Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, csak ide nemmessze volt egy szegény tót ember, s annak három fia. Azt mondja egyszer az öreg tót afiainak: - Na, fiaim, eleget éheztetek már itthon, menjetek országot-világot látni, de el ne kerüljétekMagyarországot, mert ott kolbászból fonják a kertet. Ott van csak jó dolga a szegény tótlegénynek. Elindult a három legény, de velük ment az apjuk is. Kivezette őket egy magashegynek a tetejére, onnét megmutatta nekik Szép Magyarországot. - Lássátok, ez az az ország, ahol kolbászból fonják a kertet. Ott elbúcsúzott tőlük,visszafordult a falujába, a fiúk pedig le a hegyen, neki Magyarországnak. Hanem, hogyszavamat össze ne keverjem, az apjuk erősen a lelkükre kötötte, hogy elébb valaholállapodjanak meg, s tanuljanak meg jól magyarul, mert különben felkopik az álluk. Mennek,mendegélnek a fiúk hegyeken-völgyeken által, s találkoznak egy emberrel. Kérdi az ember: - Hová, merre fiúk? Mondják a fiúk: - Megyünk magyarul tanulni. - No, akkor ne is menjetek tovább, álljatok be hozzám. Nálam három nap egy esztendő, sazalatt megtanítlak én titeket magyarul. Ott maradnak a fiúk, kitelik az esztendő. De ugyankeveset tanultak. A legidősebb nem tudott egyebet ennél a két szónál: - Mi hárman. A középső csak ennyit tudott: - Egy sajtért. A harmadik csak annyit tudott: - Az az igazság. Hát mindegy, amennyit tudtak, annyit tudtak: mentek tovább. A falutól nemmessze volt egy erdő, bemennek abba, s hát mit látnak! Ott fekszik az út közepén a gazdájuk.A szeme be volt hunyva, meg volt halva. Nézik, nézik a legények, nem tudják elgondolni,hogy s mint került ide a gazdájuk ilyen hamar, hiszen amikor eljöttek tőle, még otthon volt, slám itt fekszik az úton megölve. Amint ezen tanakodnak, odajön egy zsandár, s kérdi tőlük: - Hát, azt az embert ki ölte meg? Felel a legidősebb: - Mi hárman. - S miért öltétek meg? - Egy sajtért. - No, bizony, ha megöltétek, viszlek is a tömlöcbe. Mondotta a legfiatalabb: - Az az igazság. Azzal csak elindítja a zsandár a három tót legényt, kíséri a város felé. De mégegy jó hajításnyira sem mentek, felugrik a holt ember nagy kacagással, s szalad utánuk.Visszanéznek a legények, de szemük-szájuk elállott a nagy csudálkozástól, mert ördög voltaz, igazi ördög, nem ember, aki utánuk szaladott. Csak most tudták meg, hogy ördögnéllaktak. A zsandár egyszeriben eleresztette a fiúkat, az ördög is elszelelt nagy kacagva, s aztánmeg sem állottak a fiúk, míg Magyarország kellős közepébe nem értek. Ott egy helyen, aholéppen kolbászból fonták a kertet, megállottak, onnét többé el sem mozdultak. Ha a kolbászmég el nem fogyott, még ma is ott vannak. Aki nem hiszi, járjon utána.