A mese hatása a gyermekek személyiségfejlődésére

Ha meghalljuk a mese szót, azonnal kisgyermekeknek szóló történetekre gondolunk. Nem volt ez mindig így, hiszen felnőtteknek szánt meséken keresztül ismerkedtek meg a paraszti sorban élő férfiak és nők a világ dolgaival, a tiltott cselekedetekkel, a helyesnek vélt megoldásokkal, melyek a napi élet kérdéseire adtak választ. És ki ne szeretné hallgatni Seherezádé Ezeregyéjszaka történeteit?!
 

Bővebben: A mese hatása a gyermekek személyiségfejlődésére

Orosz Katalin - A népmesék lélektani elemzése

Lelkünk tükröződése a népmesékben

 

Egyszer volt, hol nem volt..., olvashatjuk gyakran gyönyörűséges népmeséink kezdő sorait. Egy olyan világban játszódnak ezek a mesék, melyekben hősök és sárkányok küzdenek egymással, táltos paripák repülnek, terülj-terülj asztalkák ontják a kincseket. Ez a világ mai eszünkkel nem létezik: tudjuk, hogy nem repülnek a lovak, és csak a fiatalok heves képzeletében léteznek a mindig győzelemmel végződő küzdelmek. Akkor miért olvasunk mégis meséket generációkon keresztül? Miért lépik könnyedén át az országhatárokat, és miért erősítik meg éppen legnagyobb gondolkodóink a mesék jelentőségét?

Bővebben: Orosz Katalin - A népmesék lélektani elemzése

Stiblár Erika: A népmesék pszichológiája

Mit „tud” pszichológiai szempontból a népmese:

A népmeséknek, a szórakoztatáson és a játékban való szerepükön túl típusuktól függően van olyan többlettartalmuk, melynek lélektanilag is nagy jelentősége van.

A mese gyökerei a különféle elméletek szerint lehetnek álmok, az archaikus lelki minták, a társadalmi és történelmi események, vagy a mítoszok, de pszichológiai szempontból mind ugyanarra az eredményre vezet: a mesék a lélek mélyén, múltban gyökereznek, érlelődtek, csiszolódtak és így, ami fennmaradt, az általános, közös, lényeges és fontos a léleknek (kortól függetlenül). Így azt mondhatjuk, hogy a mese egy forrás, lehetőség olyan folyamatok követésére, megélésére, tanulására is, melyek a tudattalan mélyével kapcsolatosak, és hozzátartoznak életünkhöz.

Bővebben: Stiblár Erika: A népmesék pszichológiája

A tündérmesék lélektanából

Írta: Ranschburg Jenő

Mi, felnőtt, komoly emberek, általában megrögzött realisták vagyunk. Pontosan tudjuk, hogy nincsenek csodák; a nap reggel feljön, este lemegy, ábrándozni néha lehet ugyan, de ebből megélni annál nehezebb. Senki nem győzhet meg minket arról, hogy az üveggolyó - ha földhöz vágjuk - nem szilánkokra pattan, hanem soktornyú palotává változik, és már régen nem hiszünk a jótündérben, aki egyszer csak megjelenik és teljesíti három kívánságunkat. Mégis: néha szorongunk a sötétben, megborzongunk, ha fekete macska szalad át előttünk az úton. A napokban meglett korú, intelligens embereket hallottam a rádióban: arról beszéltek, hogy egy másik bolygó titokzatos és gyönyörű lényei időnként itt járkálnak közöttünk, és - pusztán egyfajta kíváncsi szórakozásból - eljátszadoznak asszonyainkkal. Az érett, illúzióktól megszabadult (vagy megfosztott?) felnőttekből is előbújik néha a csodákat sejtő gyermek...

Bővebben: A tündérmesék lélektanából