Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy ember, akit úgy hívtak, hogy Csalóka Péter. Ezt a becsületes nevet csak azért kapta, mert akit csak lehetett, mindenkit becsapott. Egy alkalommal bement a városba, és kivel találkozik a leghamarabb? A bíróval. Mikor a bíró meglátja, köszön neki:- Szervusz, Péter fiam, hát hogy vagy? Miféle szél fújt erre? Mondd csak, nem csapnál be engemet?Mert ismerte a bíró Csalóka Pétert, tudta, hogy milyen ember.- Dehogynem - felelte Péter -, csakhogy amivel becsaphatnám, az nincs itt.- Az nem nagy hiba, Péter fiam - felelte a bíró -, ha nincs nagyon messze.- Egy félnapi járóföld - felelte Péter.- Na akkor, Péter fiam, itt a lovam, ülj fel rá, hadd lássuk, mit tudsz! Fel is ült Péter a lóra, de mikor felült, hol a ló fejéhez ült, hol a farkához. Úgy tett, mint aki nem tud lovagolni. Ez így ment egészen addig, amíg a városból ki nem ért. Amerre ment, a nép torkaszakadtából kacagott rajta. De amikor Péter a várost elhagyta, úgy megülte a lovat, akár egy huszár.Vágtatott egyenest a következő városba, ahol éppen vásár volt. Fogta magát Csalóka Péter, a lovat elvitte a vásárba, és eladta száz pengőért. De mielőtt eladta volna, levágta a ló farkát, s elvitte a város végén levő feneketlen tóhoz. Ott a ló farkával együtt bement a vízbe, ameddig csak be tudott menni, és ügyesen letette a ló farkának az egyik végét a tó fenekére. Még egy nagykövet is hengerített rá. Mikor elkészült, fogta magát, jól összesározta az arcát és a ruháját, és így nagy keserves ábrázattal, sántítva tért vissza a bíróhoz. Úgy tett, mint aki leesett a lóról. Mikor a bíró meglátta, kérdi tőle:- Hát veled meg mi történt, Péter?- Ej, hagyja el, bíró uram, ne is kérdezze! Hiszen látta, mikor felültem a lovára, hogy milyen jól tudok én lovagolni. Mikor kiértem a város végére, beugrott velem a ló abba a tóba, amelyik a város végén van, és én csak nagy nehezen tudtam megszabadulni, kis híja csak, hogy nem haltam meg magam is. A ló ott is maradt, belefulladt a vízbe.- Hazudsz, gazember - kiáltott a bíró - most becsaptál.- Dehogy csaptam be, bíró uram. Menjen ki, és nézze meg, a ló farka most is kilátszik a vízből. Ha nem mondok igazat, akkor zárasson be a bíró úr.- De hát gyere te is, Péter fiam. Mutasd meg, hogy hol van az a hely - felelte a bíró.- Jaj, dehogy tudok én menni, hiszen úgy fáj a lábam, hogy alig tudok ráállni - tettette magát Péter nagy sántítva.Akkor a bíró elindult a pandúrokkal, hogy megkeressék a lovat. Mikor kiértek a város végére és közeledtek a tóhoz, már messziről meglátták a ló farkát a vízben.- Nini, tényleg nem hazudott az én Péter fiam. Ott van a ló, csak a farka látszik. Már csak menjünk, segítsünk rajta. Hátha még életben lesz.Örült a bíró nagyon, hogy megvan a ló farka. Nem is nagyon parancsolt a pandúrjainak, ő maga ment elöl, hogy kimentse a lovát. Belecsimpaszkodott a ló farkába, és elkezdte húzni. Húzta, húzta, addig húzta, amíg a kő legurult róla, a bíró pedig hanyatt vágódott a sárban.- Hej, gazember mégis csak rászedtél - kesergett a bíró. Akkor jött rá, hogy csak a ló farka volt az iszapba beásva. - Na, megállj, mert jössz te vélem még a dutyiba. Megtanítalak én még téged kesztyűbe dudálni - fenyegetőzött a bíró.Ezalatt Péter nyugodtan mulatott a kocsmában a barátaival, volt pénze elég. Egyszer csak kinéz az ablakon, s látja, hogy a bíró közeledik nagy sárosán a kocsma felé. A ló farka a kezében, a város népe meg csődül utána nagy kacagva. Kapta magát Péter, és előre kifizette gyorsan két liter bor árát. Eközben a bíró is megérkezett a kocsmába:- Na, gazember, jössz vélem a dutyiba, mert becsaptál.De Péter rá se hallgatott, csak levette a zsíros kalapot a fejéről, és a földhöz vágta. Azt kérdezte a kocsmárostól:- Ugye, kocsmáros úr, ki van fizetve?Felelte a kocsmáros:- Ki bizony.Erre a bíró kezdte elfelejteni a lovat, inkább Péterre figyelt, hogy micsoda egy kalapja lehet? Ha földhöz vágja, ki van fizetve, amit ott ivott?Péter hamarosan kikéri a másik liter bort is, megissza, földhöz vágja a kalapját, s kérdi a kocsmárostól:- Ugye, kocsmáros úr, ki van fizetve?- Ki bizony - felelte a kocsmáros.Erre már a bíró is megszólalt:- Mondjad, Péter fiam, micsoda egy kalap ez? Hogyha földhöz vágod, ki van fizetve, amit ittál?- Hej, bíró úr, ezt én még az apámtól örököltem. Ha ez nekem nem volna, ilyen szegény létemre meghalhatnék étlen, szomjan. Mikor mulatni megyek, csak ezt teszem a fejembe. Akármennyit eszem, akármennyit iszom a barátaimmal, valahányszor a földhöz ütöm, mindig ki van fizetve.- Mondjad, Péter fiam, nem adnád el ezt a kalapot? - kérdi a bíró.- Haj, dehogy adom, hiszen megfordulna apám a sírjában, ha a tőle maradt örökséget eladnám.- Add nekem, Péter fiam, nagyon szépen kérlek. Adok érte száz pengőt.- Dehogy adom, bíró úr.- Adok érte százötven pengőt - alkudozott a bíró.- Nahát, ha már olyan erősen kéri a bíró úr, biztosan nagy szüksége van rá, odaadom hát kétszáz pengőért. A bíró beleegyezett, és ott helyben kifizette a pénzt. Péter pedig átnyújtotta neki a kopott, zsíros kalapot. A bíró nagy örömmel fogta a kezébe, és ment haza. Mikor hazaérkezett, hamarosan összeszedte minden jó barátját, ügyvédet, szolgabírót s a többi előkelő urat, és meghívta őket a legfényesebb vendéglőbe, hogy kipróbálja a kalapot. El is mentek mindnyájan a lakására, hogy majd onnét indulnak egyszerre mulatni. Mikor megérkeztek, látják ám, hogy egy rossz, kopott kalap van a bíró kezében. A bíró a fejére tette a rossz kalapot, és így indult mulatni. Nagy nevetés támadt, amikor meglátták.- Na, csak nevessétek ki magatokat - felelte a bíró majd megmutatom én, hogy milyen drága kalap ez, amin ti úgy nevettek. - És el is mesélte nekik, hogy milyen hatása van annak a kalapnak. - Majd meg is látjátok - bizonygatta.Mikor ezt elmesélte, a vendégek még jobban nevettek. Na, de azért mégis elmentek a mulatóba. Ott mindenki evett, ivott, amennyi jólesett neki. Mikor már mindenki jóllakott, vette a bíró a koszos, zsíros kalapját, és a földhöz vágta:- Ugye, vendéglős úr kérem, ki van fizetve?- Dehogyis van - nevetett a vendéglős. Először azt hitte, a bíró csak tréfál, de mikor látta, hogy másodszor, harmadszor, negyedszer is földhöz vágja a kalapot, már látta, hogy nem tréfálkozik. - Bocsánat, bíró úr, hát hogy volna kifizetve? Hiszen még egy fél forintot sem adott.Ekkor jött rá a bíró, hogy Péter másodszor is becsapta. „Na, megállj, te gazember! - gondolta magában. - Most aztán tényleg viszlek a dutyiba!” Ment is egyenest a két pandúrjával Péterhez. Péter már messziről meglátta a bírót közeledni, és az üstben éppen fövő gulyást hamar lekapta a tűzhelyről, és kivitte az udvarra. Rátette az üstöt egy nagy fatuskóra, és ott kavargatta, kóstolgatta az ételt. Mikor a bíró odaérkezett, és meglátta, hogy tűz nélkül fő a gulyás, megfeledkezett a lóról is meg a kalapról is.- Mondjad, Péter fiam, miféle üst ez, hogy tűz nélkül fő benne az étel?- Hej, bíró úr, drága egy üst ez nékem. Ha ez nem volna, régen meghaltam volna. Ezt még a nagyapámtól örököltem. Ebbe csak bele kell aprítani a húst és a krumplit, vizet tölteni rájuk, és már fő is az étel.- Ej, Péter fiam, nem adnád el ezt az üstöt nekem?- Jaj, bíró úr, dehogy adom! Megfordulna a nagyapám a sírjában, ha eladnám a tőle maradt örökséget.- De már adnék én, Péter fiam, adnék én érte száz pengőt.- Akkor sem adom, bíró úr.- Adok érte kettőt, fiam, csak add nekem.- Na, mivel annyira megszerette a bíró úr ezt az üstöt, annyira kéri, odaadom háromszáz pengőért. Egy szót sem szólt többet a bíró, csak elővette a háromszáz forintot, és kifizette az üstöt. Aztán Péter segítségével a hátára vette a nagy kormos üstöt, és sietett vele haza. Otthon letette a konyha közepére. Parancsol a cselédjeinek, hogy rögtön krumplit hámozzanak, húst aprítsanak, mert itt fogják megfőzni a gulyást a konyha közepén, méghozzá tűz nélkül.A cselédek csak bámulták, és csudálkoztak rajta.- Na, ne csudálkozzatok, ne bámuljatok, munkához kell látni. Majd meglátjátok, mi lesz itt mindjárt.Láttak biz’ a cselédek egy nagy semmit. Mégse főtt meg a paprikás, a tokány vagy a gulyás. Most már szégyellte magát a bíró nagyon, méregbe is gurult alaposan. Kapta magát, s csak úgy egyedül szaladt Péterhez, hogy vigye a dutyiba.- Na, gazember Péter, jössz velem a dutyiba, mert megint becsaptál.- Hát hogy csaptam volna be, bíró úr! Dehogy csaptam!- Hát úgy, hogy az üst nem főz - felelte a bíró.- Hát hogy főzne, bíró úr, mikor a tuskót itt hagyta, amelyiken főtt? Azt nem vette meg.- Hát csak az a baj, Péter fiam?- Az hát, bíró úr - felelte Péter.- Hát mennyiért adod nekem a tuskót, Péter fiam? - kérdezte a bíró megjuhászkodva.- Olcsóbban adom, mint a másikat, mert ezzel én már nem sokat érek. Odaadom száz pengőért. A bíró nyomban ki is fizette a pénzt, és Péter segítségével a hátára vette a nagy tuskót. Meggörbedve cipelte haza. Amerre ment, mindenki kinevette, mondván:- Nézzétek, a bírónak elfogyott a fája!Amikor hazaérkezett, letette a tuskót a konyha közepére, a cselédek meg rátették az üstöt, és várták, hogy főjön az étel. Várhatták napestig, csak nem főtt az. Ekkor már a bíró is belátta, hogy Csalóka Péter megint becsapta. El is határozta magában, hogy akármije lesz is Péternek, ő többet meg nem veszi, hanem viszi a gazembert a dutyiba.El is ment a bíró Péterhez, de mikor Péter meglátta a bírót közeledni, azt mondta a húgának:- Ha ideér a bíró, veszekedjünk jó hangosan.Azzal a gyomra tájékára kötötte az aznap levágott birka gyomrát, s azt is mondta a húgának:- Amikor a bíró ideérkezik, veszekedjünk hangosan. Te egy szót se hagyj helybe, amit én mondok. Akkor én kapom a bicskámat, és a gyomromba ütöm, és úgy fogok tenni, mint aki meghalt. Te pedig gyorsan vedd le az almárium tetejéről a sípot, és fújjál a fülembe háromszor, erre én rögvest föltámadok.Így is történt. Amikor a bíró odaérkezett, a két testvér olyan hangosan veszekedett, hogy a bíró szóhoz se tudott jutni a nagy veszekedés közben. Végül Péter kapta a bicskáját, és a gyomrának szegezte. A bíró ugrott, hogy megfogja Péter kezében a bicskát, de már késő volt, Péter holtan rogyott össze. Akkor a húga kapta a sípot, és háromszor Péter fülébe fújt. Erre Péter katonásan fölugrott, s elkezdte dörzsölni a szemét:- Hej, de jót aludtam - mondta.- Aludnál bizony te ítéletnapig, ha ez a síp nem volna.- Hej, Péter fiam - csodálkozik a bíró -, micsoda síp lehet ez?- Hej, bíró úr, ha ez a síp nem lenne, akkor én már rég nem lennék.- Nem adnád el nekem ezt a sípot?- Jaj, dehogy adom, bíró úr! Ha eladom, én már nem is élek tovább.De a bíró addig könyörgött, míg Péter eladta neki a sípot négyszáz pengőért. Vette a bíró a sípot, és a zsebébe tette. Elfelejtve lovat, kalapot, üstöt, tuskót, megelégedve tért haza. Most már nyugodt volt, hiszen bármennyire bosszantják is a cselédek ezután, neki már nem eshet baja, mert ez a síp megóvja őt a haláltól.Mikor hazaérkezett, előhívta a kocsisát, Jánost, és azt mondta neki:- Na, János fiam, figyelj ide. Itt van ez a síp, ezt terád bízom. Tedd fel az almárium tetejére, rajtad kívül nem tudhatja senki, hogy hol van. Mikor én valamiért erősen megharagszom, és látod, hogy a guta majd megüt, vagy meg is ütött talán, akkor vegyed ezt a sípot, és fújjál a fülembe háromszor. Telt-múlt az idő. Egyszer éppen János volt az, aki nem úgy cselekedett, ahogy a bíró parancsolta. A bíró annyira felbőszült, úgy elöntötte a méreg, hogy mérgében megfulladt. Mikor János látta, hogy a bíró holtan esik össze, eszébe jutott a síp. Kapta hamar a sípot, és a bíró fülébe fújt háromszor. De bizony fújhatott három- százszor is, mert a bíró úr mind a mai napig meg nem mozdult.Csalóka Péter pedig azóta is éli a világát, ha meg nem halt.