Egyszer egy ember, nehéz határi munkája közben, véletlenül egy nagy követ kimozdított a helyéről, amely alatt kígyó tanyázott. A kígyó fölszisz-szent, meg akarta ölni az embert, aki könyörgőre fogta, kérvén, hogy bíró mondja ki az igazságot.A lóhoz fordultak először. A ló azt mondta: - Az ember hálátlan.De az ökör is azt erősítgette, hogy az ember hálátlan. Végtére elmentek a rókához, akinek az ember húslevest ígért. A róka nekilátott a bíráskodásnak.
Első kérdése az volt, hogy feküdt a kígyó a kő alatt?
A kígyó részletesen elmagyarázta, de a róka, bírói szokás szerint, a valóságban akarta látni az esetet. Ezért a kígyó visszafeküdt a tanyahelyére. A követ rátették. Akkor a róka azt kérdezte:
- Így volt?
A ló, meg az ökör azt mondta: - Így.
- Ha így volt, maradjon így! -mondta a róka.
A kígyó tehetetlenné vált. Az ember hazavezette a rókabírót, parancsolta a feleségének, hogy főzze a tyúklevest. De az asszony főzés helyett kapott egy husángot, elkezdte döngetni a rókát. Az még most is szalad azóta, ha meg nem állt, valami újabb bírói ügyet intézendő.