Egyszer vót egy juhász család, egy tanyán. Hát a juhász meg a juhászné elmentek az éjféli misére. Vót nekik egy jányuk, egy szép nagy jányuk, Erzsi, az nem mehetett el ugye, mer nem vót neki csizmája. Hát így ő otthon maradt. Sisa Pista a társaival azt állította, hogy hát ő nem bánja, most mán ő éccakára nem megy sehova, karácsony éccakán sehova se lopni, se rabolni, ő is bemegy a melegre, oszt akkor nyugodtan karácsony éccakáját megszentelik ők is szépen. Hát ment oda Erzsikéhő. Azt modja: - Bözsikém, hoznál egy köcsög bort, majd itt elüldögélünk a melegben! No, Bözsi az megint olyan bátor ján vót. Vette a köcsögöt - de hát elment a szekerceér, az apja szekercéjéér, levitte magával a pincébe. Ül ott a három betyár. Sisa Pista meg a társai, ülnek ott. Egyszer azt mondja az egyik: - Én mán elmegyek, megnézem azt a Bözsit! Hát mi van vele, hát beleesett ez a hordóba vagy mi van vele? Hogy jön? Ahogy beteszi a fejét a pince torkán. Bözsi odacsapott a szekercével. Levágta a fejit. Berántotta a pincébe. Akkor csak hallgatott megint. Ül a két betyár, Sisa Pista meg a társa. Aszongya a társa: - Hát én elmegyek, megnézem mán, hogy mit csinálnak. hát ha ők mán szerelmeskednek! Az is begyugja a fejit-e, a Bözsi annak is levágta a fejit a szekercével. Sisa Pista ült ott magába. Hát fogja magát. Hát má mégiscsak hogy hol vannak ezek, tán mán elszeretik ezt a jányt? Megy, ahogy begyugja - de mán olyan félve gyugta be a fejit -, sújtott egyet a szekercével a Bözsi, de bizony csak a feje tetejit érte: lecsapta a bűnt róla hajastúl. Jaj, felugrott a lovára, elvágtatott! Mikor begyúlt a feje, akkor elment megkéretni: - Hát elgyüttem hozzád, Erzsikém, gyere hozzám feleségül! Hát Bözsi ugye olyan juhász jány vót, tanyán nem nagyon járkáltak a legények, olyan jól benne vót az idejibe, Sisa Pista meg szép legény vót elment hozzá. Nem tudta, hogy betyár. Hát oszt az erdőbe vót egy kis háza, ott vótak. De vót ott egy, Sisa Pistának anyja vót, egy öregasszony. Hát mikor oszten aszongya, hogy: -Bözsikém, nézd már meg nekem a fejemen valami tetű, valami igen, de hogy nagyon mozog! Mikor széthajtja Bözsi neki, Sisa Pistának így a haját-e: hát nagy forrás van otten. - Hallod-e. hát mi van itten neked, hát ki vágta le a fejedet hajastúl? - Hát oszt nem emlékszel rá, mikor a pincébe begyugtam. oszten lecsaptad? - Te voltál ott? Jaj, nagyon megijedt Bözsi, hogy ő a betyárhó ment feleségül! Akkor tudta meg, hogy Sisa Pista felesége lett. No, attól fogva, attól a naptól fogva azon vót, hogy ő onnan megmeneküljön. Egyszer kigondóta: felölteztetett egy bábút. Egy rongybabát. Ráadta a kendőt. rátette. Ráadta a vizitkéjit, kötényt, szoknyáját, oszt odaállította a kúthó, a gémeskúthó. Mint ha vizet húzott vóna. A bábút odaállította, ő meg elszaladt. Ahogy ment, éppen az országúthó ért, egy cigány teknőket vitt a vásárra. - Jaj, öregapám - mondja a jány -, bújtasson el engem valahova, amíg a betyárok utol nem érnek! -Hát édes jányom, nagyon félek én is a betyároktúl! Hova bújtassalak? - Nem bánom én, én az ürgelyukba is bebújok, csak elbújjak! -Na jól van. édes jányom, a legkisebb teknyő alá bújj! Ugy is vót. Bebújt a jány a legkisebb teknyő alá. A többi nagy teknyőt meg rárakta a cigány. Jaj, alig hogy elvégezi a munkát, elindul a cigány az úton, hű, má lódobogás, má oda is értek a betyárok. - Hé, öreg, nem láttál erre menni egy jányt? - Nem én, édes gyerekeim, nem láttam. - No, várjál csak, állj meg, lehányom a teknyőt! Jaj, a betyár rakta le a teknyőköt egymás után a kocsirúl. Hát... mikor mán lehánta, csak a legkisebb maradt. - Na, öreg, menj útadra! Mán ha idáig a nagy tenyők alatt nem vót, má a kicsi alá nem fért alája. No, a cigány hazavitte szépen a jányt a falujába. A betyár meg akkoron máig is keresi, tán ha meg nem tanálták. Hát eddig vót, mese vót.