• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A három vásárfia

Részletek

Látogatás
13223
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, még azon is túl, az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy szegény ember, s annak a szegény embernek volt három mihaszna fia. Örökké mondta nekik a szegény ember: - Édes fiaim, ne csak a napot lopjátok, hanem menjetek dolgozni. Délig alusztok, a hasatokra süt a nap. Addig-addig mondogatta a szegény ember, hogy megunta a három legény a sok könyörgést, egyszer felkerekedtek s elmentek, hogy ők addig mennek, amíg valami dicsőséget szereznek maguknak. Sütött az anyjuk nekik hamuban pogácsát, feltarisnyálta őket, s elindultak. Ment a három legény, ahogy mentek, odaértek egy keresztúthoz. Ott megegyeztek, hogy mához esztendőre itt találkoznak. Ha valamelyik nem lesz ott, arról tudhatják, hogy valami baja lett. Na, ott a keresztútban elváltak, egyik ment keletre, a másik nyugatra, a harmadik északra. Hát, ahogy mennek, mindegyik beért egy-egy városba. Szolgálatba álltak, letöltötték az esztendőt, pénzük lett, s a pénzükkel vettek ezt, vettek azt, de amit vettek, azzal sohasem voltak megelégedve. Mit vigyenek ők haza, hogy az apjuknak örömet szerezzenek? Hát addig válogattak, hogy az egyik legény vett egy nagyítóüveget. Az olyan nagyítóüveg volt, hogy abba, ha belenézett valaki, mindent látott, ami az egész országban történik. Gondolta magában, hogy ez jó lesz, ezt hazaviszem. A másik vett egy olyan köpenyt, hogy azt, ha felveszi valaki, abban az ország bármelyik szegletébe el lehetett menni. Csak azt kellett mondani, hogy ott legyek, ahol akarok, s abban a szent helyben ott is termett. A harmadik vett egy olyan üveget, hogy abból az üvegből a jó szagú víz soha ki nem fogyott. Ha valakinek az orra alá tették, még ha halva volt, akkor is életre kelt tőle. Na, ahogy ezeket megszerezték maguknak, mind a hárman megindultak hazafelé, s pontosan, mikor annak esztendeje volt, a keresztútban összetalálkoztak. - Na - azt mondja egyik a másiknak -, ugyan bizony mit vettetek, mutassátok meg! Hát az egyik mutatja a köpönyeget. - Nézz csak ide, én milyen köpönyeget vettem! Ezzel én mehetek akárhova. Biztos nem vallok szégyent édesapám előtt, ha megmutatom. - Mutasd csak, te mit hoztál, mit vettél! Mutatja a második. - Én egy olyan üveget vettem, hogy ebből a jó szagú víz soha ki nem fogy, s ha valakinek az orra alá tesszük, hogy megszagolja, ha halva van, akkor is életre kel. Biztosan én se vallok szégyent édesapám előtt. - Hát te mit vettél, mutasd csak! - kérdik a harmadikat, a legkisebbet. A harmadik fiú elővette a nagyítóüveget. - Nézzetek csak bele, az országban mindent meg lehet ebben látni. Hát, ahogy hárman belenéznek, látják, hogy annak az, országnak a királykisasszonya nagybetegen fekszik. - Na - azt mondja a legény, akié volt a nagyítóüveg -, egy percig se gondolkozzunk! Hamar üljünk reá arra a köpönyegre! El is terítette a legény, s hárman reáültek, s mondják, hogy legyünk ebben és ebben a palotában a királykisasszonynál. Hát, a köpönyeg csak felemelkedett, s letette őket a palota udvarán, ahol a királykisasszony lakott. Mennek be, jelentkeznek, hogy ők meg tudják gyógyítani a királykisasszonyt. Odavezetik őket a király eleibe, s kérdi a király: - Meg tudjátok gyógyítani egyetlen leányomat? - Meg, felséges királyom - mondja az a legény, akié volt az üvegecske. Viszik a szobába, ahol fekszik a királykisasszony. Odatartja a legény az üvegecskét, elhúzza az orra alatt vagy kétszer, s hát, Uram, Teremtőm, ne hagyj el, a királykisasszony kinyitotta a szemét. Újra végighúzta a legény az üvegecskét azzal a jó szagú vízzel, s hát a királykisasszony felült. Azt mondja a király: - Ilyen csodadolgot még soha életemben nem láttam. Annak adom feleségül a leányomat s fele királyságomat, aki meggyógyította.  - Nem úgy van az! - ellenkezik a másik legény, amelyiké a köpönyeg volt. - Mert ülhetett volna az üveg, akármilyen jó szagú víz van is benne, ha nem lett volna a köpönyeg, hogy idejöjjünk. - Az semmi! - csattant föl a harmadik fiú. - Ellehetett volna a te köpönyeged is s az a szagos víz is az üvegben, ha nem lett volna nekem ez a nagyítóüvegem, amiben megláttuk, hogy a királykisasszony beteg. Hát ezen ők hárman úgy összeverekedtek, hogy úgy kellett szétválasztani a három legényt. Azt mondja a király: - Ha így van, akkor válasszon a leányom közületek. A királykisasszonynak a legkisebb legény tetszett legjobban. - Hát, igaz, ami igaz, meggyógyultam, mert másképpen meghaltam volna a szagos víz nélkül s a köpönyeg nélkül, de hiába lett volna ez a mindenféle, ha a nagyítóüvegben meg nem látják, hogy én beteg vagyok. Így hát a másik két legény nem volt mit szóljon, hanem akié a nagyítóüveg volt, a legkisebb szegény legényé, azé lett a királykisasszony, s ott nyomban nagy lakodalmat csaptak. A szegény legény odavitte az apját, anyját, s a másik két legény is ott maradt, megkértek két gazdag leányt, s elvették feleségül, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána!
Értékelés
★★★★
23 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák