Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény. Annak a legénynek volt három szeretője. Mind a hármat egyformán szerette, nem tudott választani közülük. Gondolta magában, majd csak kipróbálja őket idővel. Hát egyszer megjött a behívója. El kellett menjen katonának három évre. ,,Na - gondolta magában -, most itt az idő, kipróbálom, melyik leány hogy gyászol meg engem." Elment egyik este az első leányhoz. - Nézd, kedves szeretőm, én megyek három nap múlva katonának. Megvársz-e engem, s hogy gyászolsz meg? - Jaj, jaj! - jajgatott a leány. - Meggyászollak szívemből - lelkemből. Meglátod, hogy addig meg se fésülködöm, amíg haza nem jössz. - Jól van - azt mondja a legény. Másik este elment a másik leányhoz is búcsúzkodni. Neki is elmondta, hogy megy katonának, s megkérdezte, hogy gyászolja meg őt, mire hazajön három esztendő múlva. Azt mondja a leány: - Úgy meggyászollak, meglátod, hogy addig még a szobámat se seprem ki. - Jól van - bólintott a legény. Harmadik este elment a harmadik leányhoz, s azt is faggatóra fogta: - Na, édes kedvesem, megyek holnap katonának, s akarom tudni, hogy megvársz-e engem, s hogy gyászolsz meg. - Én - fogadkozott a harmadik leány -, mire hazajössz, mind felhordom a moslékot a padlásra. ,,Hát elég furcsa gyász - gondolta magában a legény -, de majd meglátjuk!" Elment a legény katonának. Telt-múlt az idő, letelt a három esztendő, s mikor letelt, hazajött a legény nagy örömmel. Megy az első leányhoz, amelyik azt fogadta, hogy három esztendeig nem fésülködik meg. Hát, Uram, Teremtőm, alig ismer rá, olyan borzas volt, akkora volt a feje, akár egy bokor. ,,Na - gondolta magában a legény - nekem elegem van belőled!" Elköszönt, s elment a második leányhoz. Hát annak olyan szemetes volt a szobája, hogy az ajtót alig tudta kinyitni. - Na - kérdi a leány -, meg vagy-e elégedve velem? Három esztendeig nem sepregettem. Gondolta magában a legény, belőled is elegem van. Elment a harmadik leányhoz. Kérdi: - Édes kedvesem, hazajöttem, mivel gyászoltál meg három esztendeig engem? - Mivel? Felhordtam a padlásra a moslékot. Gyere, megmutatom! ,,Hej - gondolta magában a legény -, hogy tudunk mi oda felmenni, ki tudja, hogy folyik le az a sok moslék onnan a padlásról." Mennek fel a híba, a padlásra, s hát annyi szalonna, sonka, kolbász, hurka lógott ott felakasztva, bödönben a sok zsír, hogy alig lehetett tőle járni. - Téged veszlek el feleségül! - örvendezett a legény. - Három esztendő alatt három nagy kövér disznót hizlaltam - dicsekedett a leány -, azokat levágattam, s itt van a húsa, zsírja, szalonnája, a kolbász, a sonka. Meg vagy-e elégedve velem? - Meg - bólogatott a legény. S aztán hamar megtartották a lakodalmat. Volt miből sütni-főzni. Nem kellett gondolkozzanak, hogy mivel zsírozzák meg a káposztát. S még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána!