Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember és egy szegény asszony. Azoknak annyi gyerekük volt, mint a rosta lika, még eggyel több. A szegény embernek volt két ökröcskéje, s mindennap elment az erdőbe szántogatni. Egyszer, amikor szántogatott, hall valami sírást. - Mak-mak-mak! Megy oda, nézi, ugyan mi lehet az a sírás, hát egy jókora nagy medve verekedett egy kicsi nyulacskával. Pofozta a medve erről is, arról is a nyuszikát. Nagyot kacagott a szegény ember, amikor ezt meglátta. Megharagudott a medve. - Megállj, te szegény ember, kikacagtál! - Hát hogyne kacagtalak volna - mondja a szegény ember -, amikor egy ekkora hatalmas nagy medve megver egy kicsi nyulacskát! - Na, megállj, te szegény ember, most megeszlek téged is s az ökreidet is! Megijedt a szegény ember, hogy most mi lesz. - Jaj, medve, ne egyél meg! Nekem otthon sok-sok gyermekem van, s ha én nem szántom fel a földet, nem lesz búza, nem tud a feleségem kenyeret sütni, mit esznek a gyermekek akkor? Várj estig, estig szántogatok, este gyere ide, s akkor megehetsz engem is, az ökröket is. - Jól van - egyezett bele a medve, és elment be az erdőbe. A szegény ember szántogatott tovább, de olyan szomorú volt, hogy nem is tudta, mit csináljon bánatában. Ahogy búsul, szántogat, arra jött egy róka. - Hallod-e, te szegény ember, miért búsulsz te olyan erősen? - Hogyne búsulnék - sóhajtotta a szegény ember -, amikor estefelé idejön a medve, s megesz engem. - Azzal elmondta a szegény ember, hogy járt. - Hát ezért te egyet se búsulj!- vigasztalta a róka. - Mit adsz nekem, ha én, kisegítelek téged a bajból? - Mit adhatnék? – tűnődött a szegény ember. - Nincs nekem semmim se. - Van-e kilenc tyúkod és egy kakasod? - Hát az akad - felelte a szegény ember. Azt mondja a róka: - Hát, hogyha nekem adod, akkor én segítek rajtad. - Neked adom! Este jöhetsz érte - Ígérte meg a szegény ember. A róka erre tanítani kezdte: - Tudod, szegény ember, én estefelé egy kicsit hamarabb idejövök, s bebújok egy bokorba, mikor a medve idejön, hogy téged s az ökröket megegyen, akkor én elkezdek tülkölni: ,,Tü-tü-tü . . . tü-tü-tü . . . tü-tü-tü." Azt kérdi erre majd a medve: ,,Mi teszen úgy, szegény ember?" Te meg azt feleled: ,,Én megmondom. Jönnek a vadászok, medvét akarnak lőni.'' A medve könyörögni fog: ,, Bújtass el, szegény ember!'' S te akkor, szegény ember, vegyél elé egy zsákot, s mondjad: ,, Bújjál bele ebbe a zsákba, medve." Mikor belebújik, kösd be jól a zsákot. Én kibújok a bokorból, s megkérdezem, mi van ebben a zsákban. Te mondjad, hogy egy szenes tuskó. Én meg azt felelem, hogy nem hiszem el. ,,Ha szenes tuskó, vágd bele a fejszédet!" S akkor te - zsupsz! - belevágod a fejszédet, s a medve megdöglik. Jó lesz? - Jó - bólintott rá a szegény ember. Azzal a róka elment. Estefelé visszajött, s elbújt a bokorban. Cammog a medve: brumm-brumm. - Na, most, szegény ember, megjöttem, megeszlek téged is meg az ökreidet is. -  Jól van - horgasztotta le a fejét a szegény ember -, egyél meg. Akkor csak elkezd valaki tülkölni: ,,Tü-tü-tü . . . tü-tü-tü..." A medve megijedt. - Mi teszen úgy, szegény ember? - Biztosan jönnek a vadászok, medvét akarnak lőni. - Jaj, jaj, bújtass el valahova, úgy félek! - kérlelte a medve. - Hova bújtassalak? Itt van egy zsák, abrakot hoztam benne az ökröknek, bújj bele! Hamar belebújt a medve, a szegény ember jól bekötötte, s akkor kibújt a bokorból a róka, odament, megtapogatta a zsákot: - Mi van ebben a zsákban, te szegény ember? - Hát egy szenes tuskó. - Nem hiszem el - kiáltotta a róka. - De ha az van benne. - Hát, ha szenes tuskó, vágd bele a fejszédet! A szegény ember - zsupsz! - a medve fejébe belevágta. Megdöglött a medve. Azt mondja a róka: - Na, te szegény ember, megígérted, hogy adsz kilenc tyúkot meg egy kakast. Én este elmegyek érte. Hazaballagott a szegény ember, kifogta az ökröket, bement, megvacsorázott, lefeküdtek. Egyszer csak kopogtat valaki. - Tessék, ki az? - Én vagyok a róka, eljöttem a kilenc tyúkért s a kakasért. - Jól van, na, várjál, felöltözöm- kiáltotta ki a szegény ember. Pedig esze ágában sem volt felöltözni. Odaszólt a gyermekeinek: - Ugassatok! A gyermekek, a kicsikék vékonyabb hangon, a nagyobbak vastagabb hangon rákezdték: -Hú-hú -hú ... A róka elkezd fülelni. - Hát ez mi? Mi teszen úgy, te szegény ember? - Jaj, jaj - sopánkodott a szegény ember -, az este véletlenül nyitva felejtettük az ajtót, s bejött egy csomó kutya az ágy alá, most nem tudom visszatartani őket. Megérezték a szagodat, s ki akarnak rontani. - Jaj, jaj - ijedezett a róka -, fogd meg őket, szegény ember, hogy tudjak elfutni! A szegény ember tette magát, hogy fogja vissza a kutyákat, közben noszogatta a gyermekeket: - Hangosabban ugassatok! -Hu-hu-hu. . . Ugattak, ahogy csak a torkukon kifért. A róka - uzsgyi, vesd el magadat! - úgy elfutott be az erdőbe, hogy vissza se nézett többet. A szegény ember a feleségével, a gyermekeivel, az ökröcskéivel még ma is boldogan él, ha meg nem halt.