A háromszemű leány

Részletek

Látogatás
5272
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy király, s annak volt egy leánykája s a felesége. Hármacskán éldegéltek. Hát, ahogy éldegéltek szépen, egyszer csak megbetegedett a királyné, s meghalt. Megmaradt a király s a leánykája. De a királynak el kellett menni háborúba, s a leánykája egyedül maradt otthon. Tőlük nem messze lakott egy özvegyasszony, s annak volt három lánya. Mondogatta is ennek a királyi leánykának: - Mondd meg apádnak, vegyen el engem feleségül! Jó sorod lesz akkor, játszhatsz az én leánykáimmal. Hazament a királyi kislány, s az apja elé állt: - Édesapám, vedd el ezt az özvegyasszonyt! Van neki három leánykája, milyen jó lesz együtt játszani. S lesz, aki megfésüljön, lesz, aki főzzön nekem. Addig-addig mondogatta, hogy a király megsokallta, s az özvegyasszonyt elvette a három leányával Igen, de akkor már a mostoha nem törődött a királynak a leánykájával. Nem viselte gondját. Mikor a király nem volt otthon, még jól meg is verte. Volt egy tehenük, s örökké a leánykának kellett kihajtani a mezőre, s még az istállót is ki kellett szegény fejének takarítani. A király gyakran elment hazulról, nem sejtette, milyen rosszul bánik a lányával a mostohaanyja, mert az asszony bizony igen gonosz volt. Az egyik lányát úgy hívták, Egyszemű, mert csak egy szeme volt a homlokán. A másik leányát úgy hívták, Kétszemű, mert annak rendesen két szeme volt. A harmadik leányát úgy hívták, Háromszemű, mert két szeme a rendes helyén volt, egy meg a nyaka csigáján. De ezt senki se tudta. Nahát, egyre csak éheztette a királykisasszonyt az asszony, s mikor az apja hazajött a háborúból, panaszkodott is a lány: - Édesapám, én annyit éhezem, nem ad ennem a mostohám. A király elővette a feleségét, megfenyegette, hogy elzavarja, ha nem bánik jól a leánykájával. De a mostoha asszony letagadta. Egyre csak azt hajtogatta: - Nem igaz! Még a tehénnek is örökké kiszívja a tejét, nem ad a tehéntejet. Hát, mit tudjon csinálni szegény király, megint elszólította a kötelesség, s a leánykáját otthon hagyta, egy olyanforma árva gyermekecskére, mint a királykisasszony. Felfogadta, hogy mégis legyen, akivel beszélgessen, ne szoruljon reá a mostohának a leánykáira. Együtt jártak azok azután örökké, a leányka s a gyermek. Hajtották ki a legelőre a tehenet. Hát, egyszer, ahogy ott beszélgetnek, siránkoznak, akkor se ettek volt egy falást sem, megszólal a tehén: - Miért sírtok, szegény kis árvák? - Hogyne sírnánk - sóhajtoztak -, mikor ma még egy falást se ettünk! - Csavarjátok csak meg a szarvamat! - biztatta őket a tehén. Meg is csavarták a szarvát a tehénnek, s hát még ilyen csodát! Kihúztak belőle egy fehér abroszkát. Azt mondja a tehén: - Csak rázzátok meg! Megrázta a leányka s a gyermek, s hát halljátok-e, annyi minden ennivaló volt rajta, hogy annyit még a király se látott. Volt ott leves, volt ott tyúkhús, volt ott töltött káposzta, fagylalt, mézes csokoládé, volt ott a világon mindenféle. Jóllaktak a gyermekek, akkor lerázták, összefogták az abroszkát, s visszadugták a tehénnek a szarvába, visszacsavarták, de erről aztán nem tudott senki. Így telt minden áldott nap, így telegetett az idő. De a mostoha asszonyt úgy ölte a méreg, hogy majd szétvetette. Hogy nem ad enni a király leánykájának meg a fogadott gyermeknek sem, csak ott, né, a moslékból, amit el tudnak lopni, s mégis olyan kövérek, olyan szépek. S az ő leánykáit hiába tömi mindenféle jóval, mégse olyan szépek. Miféle isten csodája lehet ez? Egyszer azt mondja a mostoha asszony Egyszeműnek: - Édes leánykám, lopózz ki utánuk lassacskán, bújj be egy bokorba, s lesd meg, mit esznek ezek, hogy olyan kövérek! Hát elment a gyermek s a leányka a tehénnel a legelőre. Kilopózkodott az asszonynak az Egyszemű leánya, bebújt a bokorba, s várja, várja, ugyan mit esznek ezek. De hiába várta. Addig várta, hogy elálmosodott az egy szeme, s ott elborult s elaludt. A fiú s a leányka mikor megéheztek, csak megcsavarták a tehénnek a szarvát, kivették az abroszkát, megrázták, jóllaktak, s megint visszadugták. Estefele megy haza az egyszemű leány. Kérdi tőle az anyja: - Na, mit láttál? Mit ettek? - Hát, édesanyám - vonta meg a vállát a leány -, nem láttam én a világon semmit se. Nem ettek azok semmit. - Ez nem lehet igaz - fortyant föl az anyja. Azt mondja másnap a kétszemű leányának: - Menj csak ki te! Nahát, kiment a kétszemű leány másnap, de az is úgy járt. Addig nyitotta a szemét, addig leskelődött, hogy elálmosodott ott a bokorban, s elaludt. Ő se látott semmit. Este, mikor hazament, kérdezte az anyja: - Na, mit láttál? - Nem láttam én, édesanyám, a világon semmit! Azt mondja az asszony a harmadik nap: - Hallod-e, te háromszemű leányom, most, eridj, ki te! De jól nyisd ki mind a három szemedet, s lesd meg, hogy ezek mit esznek! El is bújt a háromszemű leány a bokorban, s leste, leste. A fiú s a leányka gyanútlanul játszadozott egy darabig. A háromszemű leány a bokorban addig leskelődött, hogy két szeme becsukódott, s elaludt. De hátul a nyaka csigáján nyitva maradt a harmadik. S azzal aztán látta, mikor a leányka s a gyermek kivette a tehén szarvából az abroszkát, megrázták s jóllaktak. Alig várta, hogy visszadugják az abroszkát, s becsavarják a tehénnek a szarvát, futott nyomban haza, s újságolta az anyjának: - Láttam, édesanyám, mindent láttam! - Mit láttál? - Láttam, hogy mit ettek. A tehénnek a szarvából csak kihúztak egy abroszt, megtázták, s azon annyi mindenféle ennivaló termett, hogy még több, amit mi itthon eszünk. - Na, várjatok csak - fenyegetőzött a mostoha asszony -, csak gyertek haza! Elővett egy seprűt, s azzal várta a kapuban őket. Jött a gyermek s a leányka, de nem tudtak ők arról semmit se, hogy Háromszemű kileste őket. - Ebadta kölykei - rivallt rájuk az asszony -, tönkretettétek a tehenet, mit dugtatok a szarvába? Odaugrott a tehénhez, s facsarta a szarvát kegyetlenül, de nem tudta kicsavarni. Hanem a tehén jól feldöfte inkább. De a mostoha asszony nem hagyta ennyiben. A gyermekeket jól megverte, s akkor éjjel az istállóban kellett, hogy háljanak. Aztán meg azzal állott elő az asszony, hogy hentest hív, és levágatja a tehenet. Úgyse veszi semmi hasznát, mert a tejét elvették a gyermekek, abból élnek. Sírt a két gyermek, most aztán mi lesz velük? Mit esznek, ha a tehén elpusztul? A tehén egyre vigasztalta őket: - Ne sírjatok, halljátok-e! Reggel fonjatok nekem egy kötelet faháncsból, de ne legyen nagyon erős. Azt adjátok oda a mészárosnak, hogy azzal kösse meg a nyakamat, mikor a kést belém akarja szúrni, megvetem a két lábamat, s elfutok. Ti utánam! Ugorjatok fel a hátamra, elviszlek titeket. Úgy is lett. Alig hajnalodott, a leányka s a gyermek felkelt, s a fának lehúzták a héját, fontak belőle olyan-amilyen kötelet. Reggel jött a hentes egy nagy késsel, s azt mondja az asszonynak, hozzon egy kötelet, amivel a tehenet megkötheti. - Itt van, ni, egy! - tüsténkedtek a gyerekek. Na, jól van. Elvette a hentes, egy nagy fához megkötötte a tehenet, s mikor bele akarta szúrni a kést - a gyermekek is ott lábatlankodtak -, a tehén megrugaszkodott, a két lábával elszakította a gyenge kötelet, futásnak eredt, a gyermekek meg utána. Lekucorodott a tehén, a két gyermek fel a hátára. Úgy elvitte őket, hogy árkon-bokron túl. Mentek sebesen, ahogy csak bírtak. Repült a mostoha utánuk a seprűjével! De hiába, nem érte utol őket. Nagy burungozva vissza kellett forduljon. A tehén csak ment s ment, nemsokára egy rézerdőbe érkezett. - Nehogy hozzányúljatok itt valamihez! - figyelmeztette a két gyereket. De a gyermekek nem állták meg, mert nagyon szép rézgombok fityegtek a fákról lefele. Mind a kettő leszakított egy-egy rézgombot, s beledugta a zsebébe. A tehén csak vitte őket tovább. A rézerdőnek a szélén szép pázsitos, füves helyen állt egy szép házacska. Azt mondja a tehén: - Na, most szálljatok le a hátamról, s menjetek be, ez a ház a tietek, itt nem lakik senki. Éljetek boldogan! Én elmegyek, iszom egy kis friss vizet, s egy kicsit legelek, de este visszajövök, hogy ihassatok a tejemből és ehessetek a szarvamból, az asztalterítőből. El is ment a tehén. Jóformán még ki se húzta a lábát, amikor egy hatalmas nagy rézbika csak elbődült, s odajött az ablak alá. - Hol van az a tehén, amelyik két gyermeket hozott? A gyermekek az ablakon kinéztek, de azt se tudták, mit csináljanak, úgy megijedtek. - Azok mi vagyunk! - dadogták nagy rémülten. - Az én erdőmből hiányzik két gomb a fákról – zengett a bika erős hangon. - Leszakítottátok. Ezért estefele a tehén legyen ott a rézréten, mert meg kell, küzdjek vele életre-halálra. Hát a gyermekek bizony sírva fakadtak. Alkonyatkor jön haza a tehén, de bizony nem merték neki megmondani, mi történt. - Miért sírtok? - faggatta őket a tehén. Hát a gyermekek elpanaszolták, hogy itt volt egy rézbika, s né, mit mondott. - Ugye megmondtam, hogy ne nyúljatok semmihez se a rézerdőben! Hát miért szakítottátok le azokat a gombokat onnan? Na, immár lesz, ahogy lesz. El kell, menjek, hogy megküzdjek. Lehet, hogy megöl a bika, s árván maradtok. Nahát, elment a tehén a rézlegelőre, s azt mondja a bikának: - Hallod-e, te bika, ne ölj meg, mert ennek a két gyermeknek nincs, aki felnevelje őket, hagyd meg az életemet! - Meghagyom, de mit adsz helyette? - alkudozott a bika. A tehénnek ekkor igencsak jó ötlete támadt: - Tudod mit? Ott van ennek a leánykának a mostohaanyja a három leányával, azt én mind a négyet neked adom. Az én egy életem helyett négyet kapsz. Eredj, menj, könnyen megtalálod őket, itt és itt laknak. A rézbika elbődítette magát, s egyenesen a palotához vágtatott. Az öregasszony akkor is éppen a seprűvel bajlódott az udvaron, a leányai meg ott sündörögtek körülötte. A bika bevágtatott az udvarra, a szarvával felöklelte a gonosz mostohát, a királynét s a három leányát, s úgy elvitte, mint egy nagy fergeteg. A gyermekek, a leányka s a fiú ott a rézréten a tehénnel még lehet, ma is élnek, ha meg nem haltak. Utána az apjuk, a király is odament, mikor megjött a háborúból, s a mai napig boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★★
5 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák