A nagy erdőbe lakott egy sovány róka. Nem birt elaludnyi éccaka. Aszondja a feleséginek:   - Hallod-e, asszony, úgy zörög a gyomrom, nem birok elaludnyi éhen. Bemenek én a faluba, hátha valamelyik gazdaasszony nyitva felejtette a tyúkólat.   - Menjék, menjék, de majd ráfizet kend arra!   Megyen is a róka.   Ahogy beér a falu szélére, hallja, hogy valahol lakodalom van, dínomdánom, muzsikaszó. Így nem mert bemennyi a faluba. Felágaskodott a gémeskútra, ott lesekedett a kútba. Hát mit lát a vízbe, mint sajtot. A hódvilág a kútba sütött, azt nézte sajtnak.   A kúton két veder vót.   - Jaj, minyő éhen vagyok! Beülök az egyik vederbe, oszt jóllakok sajtval!   Be is ült, leereszkedett. Kapkodott a sajt után, de csak a friss hideg vizet érte. Ott búslakodott osztán a vederbe, mert feljutnyi nem tudott. Vonyított is kínjába. Majd a farkas arra ballagott, meghallotta a rókavonyítást. Benéz a kútba.   - Mit csinász ott, róka koma?   - Sajtot eszek.   - Nem adná belőle?   - Ülj be a vederbe, gyere le, oszt ehetsz, amennyi kell!   A farkas beült a másik vederbe, ami kint vót. Ahogy ereszkedett a farkas lefelé, úgy emelkedett fölfelé a róka. Kigyött a vederbő a ravasz róka, és beszólt nagy kárörvendve:   - Jó étvágyat a sajtho, farkas komám!   - Heeej, most elbántál velem!   A róka még mindég nem mert bemennyi a faluba, mert nagy vót a muzsikaszó, a dallás. Kifeküdt a falu szélén egy bukorba, leste, várta, hogy mi lesz a farkasval. Mer ez olyan kút vót, hogy nagy válók vótak mellette. A parasztemberek ott itatták az ökröt, lovat, tehenet. Õ meg nagy kárörvendve a bukorból lesekedett.   Majd csakugyan hajnalogyik, mennek a parasztemberek itatnyi, vízér az asszonyok. Mit látnak? Hogy farkas van a kútba. Ott kiabálnak:   - Farkas van a kútba, farkas!   Szaladtak vasvillaér, dorongokér. Kihúzták aztán a farkast, és nagyon elagyabugyálták. Bizony eltörték vagy két oldalbordáját. Mégis sikerült neki valahogy megmenekülnyi. Vánszorgott szegény nagy búsan az erdőnek.   Meglátja a ravasz róka, hozzáfog a nagy nyögéshe, jajgatáshoz.   - Jaj, jaj!   - Mi bajod van, róka koma? - kérdezi a farkas.   - Jaj, ahogy tyúkot akartam lopnyi, nagyon mevvertek!   - Jaj, engemet is, ahogy kihúztak a vederbő. Jaj, de te mennyi se birsz?   - Bijony nem, bijony nem, farkas komám.   - Gyere akkor a hátamra!   Falkapaszkogyik a ravasz róka a farkas hátára, ott vigyorog. Hozzáfog danolnyi:   - Ve-rett vi-szi ve-ret-lent, ve-rett vi-szi ve-ret-lent!   - Mit kiabálsz, te?   - Ó, édes komám, csak azt kiabálom, hogy a verett viszi a verettet. Mennek tovább, a róka meginn rázendít:   - Ve-rett vi-szi ve-ret-lent, ve-rett vi-szi ve-ret-lent!   Akkor má jól hallott a farkas. Megkapta, megtépte a rókát. Úgy vágta egy fatuskóho, hogy a ravasz róka mindjár kivicsorította a fogát.   - Még most is nevetsz?   Még egyszer megkapta, püff, még egyszer oda! Így vót, igaz vót, aki hallgatta, azé vót.   Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990