Volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. Boldogan éltek volna, de volt egy bánatuk: a Jóisten nem adott nekik gyermeket. Bánatában az asszonynak már dolgozni sem volt kedve, úgy ellustult, hogy semmit nem akart csinálni. Hiába tett úgy, mintha egész télen fonna, csupán egy orsót font egész idő alatt. Azt kérdezi tőle egyszer az ura:- Ó te, szeretném látni, hogy az a sok kender, ami itt volt a házban ugyan hova lett? Megfontad-e, vagy hova tetted?- Ó édes emberem, megfontam!Pedig nem font az asszony semmit sem, csak azt hazudta az urának. Azt mondja erre a szegény ember:- Miért nem tekered föl egy motollára azt a sok fonalat?- Föltekerném én, de nincs mire.Azt mondja erre az ember:- No, ne búsulj amiatt, hogy nincs mire, elmegyek és vágok neked egy motollát, s arra majd feltekerheted a sok fonalat.   Elment az ember az erdőbe, az asszony meg megijedt, hogy most kiderül a turpissága. Kapta magát, és elfutott ő is az erdőbe, de úgy, hogy az ember nem látta. Elbújt az asszony, s úgy leskelődött a férje után. Nézte az ember az egyik fát is, nézte a másikat is, de egyik sem tetszett neki. Egyszer csak meglátott egyet, s azt kiáltotta: no, ez jó lesz! Levágta, azaz csak levágta volna, mert alighogy hozzálátott a munkához, a felesége elkezdett kiabálni onnan, ahová elbújt:- Ne vágj motollát, mert nem érsz hat órát!Körülnézett az ember, de nem látott senkit. Megrázta magát:- Ej, biztos csak képzelődtem!Akkor megint hozzácsapta a fejszéjét a fához. Újra megszólalt az asszony:- Ne vágj motollát, mert nem érsz hat órát!   Megállt az ember, körülnézett, csodálkozott, hogy milyen hangokat hallott már megint. De az asszony csak nem bújt elő a rejtekhelyéről. És amikor az ember harmadszor is hozzácsapta a fejszéjét a fához, harmadszor is felkiáltott az asszony:- Hát nem érted, hogy ne vágj motollát, mert nem érsz hat órát!Azt kiáltotta erre mérgében az ember:- Egyen meg a fene, hát akkor nem vágok motollát! Méghogy én egy motolláért ne éljek hat órát?Felvette a bundát a vállára, megragadta a fejszét, és elindult haza. Gondolta, nem kínlódik ő már itt tovább. Az asszony meg elfutott előre haza, leste az urát, jön-e már. Mikor meglátta, hogy befordul a sarkon, elébe futott, és azt kérdezte tőle:- Hallja-e kend, hát nem vágott motollafát?- Na, hallod - azt mondja az ember -, amikor csak hozzávágtam a fához a fejszét, mindig egy hangot hallottam. Azt mondta ez a hang: Ne vágj motollát, mert nem érsz hat órát.- Jól tette, hogy nem vágott fát, még meghalt volna egy motolla miatt!   Bementek, leültek, beszélgetni kezdtek. Hát most mitévők legyenek?Azt mondja egyszer csak az asszony:- Azt találtam ki, hogy berakom a vödörbe a sok megfont fonalat, kend meg vegyen egy karót a kezébe, álljon ki a ház elé, és ügyeljen a csókákra, nehogy a ház tetején egy is keresztül repüljön, mert akkor a fonalból bizony szalma lesz. Amíg maga a csókákat őrzi, én kimosom a fonalat.Nahát, ki is ment a szegény ember, keresett egy nagy hosszú karót, az asszony meg az összes szalmát belerakta a vödörbe, rászórt egy csomó hamut, s az egészet összevegyítette. A szegény ember meg mást sem csinált odakint, mint a csókákat hajkurászta, nehogy egy is keresztül repüljön a ház tetején. De annyi volt ott a csóka, hogy alig győzte elkergetni őket. Addig-addig kergette őket, mígnem hat csóka mégiscsak keresztül repült a ház tetején. Beszaladt az ember a házba, sírt keservesen.- Miért sír? - kérdi a asszony.- Jaj, most mi lesz velünk? Nem tudtam megőrizni a csókákat. Hat csóka keresztül repült a házunk tetején.Azt mondja erre az asszony:- Jöjjön, nézzük csak meg a fonalat.   Megnézik a fonalat a vödörben, hát látják ám, hogy tiszta szalma, hamu meg víz lett belőle. Azt mondja az asszony az urának:- Látja, öregember, mit meg nem tettünk, mégis szalmává változott a fonalunk a vödörben.Nem volt mit tenni, kiöntötték a szemétdombra a fonalat, s attól kezdve a lusta asszonynak nem volt semmi dolga, az ura mindent maga csinált meg helyette.