A furfangos lány

Részletek

Látogatás
19428
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Az obsitos katona ment hazafelé az országúton és nagyon elfáradt. Betért megpihennyi egy házho. Látott az udvaron birkákot, teheneket, disznókot, sok-sok aprójószágot, éppen csak embert nem látott. Nagyot kiáltott, hát elégyött egy szép eladólány. Az obsitosnak úgy megtetszett, hogy borra szomjazott, mégis vizet kért. Hozott is a lány szívesen. Az obsitos meg azt gondolta, hogy ő bizony tovább nem megy. Azt mondja: - Hallod-e, te lány, olyan szép vagy, hogy tetszel nekem. Mi a neved? - A nevem eleji olyan, mint a hátrujja. - Hm - morgalógyik a katona, mer ebbő ugyan nem sokat értett. Má olyat is kérdez, amit halandó ember fia is megérthet. - Magad laksz a házba? - Nem én, hanem édesapámval meg édesanyámval. - Anyád hol van? - A konyhába főz. - Oszt mit főz? - Le s fel járkálót. Morgalógyik meginn a katona, hogy nem értett semmit. - Az apád hol van? - Az édesapám vadászik. - Oszt mire vadászik? - Õ úgy vadászik, hogy amit megfog, azt otthagyja, amit nem, azt hazahozza. - Hű, te lány, de fura módon vadászik a te apád! Hány éves vagy? - Amennyi, annyi. Az édesanyám kétszer annyi, apám ötvel több. Hárman éppen száz évesek vagyunk. - No, te lány, ha én innen elmenek, soha meg nem tudom, mit tartalmaz a beszéded. Hogy buta vagy-e, magad se tudod, mit beszélsz, vagy túlságosan is vág az eszed. Mondd el hát szép sorjába, hogy mit tartalmaz a beszéded! - Hát elmondom, de csak azér, hogy lássa be: én vagyok az okos, maga meg a buta. - A nevem Anna. Ugye, az eleje olyan, mint a hátrújja? Anyám a konyhába babot főz, oszt a fazékba a bab jár le s fel. Apám a kert meginé a gatyája ráncába bolhára vadászik. Osztán ugye, amit megfog, otthagyja, amit nem, azt hazahozza. Én tizenkilenc éves vagyok, az édesanyám harmincnyóc, az apám ötvel több, vagyis negyvenhárom éves. Éppen így hárman vagyunk száz évesek. - No, te lány, én innen egy tapodtat se mozdulok, míg meg nem ígéred, hogy a feleségem leszel. Úgy is volt, feleségül vette az obsitos az okos lányt. Nagy lagzit csaptak, boldogan élnek. De ez igaz volt, mer elmentem én Beregre a mesék elejbe, felkaptam egy cifrát, elmondtam egy furcsát.     Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990
Értékelés
★★★★
33 szavazat