• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Pál és Jolánka

Részletek

Látogatás
7612
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Volt egyszer, hol nem volt, már bizonyosan nem tudom, hogy hol, de annyit mégis tudok, hogy volt egyszer egy szegény özvegyember. Volt neki két kis neveletlen gyermeke: Pál és Jolánka. Lakott a szomszédjukban egy özvegyasszony, bejárogattak oda a gyermekek. Azt mondja egyszer az özvegyasszony:   - Mondjátok meg apátoknak, hogy vegyen el engem feleségül, mert tudom, nem bánja meg. Ha elvenne, titeket tejben-vajban fürösztenélek és hasábfával kenegetnélek.   A gyermekek megmondták az apjuknak, hogy mit izent a szomszédaszszony, s el is vette az apjuk feleségül. A gonosz mostoha az első napokban jól bánt velük, de aztán goromba kezdett lenni. Egyszer azt mondta az urának:   - Ha el nem pusztítja a gyermekeit, nem ülök kieddel egy kenyéren egy percet sem.   Búsult nagyon a szegény ember, nem tudta, mitévős legyen. Azt határozta, hogy elhagyja az erdőben a gyermekeit. A leányka azonban okosabb volt, észrevette, hogy hányadán van a dolog. Egy nap mikor elvitte az apjuk az erdőbe, Jolánka megtöltött egy tarisznyát hamuval, s amint mentek, a hamut lassanként elöntötte. Elmaradtak az apjuktól, de a hamu nyomán hazamentek.Másnap ismét elvitte az apjuk az erdőbe. Jolánka akkor búzával töltötte meg a tarisznyát. Messze bementek az erdő közepébe, s ott elvált tőlük a apjuk. Jolánka indult volna haza, de a madarak mind megették a búzát, elvesztették a hazavezető utat. Megindultak egyfelé, mikor kiértek az erdőből, elérkeztek egy szép városba. A legényke elment szolgálatot keresni. Kapott is egy jó öregasszonynál, aki csakhamar megszerette a gyermekeket Azt mondta az öregasszony Jolánkának:   - Mikor sírsz, minden könnyhullásod egy-egy igazgyöngyhullás legyen, s mikor jársz, minden lépésedre egy-egy arany teremjen a lábad nyomán. Így is lett. Híre futamodott ennek a városban, s a hír eljutott a király fülébe is. Magához hívatta Pált, s megkérdezte tőle:   - Igaz-e, hogy a testvéred szeméből, ha sír aranygyöngy hull, s ha megyenlába nyomán arany támad?   - Igaz - felelte Pál.   A király küldött Jolánkának egy gyönyörű szép paszomántos aranyköntöst, s azt izente Páltól: öltözzen fel a paszomántos aranyköntösbe, s legyen készen, mert utána fognak menni. Pál még haza sem érkezett, már Jolánka után mentek. A királykisasszony nevelőnőjét küldötték érte, rábízták a Jolánkára való felügyelőséget, amíg a királyhoz megérkeznek. De a nevelőnő boszorkány volt, s haragudott Jolánkára, mert neki is volt egy leánya, azt akarta, hogy az ő leányát vegye feleségül a király.Üveghintóba ültették Jolánkát, a hintó előtt is, a hintó után is egy-egy ármádia katonaság ment, legelöl pedig a király lovagolt hollófekete cézáson Egyszer visszakiált a király:   - Vigyázzatok jól a leányra, mert rossz az út, nehogy valami bántódása legyen!   Kérdi Jolánka a boszorkány nevelőnőtől: - Mit kiáltotta király őfelsége?   - Azt kiáltotta, hogy szúrjam ki az egyik szemedet - s helyből ki is szúrta, s eltette a zsebébe.   Továbbmentek, s ismét hátrakiált a király:   - Vigyázzatok, fel ne dűljetek, ment nagyon oldalasa hely! - Mit kiált a király? - kérdi ismét Jolánka.   - Azt, hogy szúrjam ki a másik szemedet is - felelte a boszorkány nevelőnő.   Kiszúrta a másik szemét is, és beletette a zsebébe.Amint továbbmentek, egy folyóhoz értek. Újra hátrakiált a király: - Vigyázzatok mert rossz a híd, nehogy beleessetek!   - Hát most mit kiáltott? - kérdé Jolánka.   - Azt, hogy lökjelek bele a vízbe - felelte a boszorkány, s bele is lökte. A folyó sebes folyású volt, egy hajlásnál kivetette a leány testét. Megtalálta ott egy halász, és elvitte magához. Amint vezette a leányt, lába nyomán minden lépésre arany támadt. A halász összegyűjtötte a sok aranyat, lett belőle egy tál arany. A leány megkérte a halászt, hogy adja el a tál aranyat a két szemért. El is ment a halász, hogy adja el a tál aranyat. Mikor a királyi kastély mellett menne el, meglátta a legkisebbik királykisasszony, s kérdezte:   - Miért adná el ezt a tál aranyat?   - Két szemért eladnám - felelte a halász.   A királykisasszony tudta, hogy a boszorkány nevelőnőjének van két szeme, ott tartja a zsebében. Elment fel, s azt mondta:   - Nézzen a fejembe, mert úgy viszket, hogy nem tudom mit csináljak!   Míg a boszorkány a fejébe nézett, a királykisasszony kilopta a zsebéből a szemeket. Visszament a halászhoz, s odaadta neki a tál aranyért. A halász pedig hazavitte a szemeket, helyükre tette, s a leány ismét látott.A boszorkány mikor észrevette, hogy a szemek nincsenek a zsebében, belopózott a halász házikójába, s ellopta a Jolánka nyakáról azt a gyöngyöt, amitől a leány élete függött. Reggelre kerekedve a halász halva találta a leányt. Az asztalon egy levelet kapott, melyben arra kérte Jolánka, hogy csináltasson üvegkoporsót, s tegye abban a király ablaka alá. A halász teljesítette is Jolánka kívánságát.Reggel a király kinézett az ablakon, meglátta az üvegkoporsót. Hát benne egy olyan szép leány feküdt, hogy a napra lehetett nézni, de arra nem. Kinyittatta a koporsót, kirepült belőle egy hófehér galamb, mely tüstént a boszorkány szobájába szállt. Ellopta a gyöngyöt, s a leány nyakára kötötte. Hát, halljatok csodát:- a leány azonnal felébredt, felült a koporsójában, s elbeszélte a királynak az élete történetét. Erre a király megharagudott, tanácsot hívatott össze, hogy mi módon pusztítsa el a boszorkányt és leányát. Azt kérdezték a boszorkánytól:   - Hogyan kell elpusztítani azt, aki valami nagyot cselekszik?   - A ló farka után kell kötni - felelte a boszorkány -, s addig kell vonszoltatni, amíg belehal.   Úgy is tettek. A boszorkányt és leányát ló farka után kötötték, s addig voncoltatták, míg úgy elváslottak, hogy csak a két bokaszáruk maradt meg. A király akkor elvette Jolánkát felelségül, a halászt gazdagon megjutal­mazta, az apósának egy országot adott a keze alá. Csaptak egy hét világra szóló lakodalmat. Volt olyan dínomdánom, hogy olyan, tudom több nem lesz, míg a világ világ lesz, s még két nap. Itt a vége, fuss el véle.
Értékelés
★★★★
8 szavazat