A herencsényi keresztrűl nem meséltem még, errűl a keresztről nem meséltem? Nagycsütörtökön járunk a keresztekhöz, oszt még utána is nappal is keresztjáró napokon kimentem én is, még fiatalabb is vótam. Egyszer olvasgatom, olvasom a keresztet, hogy: „A Teplánszky Ignác óhajára állíttatott". És nekem ez szembetűnt. Még az unokája élt, Margit néni, hogy öregasszony vót mán, mondom neki: „Margit néni, hát mér van azon a kereszten, hogy a Teplánszky Ignác óhajára állíttatott?" Mert az úgy szokott, hogy: ez állítatta. Teplánszky Ignác állíttatta. Akkor aszongya: „Édes jányom, majd elmondom neked, hogy hogy vót. Az úgy vót, hallod, hogy nagyapám a háborúba vót - az már biztos, hogy nagyon régen vót. Oszt megfogadta otten, hogy ha a Jóisten hazasegíti, fog állítani egy keresztet. Aszongya: hazagyütt, oszt, aszongya, hát el vót foglalva, mikor hazagyütt, mindjárt köllött aratni, meg dolgozni, elmaradt a keresztállítás. No, el lett felejtve. Aszongya, egyszer egy barna nő, olyan, mint egy cigányasszony - de a nagyapja mán akkor meghalt, csak a felesége élt neki -, bemegy egy barna nő hozzájok. Aszongya: - No, mami - aszongya -, hát mi lesz avval a kereszttel, amit az ura megígért? Aszongya: - Jaj, édes gyerekem - az is öregasszon vót -, jaj, hát te honnan tudod te aztat, hogy megígérte? - Hát de megígérte, de nem csináltatta meg! Akkor összenéznek, a cigánasszony kifordult, elment. Összenéznek, hogy: hát ez valami dolog, hát ez valami különös dolog... Senkinek nem mondták a világon - hát egy idegen honnan tudja? Meg ugye már évek teltek el, sok év. Aszongya: Margitom, menjél ki, mégis, még érdeklődünk, majd adunk neki valamit, oszt megérdeklődjük a cigányasszonyt! Kimegy Margit néni. Aszongya, de a kutyák, a cigányokat, cigányasszonyokat nagyon-nagyon szokták ugatni. S a kutyák se meg se mukkantak, övéké se. Se lefelé, se fölfelé, senkié se. Gyütt aszongya innen alulrúl egy ember. - Gyula bátya, nem látott erre elmenni egy cigányasszonyt? - Erre nem ment senki - aszongya. Erre föl ők nagyon megrémültek, és akkor űk mán - pedig mán szegényebbek vótak, mer mán nem vót ember se a háznál -, és űk fölállították a keresztet. Megcsináltatták a keresztet. És utána is több dolgok történtek ott a keresztnél. Több csodák történtek." Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004