A vadrécesült

Részletek

Látogatás
8751
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Szerkesztette
Boldizsár Ildikó
Könyv címe
Az egynapos király
Kiadó
Palatinus
Kiadás éve
2001
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy vadászember, akinek a pap is a komája volt. Azt mondja egyszer a pap: - Komámuram, úgy ehetném egy kicsi vadréce húst. Úgy is történt. A vadász elment másnap, lőtt egy vadrécét, s odaadta a feleségének, hogy délre készítse el. Amint az asszony a vadrécét sütötte, bement hozzá a szomszédasszony, s kérte, hogy adja neki a szárnyát. Oda is adta az egyik szárnyat, s hogy a réce csonka ne legyen, ő megette a másikat. Végül addig-addig kóstolgatták, hogy az egész récét megették. Délben megérkezik a pap ebédre. Az asszony mindent elétálalt, csak a vadrécesültet nem. Egyszer az ura rászól, hogy hozza már azt a vadrécesültet. - Miféle vadrécesültet? - Hát azt, amit abból a récéből sütöttél, amelyiket ma lőttem. - No, nézzen oda, tiszteletes uram! Ma reggel mondta az uram, hogy álmában egy vadrécét lőtt, s most azt kéri tőlem. Veszekedtek egy darabig, de mégiscsak abban maradtak, hogy az ember álmában lőtte a vadrécét. - No, tiszteletes komámuram - mondja a vadász -, holnap is szívesen látom délebédre, mert holnap már biztosan lövök egy récét. Úgy is történt. Másnap hajnalban a vadász elment, lőtt egy vadrécét, odaadta a feleségének, s azt mondta: - No, itt a réce, most aztán nem álmomban láttam! A felesége be is tette sülni a kemencébe, de akkor is bement a szomszédasszony, s ismét megették a sültet mind egy falásig.Délben odamegy újra a pap, de csak nem akar a vadrécesült az asztalra kerülni. Egyszer kéri a vadász a pecsenyét, de hosszas veszekedés után az asszony megint rábizonyította, hogy csak álmában látta a madarat. - No, tiszteletes komámuram - mondja a vadász -, ez az asszony huncut, de holnap is jöjjön csak el délebédre, mert holnap bizonyosan lesz vadrécesült. Másnap hajnalban is lőtt a vadász egy vadrécét, elvitte haza s azt mondta: - No, feleség, most látod a vadrécét! Most nem álmomban lőttem, de most már igazán ebéd legyen belőle, mert ha nem, pórul jársz. Feleli a feleség: - No, most már csakugyan lőttél egyet. Most már látom s el is készítem. Oda is tette sülni, de mikor megsült, megint bement a szomszédasszonya, s újból megették mind egy falásig. Hát amikor délben enni kezdtek, s a sor a vadrécére került volna, megint nincs vadréce.Kérdi erre a gazda: - Hát feleség, hol van a vadréce? - Jaj, jaj, jaj, édes komámuram, nézzen oda, ez a bolond ember ma reggel mondja, hogy ő álmában látta, hogy lőtt egy vadrécét. Még álmában mutogatta is nekem, hogy most már van, s azt is mondta, hogy álmában megígértem, hogy elkészítem. S most megint kéri, hogy adjam elő a semmit, pedig nem lőtt még egy récefarkat se! Hát én már mit csináljak, ha csak álmában lő, de ébren soha! Tán bizony bolond? Azt mondja az ura: - No, hadd el, mert többet nem álmodom! Édes komámuram - mondja a papnak -, bocsásson meg, de többet nem hívom meg ebédre, mert úgy látszik, hogy az én feleségem bolonddá akar tenni engem.Gondolta a vadász magában, hogy no, mármost én is megcsúfolom a feleségem, mert ő már háromszor megcsúfolt engem. Megáztatott egy kötelet, s egy ollóval betette a párna alá. Meglátta az asszony, hogy az ura mit csinált, befutott a szomszédasszonyhoz, s mondta neki: - Nézzen oda, édes szomszédasszony, rosszat tanított, hogy mit mondjak az uramnak. Az uram megszégyellte magát, s most meg akar büntetni. Tudja jól, hogy a kolbászt és a bort nem szeretem. Betett egy szál kolbászt s egy kulacs bort a párna alá, hogy az éjjel büntetésből azt etesse és itassa meg velem. Mondja erre a szomszédasszony: - Na, az nem baj, szomszédasszony. Ha én csináltam a bajt magának, én ki is mentem. Szeretem én a bort is, a kolbászt is. Maga helyett lefekszem az ágyba, megeszem a kolbászt, megiszom a bort, s aztán, ha a szomszéd elalszik, kijövök, s maga bemegy helyettem. Ugye, jó lesz?- Jó biz’ az, szomszédasszony - feleli a vadász felesége. Úgy is lett. Bement a szomszédasszony a másik helyébe, lefeküdt az ágyba. Egyszer megy haza az ember, kiveszi a párna alól a kötelet, s abban a hiszemben hogy a feleségét veri, jól elverte a szomszédasszonyt. Akkor vette az ollót, levágta tőből az asszony haját, s felakasztotta az ablakba, aztán lefeküdt.Mikor jól elaludt, a szomszédasszony felkelt, hazament, s azt mondta: - Jaj, szomszédasszony, egye meg a fene az ilyen kolbászt meg bort, de nekem nem kell több! Ám az még mind megjárja, de a hajamat hogy tudnám visszakapni? Feleli erre a vadász felesége: - Nem baj, szomszédasszony, most legalább, elhitetjük az urammal, hogy ezt is álmában látta. Elment haza. Volt egy borjújuk, levágta annak a farkát. Az ablakról levette a hajat, helyébe akasztotta a borjúfarkat, a hajat pedig visszaadta a szomszédasszonynak. Reggel korán kiment az udvarra, s kezdett énekelni és sepregetni.Felébred az ura, néz ki az udvarra, s gondolja magában: - Mi a csuda történhetett? Hogy elvertem ezt az asszonyt az éjjel, s most mégis jó kedve van! A haját is levágtam, s mégis kontya van! Behívja a feleségét s kérdi: - Hogy lehet, hogy neked olyan jó kedved van verés után? - Jó kedvem van bizony - mondja az asszony, de kendnek rossz lehetne, mert az éjjel a drága borjút jól elverte, s még a farkát is levágta. Nem szégyelli magát? Örökké álmot lát, s amiatt mennyi kárt csinál! Nézze, ott a drága borjú farka az ablakban. - Mekkora kár - mondja a gazda. - No, feleség, már most igazán elhiszem, hogy a vadrécékét is álmomban láttam. S bocsáss meg nekem, hogy benned kételkedtem. Attól fogva soha többet nem veszekedtek. Jól éltek, s még most is élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★½
15 szavazat