• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A tojás

Részletek

Látogatás
13784
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy kosárban egy tojás. Unatkozott, addig mozgatta a kosarat, amíg kigurult belőle. Ment az úton, ment. Találkozott egy tűvel. - Szervusz, tű pajtás, hová mész? - Hát te, tojás? - Hát én ültem a kosárban, addig ültem, hogy megzápultam, a gazdasszony nem tett a tyúk alá, hogy csirke legyen belőlem. - Én meg - panaszolta a tű -, ott voltam beszúrva egy törölközőbe, megrozsdásodtam, hát én is elbujdosok. - No, akkor menjünk együtt! Mentek ketten, beszélgettek, hát, ahogy mennek, mendegélnek, találkoztak egy rákkal. - Szervusz, rák! Hová mész? - Elbujdosok. Kiszáradt a patakból a víz, s én gondoltam, legjobb lesz, ha elbujdosok. - Menjünk együtt! Mentek együtt, mentek, már hárman voltak. Hát, ahogy így ballagtak, találkoztak egy macskával. - Szervusz, macska! Hová mész? - Megyek, elbujdosok. Öreg vagyok már, nem tudok egeret fogni. A gazdasszonyom elkergetett. - Menjünk együtt! Mentek, mendegéltek, négyen voltak, találkoztak egy kakassal. - Kukurikú! Hová mentek, jóbarátok? - Megyünk elbujdosni. Hát te, kakas koma? - Jaj, engem le akart vágni a gazdasszonyom, észrevettem s elbujdosok. - Gyere velünk! Ment a kakas is. Öten voltak, mentek mendegéltek, egyszer csak találkoztak a Bodri kutyával. - Hu-hu, hová mentek, jóbarátok? - Megyünk elbujdosni. Hát te, Bodri kutya? - En is elbujdosok. Öreg vagyok, nem tudom a csontot megrágni, a házat őrizni, a gazdám elcsapott. - Gyere velünk! Ment is. Hatan voltak, mentek, mendegéltek, találkoztak egy szamárral. -Iá-iá, hová mentek, jóbarátok? - Megyünk elbujdosni. Hát te, csacsi? - Jaj, jaj, megöregedtem, nem tudom húzni a kordét, és a gazdám elkergetett. - Gyere velünk! Mentek együtt, mendegéltek, heten voltak, találkoztak egy lóval. - Nyihaha! Hová mentek, jóbarátok? - Megyünk elbujdosni. Hát te, ló, hová mész? - Én is elbujdosok, olyan öreg vagyok, hogy a gazdámnak már semmi haszna belőlem. - Gyere velünk! Mentek, mendegéltek, s estére beértek egy erdőbe. Féltek az állatok, hogy jön a farkas, és hol hálnak meg éjjel. Azt mondja a macska: - Én a legjobban tudok fára mászni, felmászom egy fára, s megnézem, nem látok-e valahol világosságot. Hamar fel is mászott a macska a fára, s lekiabált: - Világosságot látok! Lemászott, a szamár ment legelőre, ő a legokosabb, azt mondta. Mentek, mendegéltek, s egyszer egy kicsike házacskához értek. Onnan szűrődött ki a világosság, beleskelődtek az ablakon. Mit láttak? Tizenkét tolvajt. Az asztalra kiöntöttek egy zsák pénzt, s azt számolták. Ahányan voltak, annyifele. Ettek-ittak, beszélgettek. Azt mondják az állatok: - Ijesszük meg őket! - Hogy ijesszük meg? - Úgy - okoskodott a szamár -, hogy a ló odaáll az ablakhoz, én a hátára állok, az én hátamra áll a kutya, a kakas, a macska, a rák, a tű, a tojás, s mindegyik, ahogy tud, úgy énekel. Úgy is lett. Egymás hátára álltak. A ló nyihahahá, a szamár iá, a kutya, hu-, hu-hu, a kakas kukurikú, a macska nyávogott, a tű szurkálta, a tojás ütögette, a rák csipegette őket. Akkora nagy zenebonát csaptak, hogy a tolvajok odabenn a házban elszörnyülködtek, mi lehet ez. Hova fussanak? De csak egy ajtó volt, azon nem mertek kibújni. Hamar a szobának a sarkában egy lyukat kapartak, azon kibújtak a tolvajok, és elfutottak. Aztán az állatok bementek, leültek, jól megvacsoráztak s lefeküdtek. A tojás bebújt a kályhába, a jó melegbe, a hamuba, a tű beleült a törölközőbe, a rák a vödörbe, a vízbe, a macska fölmászott a kályha tetejére, a kutya lefeküdt a küszöbre, a kakas felmászott a ház tetejére, a ló bement az istállóba, a szamár a pajtába, s mindenki aludt, hortyogott. Egyszer csak azt mondja a tolvajoknak a vezére: - Na, ki lesz az a bátor, aki visszamer menni, megnézni, hogy azok a csúf szörnyetegek ott vannak-e még? Egy tolvaj se mert. - Kap egy kitüntetést, aki visszamegy. Az egyik tolvaj vállalkozott is. - Nem bánom, adjatok egy puskát, hogy védekezni tudjak, én vagyok a legbátrabb, én visszamegyek. Lassacskán, lassan visszalopózkodott. Néz ide, néz oda, nem látott senkit se. - Nincs itt senki - morogta. Elővette a zsebéből a dohányát s a pipáját, hogy rágyújt, de nem volt gyufája. Benyúlt a kályhába, hogy tegyen egy parazsat a pipájába, de amikor megmozgatta a kályhában a hamut, a tojás - szembelőtte. - Jaj, jaj, jaj! Nem is tudtam, hogy itt puska van! Szembelőttek! Odafutott hamar a vödörhöz, hogy megmossa a szemét, de ott lapult a rák a vödörben, megcsípte az ujját. Ment a törölközőhöz, hogy megtörölközzön. Ott meg a tű összeszurkálta. - Jaj, jaj, jaj|. - jajgatott, de a macska se volt rest, leugrott a kályha tetejéről, szembekaparászott vele. - Jaj, jaj, jaj! - Kiugrott az ajtón, a kutya meg, hu-hu, a sarkát jól megharapta. De még ez semmi. A ház tetejéről a kakas a fejére ugrott, és elkezdte csipkedni; kukurikú, kukurikú! Úgy megijedt, futott a kapu felé. A szamár utána. Úgy hanyatt lökte, hogy a tolvaj elesett. A ló is észrevette, kiugrott az istállóból, s a patkós lábával úgy megbillentette, hogy kiesett a kapun. Futott vissza a többi tolvajhoz, hogy meg sem állott. Kérdik a tolvajok: - Na, mit láttál? - Jaj, ne is mondjátok, képzeljétek, tele van a ház hétfejű sárkánnyal, boszorkánnyal, szörnyeteggel! - Ne beszélj! - szörnyülködtek a tolvajok. - Igaz ez? - Igaz. Gondoltam, rágyújtok a pipámra, akkor szembelőttek puskával a kályhából. Megyek hamar a vödörhöz, az tele volt mind ollóval, az ujjaimat mind összevagdosta. Megyek a törölközőhöz, hogy megtörülközzem, hát az tele volt mind tűvel. De ez még semmi, egy boszorkány reám ugrott és azt mondta: pfu, pfu, de még ez mind semmi, kimentem az ajtón, akkor valami a sarkamba beleharapott, azt mondta, hogy: hu-, hu-hu, akkor a fejemre ugrott valami a ház tetejéről, megcsípett, azt mondta: kukurikú, kukurikú. A pajtából kiugrott valami, az úgy hanyatt lökött, hogy elestem. De ez még nem elég, az istállóból kiugrott egy hétfejű sárkány, s az úgy megbillentett, hogy kiestem a kapun. - Jaj, jaj - rémüldöztek a tolvajok -, vissza ne menjünk többet abba a házba! Nem is bánták az állatok. Ott maradtak szépen. A tojás volt a szakácsné, a tű megfoldozta a ruhájukat, a rák elvágta az ollójával a cérnát, a kutya őrizte a házat, a macska fogta az egeret, a kakas reggel kukorékolt, a szamár volt a vízhordó, a ló hordta a fát a konyhára, s így szépen a jóbarátok megéltek, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle!
Értékelés
★★★★
13 szavazat