A cudar édesanya
Részletek
Könyv címe
Mindentudó dongó
Kiadó
Erdélyi Pegazus Kiadó
Kiadás helye
Székelyudvarhely
Forrás helye
magyar, Maros menti
Volt egyszer egy kapitány. Annak a kapitánynak volt egy szép fia. Az a kapitány hős volt, s a király ezért nagyon szerette, mert minden háborút vele nyert meg. Egyszer a király azt mondja nekije:
- Na, édes fiam, még van egyetlen háborúnk, azt meg kell nekünk nyerni.
- Királyi atyám! Parancsára készülök s indulunk további utakra.
Hazamenyen s elmondja a feleségének:
- Édes fiam elmegyek a háborúba. Ha látod, hogy nem jövök haza, és a fiam akkora lesz, van egy lovam, amit neki neveltem. Arra felülsz te is, meg ő is, tudja, én hol jártam, s gyertek mindenütt a nyomomba, nézzétek meg, mi lett velem.
Na, elindult a katona a háborúba, s az asszony búsan, bánatosan maradt el. A fiúcska nőtt. Egyszer a fiúcska megkapja a papírt, amit az édesapja hátrahagyott volt. Azt mondja az anyjának:
- Hej, édesanyám! Édesapám hagyott nekem valami papírt. Bizony már jó néhány éve. Nekünk már el kellene, menjünk elejibe. Él-e, vagy hal?
Felpakolnak s indulnak. A gyerek olyan percben született, szerencsés volt. Amint mennek, egy havasba érkeztek. Az ösvényen talált egy piros szalagot.
- Édesanyám, nekem fel kell vennem ezt a piros szalagot, gyönyörű szép.
- Ó, te fiam, ne szállj le a lóról. Hogy tudsz megint felülni?
- Én nem bánom!
Megfordította a lovat, az szépen lefeküdt. Le a hátáról, felvette a szalagot, felkötötte a csurdé derekára. De ebbe olyan erő rejlett már, hogy nem bírt a gyerek az erejével.
Tovább mentek, s lát egy fegyvert.
- Édesanyám! Azt a fegyvert fel kéne, vegyük.
- Felvesszük, fiam!
Akkor már az anyja látta, hogy tényleg fegyverről van szó. Leszáll, felveszi a fegyvert. Az a fegyver magától lőtt. Csak tartotta a gyerek, hogy lőjön.
Mendegélnek. Biza messze. Egyszer csak kiérkeznek a havasból a pusztákba. Ott rátalálnak egy nagy palotára, ahol egy rablóvezér lakott.
- Anyám, menj bé! - mondja a fiú. - Itt jó lesz megpihenni, s azután tovább megyünk.
Leszökik. S hát a kapitány felsége nagyon ügyes és szép volt. A rablóvezér meglátja, mindjárt mondja néki:
- Hogyne! Adunk szállást.
Leszökik a lóról a fiú is, beviszi mindjárt a lovat az istállóba. Neki fog az anyja főzni. Látja a rabló, hogy a fiú milyen szemes, okos, nem tud semmit csinálni. A fiú hozott az erdőről egy fát, odaültette az ajtó elé:
- Na, édesanyám, ez az én fám. Mikor elmegyek, kizöldül, mikor hazajövök, kivirágzik. Ez az én jelem. Ha látja, hogy nem virágzik, akkor meg vagyok halva.
Veszi magát a gyerek, menyen a havasba vadászni. Itt mit találnak ki? Az édesanyja kezd barátkozni a rablókapitánnyal. Azt mondja neki:
- Na, édes fiam, hogy tudjunk a gyermektől megmentődni? Ha nem, elpusztít minket.
- Hogy?
- Mikor, hazajön, készíts neki fürdőt. Ott van nekem egy hurkom, vékony, acélos drót, add a kezibe, s mondd meg neki, hogy az apja olyan erős volt, hogy az ő korában bedugta a kicsi ujjába s szétszakította. S mikor ezt nem tudja elszakítani, s a szalagot leveszi, akkor aztán én elkapom őtet.
- Rendben van!
Jön haza a fiú, hozza a nyulakat.
- Na, édes fiam, itt van a fürdő, fáradt vagy, izzadt vagy, még nem fürödtél meg.
- Ó, édesanyám, ne fáradjon!
- De igen! De igen! De igen!
Annyira, hogy a fiú leteszi a szalagot, le a fegyvert. Mikor megfürdött, az anyja azt mondja:
- Édes fiam! Itt van ez a húr, apád mikor ekkora volt, a kicsi ujjára húzta, hogy nézze meg az erejit. A húrt elszakította volna, ha a szalag rajta maradt volna. De már a szalag az asztalon volt. Nekifog, kínozza magát, elvágta a két kicsi ujját. Akkor a rabló elé szökik, köti a szalagot a derekára.
- Na, milyen halált kívánsz?
- Én egyebet nem kívánok: vágj engem össze, vágd le a nyakamat, dobjál be az erdőbe, egyebet nem kívánok.
A rabló elvágja a nyakát, kidobja az erdőbe. Folyt a vére. Hej, odamegy egy róka, egy-kettőre meglátja:
- Te, baj van a kicsi fiúval! - mondja a farkasnak, - Levágta a rabló a nyakát. S né, folyik a vére. Rögtön élő, haló vízért! Ugorj, mert mindjárt meghal!
A róka megfogta a fejét. A farkas egy ugrásból hoz élő, haló vizet, hamar fogja a fejit, megkeni, s visszarakja, a vízzel megkeni, s vagy kétszer seggberugja, s felkél a fiú.
- Na - azt mondja a fiúnak. - Nézd meg: a két szemedet kivették, benne áll a pohárban a két szemed. Én vagyok a róka, ez meg a farkas.
- Drága állataim! A jó lsten fenn van, mindent lát. Majd én is segítségetekre leszek nektek.
- Na – azt mondja a róka. - Te farkas, mit csináljunk? Segítsünk valamit a szemén?
- Ne búsulj semmit - azt mondja. Fenn a palotában ma este esznek-isznak. Bé fújok a kócslyukán egy álmot nekijek. Te bemész, s elveszed a szalagot, s a kardot.
Úgy is történt. Ettek-ittak. A kócslyukon bé fútt a róka egy álmot. Úgy aludtak azok ketten, mint a bunda. Vette magát a farkas, bé nyitott. Elvette a szalagot, s amikor a fiú rákötötte a derekára, minden erő a fiúba szállt. Elment, kivette a pohárból a két szemit. Na, mármost mondja a farkasnak:
- Te, eridj, gyorsan, hozzál élő, haló vizet, legyen nekünk kéznél!
Na, szaladt a farkas.
- Itt van egy muzsika, te menjél muzsikálni, most táncolnak.
Fogja magát a vak fiú, bé nyomják oda, kezd muzsikálni
- Eridj, fiam, dobjál le annak a szegény csórónak, milyen jól muzsikál!
Az asszony örömösen. Vigadnak, s dobják ki. A róka nevetett:
- Na, látod, fiam. Az édesanya mire vetemedett. Egyetlenegy fia voltál neki, s annak is a fejit levágatta. Ezt ne felejtsd el! Vesd ki anyádat a szívedből. El ne felejtsd, amíg élsz ezen a világon!
Megérkezik a farkas az élő, haló vízzel. Rögtön lefektetik a fiút, a róka beállítja a vizet. Pontosan megkeni a róka, a szeme úgy visszanőtt, mintha semmi sem történt volna.
- Ej, be jól látok!
Na, most mennek elébb.
- Menj bátran, mert mi itt vagyunk!
Ment bé a fiú. Ketten voltak, ebédeltek. A fiú csak elejekbe állott.
- Adjon Isten jó napot, édesanyám!
Megszeppent az anyja, még annyit sem tudott felelni, hogy: „Adjon Isten!"
- Na, jó étvágyat!
Keresik, a szalagot nem kapják. A puska nekik nem sült el.
- Na, gyere ide! Milyen halált követelsz magadnak? – kérdezte a rablótól.
- Amilyent akarsz. Vágjál össze.
Ő azt gondolta, hogy ö is éber lesz, kap segítséget. De nem kapott. El menyen a fiú, keres hordókat, kétszáz vedres, ötszáz vedres hordókat. Hát ott egy nagy ördög.
- Hát te mit keresel itt?
- Hej, te kapitánynak kicsi fia! Engem ez a rabló büntetett meg. Már úgy ki vagyok merülve, hogy csak a körmöm áll, s a szemem a fejembe.
- Hallj ide: én, kieresztelek tégedet avval a feltétellel, ha te nem fogsz ugyanúgy tenni, mint ez a rabló itten.
- Egész bátran!
Kieresztette az ördögöt. Annak volt egy kicsi fia. Az ördögfiú úgy beleszeretett, hogy érte megtagadta volna az apját, mindenkit.Akkor a fiú odament a rablóhoz:
- Na, itt van! Ez a hordó, itt a te helyed.
Levágta a fejit, össze-vissza darabolta az egész, testet, s a hordó alá bújtatta.
- Itt egyenek meg a nyüvek! Ahogy nem fájt neked, hogy fiatal gyermeket összedarabolj.
Na, most az ördög kikerült az ő országába (mert az ő országa volt), a kicsi fiú pedig, az ördögé, mind vele járt, a kapitány fiával.
- Te, maradj itt, te!
- Én tőled nem tágítok, testvérem. Mert testvér vagy velem ettől a perctől. Minden titkát megmondta a fiúnak.
- Na, most jól van - azt mondja.
- Anyám, menjünk apám elejibe. Apám mit mondott? Hozzál ennivalót, pakolj, s menjünk!
Úgy is lett. A fiú elment az erdőre. A kicsi fiú, az ördögé is vele ment. Azt mondja neki:
- Te, vigyázz, nézd meg jól, hol áll az apámnak, az ördögnek az ereje: ebben, s ebben a szobában. (Az ördög tiltotta a fiát a kapitány fiától, mert félt, hogy megmondja neki a titkát. De hiába.) Na, indulnak útra.
- Én is menyek - mondta az ördögfiú. Az ördög veszi a fiát, üti.
- Nem maradok el. Ülj meg, még akkor se!
Felülnek a ló hátára, s mennek. A kicsi ördög fiú gyalog ment. Mennek, látnak messziről egy rezesbandát.
- Vajon nem édesapám?
Közelednek. Ötven centis szakálla volt az apjának, ahogy a háborúban kínlódott, szegény úgy jött az úton. Megcsókolja a fiú az apját, nyakába szökik, s örvendett nekije. Ő a feleségét is megcsókolja. S jönnek. Éppen oda szállnak bé, ahol voltak eddig beszállva az asszony és a fiú.
- Na, apám, ide szállunk bé, s elmondom néked a mesémet. Itt a harminc kétfejű sárkány bé volt zárva. Én, amikor bejöttem ide anyámmal, ezzel a gazemberrel, né (megmondta a nevét is), mit tevékenykedtek. Együtt éltek, s engem megöltek. S az én állataim tettek talpra engem. A jó lsten úgy akarta. Elvették a szalagomat is, mert abban van az erőm.Megfogta mindjárt a fiú a fát, s gyökerestől kihúzta a földből.
- Tehát én nem féltem volna. De anyám elvette az erőmet. S most azt mondta, hogy maga elszakította a húrt, amikor kicsi volt. Elmondott mindent.
- Édesapám, nem tiltom magát anyámtól. Együtt éltek, együtt vannak. De én az én eszem után úgy venném csak el, ha megtöltené ezt a hordót könnyel, hogy az lsten bocsássa meg neki a bűnjit. Az a maga baja. Na, most már az öreg azt mondja neki:
- Édes fiam! Büntesd meg te, én megengedem neked, hogy mint anyád ezt követte el veled. Bétette a fiú az anyját a hordóba.
- Na, töltsd meg könnyeiddel! Ha meg tudod tölteni, nem vágom le a nyakadat, se meg nem öllek.
Bezárta akkor a fiú. Akkor a fiú hozott ennivalót az anyjának. De az ördög kezdett odajárni az asszonyhoz. Ám a kicsi ördögfiú mindent tudott. Odament a hordóhoz. Akkor a fiú azt mondta:
- Te ördög! Én, nem öltelek meg téged. Kieresztettelek, szabadlábon engedtelek. De látom, hogy te jársz oda a hordóhoz.
- Te, nem jártam, te!
- Nehogy vizet vigyél oda, mert akkor neked rögtön véged van!
A fiú elment vadászni. Az ördög elmegy a hordóhoz:
- Mi a tehetséged? - kérdezi tőle az asszony. Ha el tudsz vinni, vigyél el valamerre! Mert ha nem, itt lesz nekünk a halálunk. Az ördög kirázta az asszonyt a hordóból, megfogta, s elvitte. Hogy elvitte, a fiú már jött haza. A kicsi ördög rögtön elekibe futott.
- Te, testvérem, elvitte apám anyádat.
- Na, mármost hova vitte el, te tudod?
- Megkapjuk, ne búsulj!
- Na, hová vitte el, mondd meg, kicsi testvér! (Már ő is testvérnek hívta a kicsi ördögöt.)
Elmeséli a kicsi ördög, hogy melyik országba, s melyik pusztába vitte el az apja az asszonyt. Akkor a fiú azt mondta az apjának:
- Ugyi, itt hagyott tégedet! Van szíved, van lelked, hogy éljél vele?
- Édes fiam! Bevált minden szavad. Én neked minden szavadat hittem, s be is vált. Na, hamar felültek a lóra. A kicsi ördög elöl.
- Na, itt vannak, nézd meg te!
Össze voltak búva egy kicsi szobába, le voltak feküdve, ettek, ittak.
- Na, jól van ez? Tetszik neked anyád?
- Itt is megkaptál - azt mondj a az anyja.
- Megkaptalak- azt mondja a fiú.
- Igen, most a kicsi testvéred vezet mindenfelé. De a nyakát el fogom én vágni.
- Én vágom el a tiédet, amikor elválunk.
- Gyere már, apám vár!
- Te – azt mondja az apa -, én vagyok a király legjobb embere. Mert eddig minden háborút megnyertem. S minden évben elmentem, s te megcsaltál engemet. Ezt érdemeltem tőled? S fiammal is mit csináltál? Bé vált minden szava, amit most mondott nekem. Az ördög vigyen el téged! Fiam, zárd el mind a kettőt!
Megfogta a fiú az ördögöt, bétette az ezeréves hordó alá, ezerötszáz mázsa súlyt tett rá. Az anyját befektette a vasak közé.
- Akkor szabadulj meg, mikor még olyan erős ember akad rád, hogy vizet tegyen rád, menjen szét ez a hordó, vagy szétbontsa.Na, édesapám, menjünk hazafelé.
- Na, kicsi testvér, mi lesz veled? Te jössz?
Hazavitte a kicsi ördögöt magával az apjához. Az apja jelentkezett a királynál. Nagy örömmel fogadta jó emberét a király, s azt mondta neki:
- Na, ettől a perctől soha el nem mész. Ülsz itt, mint egy trónörökös, eszel – iszol.
S elmesélte akkor a kapitány, hogy volt a háborúban, s a fiával is mi történt, meg a családjával. Azt mondta akkor a király:
- Ettől kezelve a te fiad marad a helyedbe. Megérdemli a tudása szerint.
Persze, a fiú már nősülnivaló volt, s kezdett járni a leányokhoz. Kit vett el? A tábornok leányát. Ez alatt a fiú rendelkezett az apja minden erejével.
Na, most a kicsi ördög azt mondja:
- Édes testvérem! Én tőled elválok, de többet haza nem megyek, én itt leszek körülötted, mikor segítségedre lehetek, szólíts, rögtön ott leszek.
Így is volt. S ha meg nem haltak, most is élnek.