• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A királyné adója

Részletek

Látogatás
8824
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szerkesztette
Schäferné Földvári Ilona
Könyv címe
Mese a lótuszvirágról
Kiadó
Móra Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1980
Forrás helye
Indiai
India egyik kicsiny falujában élt egyszer egy Buddhú nevű szegény földműves, feleségével és öt gyermekével. Mivel nagyon kevés földecskéje volt, nem tudott elegendő kenyérnekvalót termeszteni, a boltban meg drága pénzért adták a rizst, a húst, a lisztet, az olajat, a sót. Buddhúnak bizony keményen kellett dolgoznia, hogy valahogy megélhessenek. Történt egyszer, hogy Buddhú hosszú ideig nem kapott munkát. Hogy családja ne éhezzen, kölcsönt kért barátaitól és rokonaitól, de egyetlen rúpiát sem kapott. Azok is éppoly szegény emberek voltak, mint ő, hogy lett volna kölcsönadható pénzük? Egy reggel Buddhú felesége nagy vidáman szaladt az urához, és így szólt: - Megértek a tökjeink, szép nagyok lettek! Éppen tizenöt darab van. Vidd ki a piacra, és add el jó áron! - Jól van, megyek - felelte a földműves. Kora hajnalban indult, a tizenöt tököt hatalmas kosárban, a fején cipelte. Hosszú volt az út a piacig, nagyon elfáradt Buddhú. A piacon kiválasztott egy jó helyet magának, leült a földre, kosarát maga elé tette, és várta a vevőket. Hatalmas, erős ember közeledett felé, akit három gonosz tekintetű fickó kísért. - Adj nekem egy tököt! - fordult Buddhúhoz a hatalmas termetű ember. - Szívesen, akár az összeset, mennyit adsz érte? – kérdezte készségesen Buddhú. - Még hogy én fizessek?! - kiáltott durván a hatalmas termetű ember. - Ingyen kell adnod a tököt! Ezzel adózol a királynak! Buddhú rápillantott a négy fickóra, és tudta, hogy ezek nem cicáznak, elveszik erőszakkal a tököt. Semmi kedve nem volt megverekedni négy emberrel, engedett. A gazfickók elmentek a tökkel. Buddhú megkönnyebbült. Hamarosan másik adószedő érkezett, akit szintén úton- álló-külsejű fickók kísértek. - Fizess egy tököt adóba! - kiáltotta az adószedő. Buddhú rájuk nézett, megértette, hogy veszélyes megtagadni az adófizetést. Így nekik is adott egy tököt, mire a fickók elvonultak. A harmadik adószedő is közeledett, de Buddhú, bármilyen mérges volt, azzal sem járt jobban. ,,Sebaj - gondolta Buddhú -, még maradt tizenkét tök a kosaramban. Jut elég pénz ebből a családomnak." De tévedett! Egymás után érkeztek az adószedők, mindet rablókülsejű, félelmetes fickók kísérték, és mikor a tizenötödik is elment, Buddhúnak üres volt a kosara, s pénzt egyetlen tökért sem kapott. Mit tehetett volna mást, bánatosan hazaballagott. Lassan és szomorúan tette fejére kosarát - mert Indiában a fejükön hordják a nehéz terheket az emberek. Alig tett azonban pár lépést, előtte termett a tizenhatodik adószedő is. - Fizess! - rivallt rá. - Miből fizessek? - kérdezte szomorúan Buddhú. – Hiszen egyetlen tök sincs a kosaramban. Az adószedő és legényei nagy haragra lobbantak. - Akkor a piaci főellenőr elé kell jönnöd velünk – mondták. Buddhú csendesen lépegetett közöttük, és a főellenőrhöz érve, elpanaszolta siralmas történetét. De a főellenőr elengedte füle mellett a földműves panaszát, és megparancsolta, hogy fizesse ki a tizenhatodik adószedőnek járó pénzt. Ha se pénzt, se tököt nem tud adóba fizetni, vegyék el a turbánját és a kosarát. Így tért haza üres kézzel Buddhú. Elvették tőle a tizenöt szép tököt, a kosarat, a turbánját, mindenét. Felesége és gyermekei már türelmetlenül várták apjukat, vajon mi minden jóval tért haza a piacról. Felesége nagyon elkeseredett, meghallván a gonosz történetet. Rövid gondolkodás után így szólt férjéhez: - Tudom már, hogyan bosszuljuk meg őket! Kelj fel reggel korán, és készülj a piacra! Az asszony pedig elment, és hat falubeli zsiványt kért meg, hogy kísérjék el férjét a piacra, Buddhúnak meg egy rend szép ruhát szerzett. Hatalmas turbánt is kerített fejére, melyben elegáns, hosszú toll lengedezett. Mikor másnap hajnalban a hat falubeli zsivány megérkezett, Buddhú talpraesett felesége kioktatta őket, s a piacra küldte a társaságot. Buddhú és társai hamarosan megérkeztek. Buddhú díszes öltözékében bátran lépett az első boltos elé, és adót követelt tőle a királyné nevében. Ezt a boltost szintén zaklatta már tizenhat adószedő, ezért dühösen ordítani kezdett: - Miféle új adó ez? Nem fizetek! Buddhú barátai erre vésztjóslóan fenyegették meg vastag botjukkal, és Buddhú indulatosan ráförmedt a remegő boltosra: - Nem tudod, szemtelen fickó, hogy én a királyné unokatestvére vagyok? Ha nem fizetsz gyorsan, embereim tudni fogják, mi a teendőjük! A boltos megrémült, és azonnal kifizette az adót. Buddhú minden árusnál eljátszotta ezt a szerepet, és a kifizetett pénzt selyemből szőtt batyujába öntötte. Ha valaki tiltakozni próbált, csak odalökte fölényesen: ő a királyné unokatestvére. Amikor minden boltostól és utcai árustól beszedték az adót, hazatértek. Buddhú becsületesen megosztozott a zsákmányon a falubeli zsiványokkal. Buddhú most már mindennap más-más piacra ment „adót szedni”, és meggazdagodott. Az árusok és boltosok azonban elszegényedtek a sok-sok adó miatt. Azon tanakodtak, hogyan szabadulhatnának meg a rengeteg adó terhe alól. Végül is elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek a királyhoz. Nagy jajveszékeléssel adták elő panaszukat az ifjú király színe előtt. Az figyelmesen meghallgatta panaszukat, és testőröket küldött Buddhúért. Haragosan förmedt rá Buddhúra az uralkodó: - Hogy merészeltél adót szedni a királyné nevében?! Még nem házasodtam meg, tehát nincs az országnak királynéja! Csaló vagy! - Bocsánatért esedezem, felséges uram – felelte Buddhú -, a feleségem tanácsára tettem, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy öt gyermekemmel megmeneküljünk az éhhaláltól! Ezután elmesélte az uralkodónak a tizenöt tök történetét, amelynek árából ennivalót és ruhát vett volna családjának, de még a rongyos turbánja és a gyümölcsöskosara is az adószedők martaléka lett. A király rövid ideig töprengett a hallottakon, és kihirdette, hogy a kincstári adó kivételével minden más adót eltöröl és megsemmisít, Buddhút pedig kinevezte első adószedőjének. - De - tette hozzá a király - semmilyen adót nem szedhetsz saját magadnak! Minden pénzt, amelyet befizetnek neked, a királyi kincstárba pontosan kell leszámolnod, én pedig rendes havi bért adok a munkádért! Ettől a naptól fogva Buddhú boldogan és gondtalanul éldegélt feleségével és öt gyermekével.
Értékelés
★★★★
12 szavazat