. A kocsmáros meg dühbe gyött. - Hallják-e, ha nem fizetnek, nagy baj lesz ebbő! Fizessenek rögtön! Mit vótak tennyi, mit nem, muszaj vótak fizetnyi. - No, megállj, szegény ember, csúfó becsaptá, nagyon megkárosítottá, jaj lesz neked ezér! Ment a három gazdag mészáros, hogy megkeresse a szegény embert. Az útjuk a piacnak vitt végig. Hát látják, hogy a szegény ember megint ott árol. - Nézzétek má, ott van a szegény ember! El se szalad, pegyig látja, hogy gyövünk. Odaballagtak. - Hallja-e, nagyon becsapott maga minket! - Én? Dehogy csaptam, dehogy csaptam, hát hogy csaptam vóna be? - Nem fizetett a sapka. - Mer nem jó bántak vele, azér nem fizetett az. Ugye, nagyon a fődhövágták? - Az igaz, nagyon. - No, látják! Tegyék csak be a sapkát a szekrénybe, hagy nyugodjon meg! Majd ha megnyugszik, fizet a. No jó, elhitte a három gazdag mészáros. - Hát most mit árol? - Mit árolnék, mit árolnék, látják, hogy farkast. - Farkast? Minek a? - Nem akarminyő farkas ez, juhszaporító. - Micsoda? - Juhszaporító. - Hogy szaporítja a juhot? - Hogy szaporítaná, bele kell zárnyi az akóba a sok birka közé, oszt reggelre megszaporodnak. - Ó, oszt hogy adná el? - Ezt se adom ócsóbban, mint azt a sapkát, aki annyi pálinkát kifizetett nekem máma. De ide figyeljenek, de nagyon figyeljenek ide! Hazamennek, beteszik a farkast a jóllakott birkák közé az akóba, és nem szabad csak reggel megnéznyi. - Jó, jó, úgy csináljuk, reggel nézzük meg - mondogatták utána. No, kifizettek érte háromszáz aranyat, aztán hazavitték a farkast. A legidősebb testvér szerette vóna, hogy elsőnek az ő birkája szaporodjon meg, elsőnek ő vitte a birkája közé. Azt az éhes farkast bedobta az akóba. A birkák meg keservesen bégettek, jajgattak, mit csináltak ott, ugráncoztak. De gondolta a gazdag mészáros, hogy így szaporodnak, rájok se nézett, hogy majd reggelre sok lesz. Reggel ment néznyi, hát mindenfelé a sok döglött birka elnyúlva, a farkas meg ott szuszogott a sarokba jóllakott hasval. - Hű, a mindenit, ez valóban megszaporította! No, megállj, ne csak én károsuljak, hagy károsuljon a másik két testvérem is! Vitte a farkast, nehogy a testvérei gyöjjenek, meglássák, hogy szaporodott. Levitte a farkast a középsőhö. - No, szaporított-e? - kérdezi az tőle. - Ó, nagyon, mindenfelé teji van birkákval. - Akkor éccaka az én akómba tesszük. Úgy is vót, hallgatta az is éccaka a nagy ugrálást, zörgést, jajgatást. - No, most szaporodnak, jó van, jó. Megnyugosznak má, most szaporodnak. Reggel ment néznyi, hát még a hajá is az égnek állt, mikor látta a sok döglött bárányt meg a nagy jóllakott farkast. - Joj, képes vónálak agyonütni, de nem ütlek agyon, csak károsítsd meg az öcsémet is! Vitte az öccsinek a farkast. - Itt hozom a juhszaporítót. - No, szaporodott-e neked? - Hú, nagyon! Az is betette a juhakóba a birkájai közé a farkast, a farkas meg ammód megfojtotta az összes állatot. Reggel a mészáros látta az elvérzett állatokat, a farkasnak meg olyan nagy hasa vót, mint egy dob. Hogy őt milyen nagy kár érte! - No, megálljatok! - azt mondja. Szaladt a testvéreihe. - Hagy lássam, hogy szaporított nektek, mer az enyímet mind megdöglesztette. - A mienket is. - Mégse mondtátok nekem? No, megálljatok, de gonoszak vagytok! - Hát ne csak az egyik károsodjon, károsodjunk mind a hárman, mer mind a hárman vettük. - Az igaz, igaz. De most menjünk, verjük agyon azt a szegény embert, aki ilyen csúfó megkárosított bennünköt! Verjük agyon! Most má se irgalom, se kegyelem! - No jó, gyerőnk, verjük! A piacnak vitt az útjok. Akkor meg egy görbebotot árolt ott a szegény ember. - Nézzétek, lát minket, oszt memmeg nem szalad el! Odamentek. - Hallod-e, te szegény ember, nagyon kibántá velőnk. Nemhogy szaporította vóna a birkáinkot a farkasod, hanem inkább mind megfojtotta. Mind egy szálig, meg jóllakott belőle. - Mer nem jó bántak kendtek vele. Hogy csinálták? - Bezártuk a farkast az akóba. Még be is lakatoztuk. - Látják, látják, itt a hiba. Nem kellett vóna az ajtóra lakatot tennyi. Összenézett a három gazdag mészáros. - Az lehet, az lehet. Hát most mit árol? - Mit árolnék? Asszonyfiatalítót. - Asszonyfiatalítót? Hisz az csak egy bot! - Hm, ez ám az asszonyfiatalító. - Hogy kell használnyi? - Hogy? Tudják hogy? A feleségiknek megmondanyi, hogy mars be a kemencébe. Ahogy gyön ki, se nem túl nagyon, se nem kicsit a fejire koppintanyi. Meglátják, hogy megfiatalogyik. Összenéztek a három gazdag mészárosok. - Elég csúnyák, vénesek az asszonyok. Megvesszük a botot, megfiatalítjuk őköt. Hát oszt hogy adod azt az asszonyfiatalítót? - Má ezt se adhatom ócsóbban, mint háromszáz arany. Megvették. A legöregebb próbálta ki elsőnek, ő vitte haza az asszonyfiatalítót. Mihint hazament: - No, édes feleségem, bújj bele a kemencébe! - Ó, édes uram, hát megbolondult-e kend? - Ne beszélj, jót akarok, bújjá be! Bebújt a szegény asszony. - No, most gyere ki! A mészáros a nyílásho állott. Vigyázott, hogy se nagy legyen az ütés, se kicsi, de azér jó odakoppantott az asszony fejire. Az meg nagy ríva: - Jaj, mit tettél, édes uram? - Nocsik, fiatalabb vagy-e már? Dehogy vót fiatalabb az asszony! A nagy kirítt szemekvel, a nagy pusokval a homlokán még öregebbnek látszott. No, megállj, ne csak én károsuljak, károsuljék a többi is, azoknak is benne van a pénzik. Vitte a görbebotot a középsőhö. Az meg: - Fiatalabb-e a feleséged? - Fiatalabb, szebb is, ügyesebb is. - No, akkor én is megpróbálom. Ahogy elment tőlek a legöregebb testvér, azt mondja a középső: - Asszony, bújj be a kemencébe! - Ó, édes uram, mi lelte kendet? Mér bújnék be? - Nem bánod meg, csak bújjá be! Bebújt a szegény asszony. - No, most gyere ki! Gyött ki, hát jó a koponyájára húzott az emberi a botval, de az se lett szebb. Az asszony meg szidta az urát, mint a bokrot. - Hogy ilyet tennyi, la, hogy a dolgom felől versz! - Megállj, kedves feleségem, az öcsém is károsuljon, ne csak mink! Hárman vettük az asszonyfiatalítót, hát viszem neki is. A harmagyik is úgy csinált a feleségivel, mint a többiek, odahúzott a fejire. Oszt odahajolt jobbró, odahajolt balró, nézegette, hogy fiatalabb-e, de bijony az se lett semmivel fiatalabb. Mérges lett a fiatalabb testvér, ment a két bátyjáho. - Megint becsaptatok. Azt a szegény asszonyt úgy koponyán üttem, hogy majdnem arró kódult. Mit tettetek velem? Mér nem mondtátok meg az igazat? - Tudod mér, öcsém? Mer hárman vettük a botot, hát mind a hárman egyfurmán károsodjónk. A te pénzed is úgy benne van, mint a mienk. - No, de most se irgalom, se kegyelem. Semmit nem vásárolunk többet a szegény embertő, hanem agyonverjük. A szegény ember meg honnan, honnan nem, megsejdítette, mi készül ellene. Ahogy gyött a három gazdag mészáros a házába, ő egy szárazkoporsóba feküdt. A tetejit is ráhúzta, egy rothadt tököt meg odatett melléje. Egy kis lyukat hagyott a koporsó tetejin. Ment a három gazdag mészáros, mint a veszett fene. Hát mit láttak a házba, mint egy koporsót. Nézik a lyukon a halottat, hát az a szegény ember. - Ez meghalt. - Fúj, mémmeg minyő büdös! - Most megnyugszónk legalább. Ez kellett a vén gazembernek, ez kellett! Hazaballagott a három gazdag mészáros, a szegény ember meg kibújt a koporsóbó. A sok pénzbő a mai napig is boldogan él, ha meg nem halt. Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990
Értékelés
★★★★
10 szavazat