A nagyotmondó legény

Részletek

Látogatás
7459
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Benedek Elek
Könyv címe
Magyar mese- és mondavilág 2. kötet
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény ember, s annak három fia. Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja leányát s fele királyságát, bárki fia-borja legyen, aki valami olyat tud mondani, hogy azt ő el ne higgye. Meghallja ennek a hírét a szegény ember, s mondja a fiainak: - Na, fiaim, próbáljatok szerencsét, hátha megsegít az Isten. Az idősebb meg a középső fiú azt mondták, hogy ők már csak itthon maradnak, túrják a földet, hanem a legkisebb fiú kétszer sem mondatta magának, indult a király városába. Hát, amikor megérkezik a király udvarába, tele van az udvar királyúrfiakkal, hercegekkel, grófokkal, bárókkal, minden rendű és rangú legényekkel. Volt ott hosszú süveges tót is, de még cigánylegény is. Mondottak azok mindent, egyik nagyobbat a másiknál. De mondhattak akármit, a király mindent elhitt. Mikor aztán nagy szégyenkezve mind eltakarodtak, s kitisztult az udvar, fölment a szegény legény a királyhoz, köszöntötte illendőképpen. - Adjon isten, jó napot, felséges királyom! - Adjon isten, fiam, hát mi járatban vagy? - Én bizony, felséges királyom, szeretném feleségül venni a királykisasszonyt. - Elhiszem, fiam, de aztán miből tartanád el? - Hát van egy kicsi földünk. - Elhiszem, fiam. - De van ám két ökrünk is, meg egy tehenünk. - Elhiszem, fiam, hogyne hinném. - Hm, de a minapában akkorára nőtt az udvarunkban a trágyadomb, mint egy torony. - Én azt is elhiszem, fiam, hogyne hinném. - Azt a nagy trágyadombot a két bátyámmal mind kihordottuk egy talyigán, három nap alatt. - Hiszem, fiam, hiszem. - Az ám, csakhogy nem a mi földünkre hordottuk, hanem a szomszéd földjére. - Hiszem, fiam, hiszem. - Mikor ezt észrevettem, hazamegyek, s mondom az apámnak, hogy mi történt. - Hiszem, fiam, hiszem. - Kimentünk négyen, megfogtuk a földnek a négy sarkát, felemeltük, s a trágyát szépen a mi földünkre borítottuk. - Én elhiszem fiam, ha nem is mondod. - Azután bevetettük a földünket búzával. - Hiszem, fiam, hiszem. - De aztán nőtt ebből a búzából olyan sűrű rengeteg erdő, hogy olyat még felséged sem látott. Termett ott annyi makk is, mint égen a csillag. - Hiszem, fiam, hiszem. - Mondja az apám: "Én bizony nem vágom ki ezt az erdőt, hanem veszek egy csorda disznót, s a makkot megetetem." - Hiszem, fiam, hiszem, hogyne hinném. - Az ám, de a disznócsorda mellé pásztor is kellett. - Hiszem, fiam, hiszem. - Mit gondol, felséges királyom, kit fogadott fel az apám? Felségednek éppen az öregapját. - Hazudsz, te akasztófáravaló! - kiáltott nagy haraggal a király. De már most hiába, elszólta magát. Egyszeriben papot hívatott, a leányát összeadatta a szegény legénnyel, neki adta fele királyságát, s megígérte, hogy holta után övé lesz az egész. Csaptak aztán nagy lakodalmat, folyt a bor Hencidától Boncidáig. Mindenki kapott valamit, aki odakerült. Én is egy csontot kaptam, azzal elszaladtam. Itt a vége, fuss el véle.
Értékelés
★★★★
6 szavazat