Egy szegény embernek vót egy szürke lova, avval kereste a családjának a mindennapit. Telt-múlt az idő, egyszer csak nagyon elfáradt az a szürke ló magába. - Jaj, édes gazdám, má egyedül nem soká birom a szántást meg a nagy kocsit. Mér nem veszel mellém párt? - Jaj, drága lovam, vennék én, de mikor olyan szegény vagyok. Belőled élőnk: amit veled szántogatok meg fuvarozgatok. - Hallod-e, édes gazdám, akkor engedjé el, hadd szerezzem meg a páromnak valót! - Jó van, édes lovam, elengedlek. Szaladt nagy boldogan a szegény ló árkon-bokron, szántásokon keresztű, be egyenesen a nagy erdőbe. Ott meg lelt egy nagy farkaslyukat. Ahogy szaglászott, gondolja: - Ebbe vannak is. A farkát belógatta a lyukon. Bent vót éppen a farkascsalád: az apafarkas, az anyafarkas meg a két külyök. Azt mondja az egyik farkasgyerek: - Édesapám, kimegyek egy kicsit büssengeznyi. - Eredj, fiam! Menne ám a gyerek, de visszaszalad. - Édesapám, nagy hó esett, nem lehet kimenni a lyukon! - Ne bolondozz, gyerekem! Aratásba? - Gyöjjön, gyöjjön, édesapám, nagy hó van! Ment az öreg farkas. Hőj, mindjárt észrevette, hogy egy szürke ló fekszik a lyukná. De nem gondolta vóna álmába se, hogy az élő ló. Mondja a feleséginek: - Asszony, lópecsenyét eszőnk! Hőj, örűtek. De hogy húzzák be a házokba? Ezt is kigondolta az apafarkas. - Majd a farkunkot hozzáhurkolom a lónak a farkáho. Mingyjár hurkolgatta is. Először a feleségiét, utána a két külykiét, legvégül a magaét. - No, most!!! . . . Húzzuk! A ló erre felugrott, vágtatott haza. A két hátsó patás lábával agyonrugdosta a farkasokat, mire hazaért. - No, édes gazdám, nyúzd meg! Az áráé majdcsak adnak nekem egy társat! Örült a szegény ember. - Gyertek, asszony, segíjjetek nyúzni a sok farkast! Megnyúzták. A szegény ember elvitte a bőrt a vásárra, és adtak is érte egy szép lovat. Azóta a párjával húzza a kocsit, az ekét a szürke ló. Még most is élnek a gazdájával, ha élnek. Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990