• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Mirkó királyfi

Részletek

Látogatás
6858
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Gyűjtötte
Orbán Dénes
Könyv címe
Úz-völgyi népmesék
Kiadó
Tillinger Péter műhelyében
Kiadás helye
Szentendre
Kiadás éve
1997
Mirkó királynak vót három fia. A három fiú figyelte azt, hogy az apjik mindig a palotának a keleti ablakjánál ül, az egyik szeme sír s a másik nevet. Tanakoztak, hogy meg kéne kérdezzék az apjikat, hogy mért van ez, hogy az egyik szeme sír s a másik nevet, s mért ül örökké a palotának a keleti ablakjánál. Aszongya a legnagyobb: - Én felmegyek, s megkérdezem. - Na - aszongyák a másikok -, eredj. Elmegyen fel, mikor felment, s az ajtót megnyitotta, az apja a buzogányát hozzáhanyította. Ez kiugrott, s elszaladott. Lemegyen, s kérdik a másikok: - Mit mondott édesapánk? - Menjetek el - aszongya - nektek es megmondja. Eleget kérdezte, kérdezték, de ennéI egyebet nem válaszolt. Aszongya a második: - Felmegyek én, megkérdezem! Felmegyen a másik es, ahhoz es hézzáhanyitsa, az es kiugrik, s el- fut. Kérdi a küssebb: - Mit mondott édesapánk? - Menj fel, s neked es megmondja. Az egyiket es kérdezte, a másikot is, de csak választ mind a kettő ennyit mondott. - Felmegyek én es megkérdezem én es, ha nektek megmondja, megmondta, nekem is megmondja. Felmegyen, s mikor az ajtón belépik, akkor a buzogányt hézzáhanyítsa, ez félreugrik, megfogja a buzogányt, s odaviszi, s apja eleibe leteszi.  - Na - aszongya - fiam, mond meg miért jöttél - aszongya -, látom te bátor vagy - aszongya - nem olyan gyáva, mint bátyáid. Bátyáid elfuttak, azt gondolták - aszongya, hogy - meg akartam ölni őket. De ezek már meg es vótak győződve arról, hogy ha nem egyeb megölte, mert későre megyen le. Aszongya: - Az van, azért van ez így - aszongya - s azért ülök ide, hogy az ottan az üveghegyen túl, van nekem egy régi jó barátom, azt ígérte, hogy az ellenségeit legyőzi, eljön hézzánk lakni. De úgy látszik, - aszongya - nem győzte Ie, mer nem jött el. Lemenyen, s mondja a kicsike, hogy az apja mit mondott, s aszongya a legnagyobb: - Na nem baj én elmegyek, s elhozom az apám barátját. Elmegy lóhátra ült, fel-felszerelődött, s elindult, hogy z apja jó barátját hozza el. Elmegy, odavolt egy hónapig. Vót egy helyt egy ezüsthíd, az ezüsthídig járt eI, s az ezüsthídtól megtért, hozott egy ezüstszál deszkát. Aszongya az apja mikor meglássa: - Hö-hő, fiam, te így nem hozod el, ez nekem-csak egy órai járásra vót, amikor én fiatal voltam. Aszongya a második: - Elmegyek én, elhozom én! Elment az es, felszerelt, elindult, s el is ment. A két hónapig vót oda. Tovább vót egy aranyhíd, az aranyhídig járt el csak, s akkor onnat egy aranyszáldeszkát kihúzott s avval tért vissza. Aszongya az apja: - Így nem hozzátok el, a nekem két órai járásra vót fiatal koromba. Aszongya a kicsike: - Elmegyek én s elhozom. - Nem mész fiam semerre, te se hozod el. Nem ilyen legények hozzák el, mint tük amilyenek vagytok. Kiment Mirkó királyfi a kapu elejibe, leült egy kőre, s sírt. Egy öregasszony odamegyen s aszongya: - Miért sírsz Mirkó királyfi? Azért - aszongya - hogy bátyáim elindultak, hogy édesapámnak a jó barátját hozzák el. Nem hozták el, s én el akartam menni, hogy én elhozom, s azt mondta, hogy ne menj. Nem engedett el – aszongya -, hogy én elmenjek, hogy én elhozzam, de én el tudtam volna hozni. Aszongya: - Te se. Én megmondom - aszongya- mit csinálj, csak úgy tudod elhozni. Menj el - aszongya -, apádról kérd el a vőlegényi ruháját, azt vedd magadra, s a legénykori kardját, menj fel a padlásra, ott van – aszongya – egy régi penészes nyereg, azt vedd le, hozd le. A vakablakba bé van vakolva egy rozsdás kűrt, azt ásd ki onnat, szereld ki. Mikor ezek meglesznek, fúj belé a kürtbe, a paripák úgy jönnek elé- aszongya - szebbnél szebbek, hogy hogy gyönyörűek, de ne fogd meg őket. A legutoJján jön egy csúf csögös bogos - aszongya - azt fogd meg, avval meg tudod járni, másképpen - aszongya – te se tudod elhozni.  Meg is csinálta ezeket, s mikor megcsinálta, meglássa, hogy... a kürtbe beléfút, meglássa, hogy egy olyan szép csoport paripa jő elé, hogy igazi, de szebbnél szebbek, de nem fogott meg egyet se. Há hátul jön egy öreg csúf, csögös-bogos, de olyat suhintott a farkával, hogy még a palota es megrezdült! Megfogja azt. Aszongya a ló neki, hogy... a ló táltos volt, aszongya, hogy: -Adj nekem egy tekenyő parázsát, a ló megette, s abban a pillanatban szebb, ő lett a legszebb ló. - No - aszongya -, most nyergelj fel. Felnyergelte aszongya, hogy: - Úgy menjek-e mint a szél, vagy úgy mint a gondolat. Aszonta, hogy: - Úgy ahogy akarsz. - Na, hunyd be a szemedet - aszongya. Béhunyja a szemit. - Na - aszongya -, nyicsd ki a szemedet. Kinyitja a szemit - Na - aszongya -, innet vitte - aszongya - a nagyobbik bátyád az ezüst szál deszkát. - Hunyd be a szemedet! Béhunnya a szemit. - Na, nyicsd ki a szemedet. Kinyissa szemit. - Na, innet vitte a küssebik bátyád az aranyszál deszkát. - Hunyd be a szemedet! Béhunyta a szemit. - Na most nyicsd ki a szemedet! S hát az üveghegy tetejin vannak, de akkora magos volt a hegy, hogy éppen csak az ég alatt el tudtak búni. - Hunyd be a szemedet - aszongya - de látod é oda bé azt a szép zöld pontot? - Igen - aszongya. - Az édesapád jó barátja ott lakik - aszongya -, azt selyem mezőnek hívják, ott lakik selyem mezőbe, most oda megyünk. Hunyd be a szemedet! Béhunya a szemit. Abba a helybe mondja: - Nyicsd ki a szemedet! Nyiccsa ki a szemit, hát ott vannak. Az édesapja barátja le van feküdve. Mikor odaértek, a kardja a hüvelyéből kiugrott, s úgy védekezett felette, hogy senki se tudjon közel menni hézzá. Mirkó királyfi is lefeküdt, elszunnyadott. Eközben megébredett az apja barátja, s meglátta a lovat, meglátta Mirkó királyfi. Mirkó királyfinak, is a kardja kiugrott a tokjából, az is védte, hogy oda ne jusson senki se. Megvárta amíg felébredett, mikor felébredett aszongya: - Na mi van - aszongya -, miért jöttél? - Én azért - aszongya-, hogy, vigyem el ha legyőzte az ellenségeit. - Nem győztem le – aszongya, abban a pillanatban, aszongya – ne mennyien vannak, s hogy jönnek. Hűj, neki, lóra kerekednek ők, s összekaszabolják az egészet.  Négyet elszalasztottak. Mirkó királyfi kergette, azok bészaladtak a főd alá. A főd alatt amikor bément, hát egy öregasszony, szövi a katonát.  Mikor jobbról balra veti két huszár szökik ki, mikor balról jobbra veti két gyalogos szökik ki. Összevágja gyorsan a katonákat, össze az osztovátot es, nekifordul a vénasszonynak.  Aszongya a vénasszony: - Nekem hagyj békémet fiam - aszongya -, mert innet te nem mész ki soha, ha engem összevágsz! Elindul, hogy menjen ki, de hát nem talál ki sehol.  Visszamegyen s aszongya, hogy: - Na, most, mutassa meg, hogy hol menjek ki, mer ha nem összevágom! Akkor úgy es itt kell maradjak, s így es - aszongya. - Na, gyere – aszongya -, megmutatom. Elmennek, kivezéreli, s amikor kiértek a likszádához, akkor megfordult, s összevágta a vénasszonyt Odamentek, aszongya: - Na most mehetünk – aszongya – mert én elpusztítottam az ellenségeket, mind, mindenestül. Elindultak, mikor az üveghegy tetejére felértek, akkor az apjának mind a két szeme nevetett. Hazament, aszongya az apja barátja: - Na látom - aszongya - olyan fiad van, meg merne küzdeni a Kutyafejű Tatárral. Meg is akart küzdeni a Kutyafejő Tatárral, mert a szereteit a Kutyafejű Tatár ellopta vót, s akkor azt mondta: - Na, most evvel a fogással visszaszerezem azt is. Mondták neki: - Ne menj, a Kutyafejű Tatár háha erősebb lesz, s legyőz. - Nem baj - aszongya -, akármi lesz, de megbírózok vele. Elmenyen, s amikor odaér, annak a várához, a kutyafejű tatár várához, hát egy kakaslábon a vár úgy forgott, hogy ő se ajtót se ablakot nem tudott megpillantani. Kapta a kardját, s odavágott, elvágta a kakaslábot, s a vár megállott. Az ajtó nyílik, nyiccsa be az ajtót, s há ott van csak egy egyedül a szereteje. S aszongya: - Mért jöttél ide, te megöl, aszongya, ha haza talál, el van valamerre - aszongya -, de megöl ha hazajön. - Nem öl meg, ne félj – aszongya -, én azért jöttem - aszongya -, hogy bírkózzak meg vele. - No, de ha csakugyan meg akarsz birkózni, aszongya -, menj le a pincébe, van egy hordó vasbor. A vasborban fürödjél meg, egy kulaccsal tőcs ki, köss fel a melyedre, a többit úgy rejtsd el, hogy egyáltalán egy cseppet se kapjon meg, Mer ha megkap egy cseppet - aszongya- akkor úgy es téged megöl. Úgy es tett, megfürdött benne, egy kulaccsal felkötötte a melyire, mikor onnat kimegyen, hét mérfölgyiről dobta haza a buzogányát a Kutyafejű Tatár. Mirkó királyfi megfogta a buzogányt és pontosan oda vette vissza ahol a Kutyafejű Tatár vót. Akkor ő már tudta, hogy otthon baj van, jött haza gyorsan. Mikor hazamegyen aszongya: - Mi van Mirkó királyfi, rég hallottam híredet, de azt gondolom - aszongya -, hogy most eljöttél, egyet birkózzunk meg. Aszongya: - S igen - aszongya – azét jöttem birkózzunk meg, lám melyik lesz az erősebb. - Na jó – aszongya – azért jöttem bírkozzunk meg, lám melyik lesz az erősebb. - Na jó – aszongya. Bément a pincébe, de nem kapott semmit a kutyafejű tatár, ki onnat, s aszongya: - Na, most kimegyünk - aszongya - ketten a két hegynek a teteire, összefutunk, én leszel az acél, te leszek a vas, összeütünk, s amelyik elesett - aszongya -, az veszít. Kimentek, mikor béfuttak, összeüttek, akkor a Kutyafejű Tatár elesett. Aszongya. - Na nem jó így. Most kimegyünk mind a ketten a hegy tetejire, s - aszongya - ott birkózunk meg. Kimentek, elkezdtek birkózni, egyik sem tudta a másikat győzni Ie, egyszer a Kutyafejű Tatár megharagszik, megragadja Mirkót, s úgy belévágja a földbe, hogy bokáig halad. Mirkó kiugrik, megragadja a Kutyafejű Tatárt, úgy belévágja a földbe, hogy térgyig halad. A Kutyafejű Tatár kiugrik onnat, Mirkót úgy belévágja, hogy az ágyékáig halad. Mirkó kiugrik, megragadja a Kutyafejű Tatárt, úgy belévágja, hogy a hónya aljáig halad. Akkor kiugrik a Kutyafejű Tatár, Mirkót megragadja, belévágja, de ő es csak a hónya aljáig tudta vágni, belévágni. Ekkor megmártott a kezit a vasborba, Mirkó királyfi, s a Kutyafejű Tatárt úgy belévágta, hogy nyakig haladott, s akkor kapta a kardját, s lecsapta a fejit. Megfogta a hajánál fogva, s vitte. Mikor meglátta a szeretője, hogy a  Kutyafejű Tatárt legyőzte, az is megörvendett. Mikor hazaértek, meglátta az apja, hogy milyen vitéz volt az ő fia, csaptak egy nagy lakodalmat, ettek ittak, mulattak, s jól éltek, én is találkoztam velik, akkora hosszú lakodalom volt, hogy az egisz országot körüljárták, Rugát tetejin mentem keresztül egyik alkalommal, s ott találkoztam velik. Én is részesültem egy kicsit a lakodalomba, azután aztán éltek, s talán még most is élnek, ha meg nem haltak. 
Értékelés
★★★★½
3 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák