Mátyás király igazmondó juhásza

Részletek

Látogatás
4270
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Gyűjtötte
Kóka Rozália
Könyv címe
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Kiadó
Timp
Kiadás éve
2003
Mátyás király nagy király volt. Egyik Óperenciától a másik Óperenciáig ért a birodalma. Országában se szeri, se száma nem volt a méneseknek, gulyáknak, juhnyájaknak. Volt Mátyásnak egy különösen kedves juhásza. Ez a juhász arról volt nevezetes, hogy a világéletében soha nem hazudott. Szerette is a király rettenetesen ezt a hűséges emberét. Rábízta egyetlenegy, aranyszőrű báránykáját, aminek nem volt párja az egész világon. Mátyás királynál mindig nagy volt a vendégjárás. Jöttek, mentek a királyok, császárok. Az urak mulatoztak, tanácskoztak. Egy ilyen alkalommal a Burkus király is ott tanyázott Mátyásnál, leányostól. Hogy, hogy nem, egyszer, amint beszélgettek, előhozódott, hogy Mátyás királynak van egy aranyszőrű báránykája. A Burkus király lánya mindjárt elkezdett nyafogni, hogy ő szeretné megnézni azt a bárányt. Hát, kikocsiztak a pusztába, a leány megnézte a bárányt. Attól kezdve egyre nyaggatta az apját, hogy vegye meg neki azt az aranyszőrű bárányt, s vegye meg. Azt kérdezi Burkus király Mátyástól: - Pajtás, hogy adod azt az aranyszőrű bárányt? A lányomnak igen megfájdult érte a szíve. - Ez a bárány nem eladó - válaszolta Mátyás király.  - Akkor én ellopatom, s úgyis megszerzem - felelte félig tréfásan, félig komolyan Burkus.  - Azt ugyan nem hiszem! Az én juhászom a legjobb pásztor a világon, s nem hagyja.  - Hát akkor, kinccsel, arannyal, megveszem a te embered éberségét - okoskodott Burkus király.  - Nem hiszem, hogy az én juhászom megcsalna engem. - Azt hazudná, hogy kárba ment a bárány, s hogy elveszett - erősködött Burkus. - Azt immár végképp nem hiszem, végképp nem hiszem, hogy az én juhászom valaha is hazugságra vetemedne! - csattant fel Mátyás király. - Fogadjunk, hogy hazudni fog! Fele királyságomat s a leányomat ajánlom fel, hogy hazudni fog a juhászod! Állod a fogadást? - Állom! - mondta Mátyás király. - S fél országomat rá, hogy nem fog hazudni! A két király kezet fogott, egy harmadik meg elvágta, úgy, ahogy ezt fogadáskor kell.Burkus király másnap mindjárt kihajtatott a pusztára. Megkereste a juhászt, aztán ígért neki aranyat, gyémántot, amit csak el lehet gondolni.Egyszer aztán azt mondja neki a juhász: - Felséges király úr! Ad nekem Mátyás király elég szép megélhetést. Nem kell nekem semmi más. Mellette király vagyok magam is.Megszégyenült Burkus. Hazament, elpanaszolta a leányának, hogy micsoda szégyent vallott ő, Mátyás király juhászánál. Azt mondja Burkusnak a leánya: - Ne búsuljon édesapám! Majd én eligazítom a dolgot! Én majd megszerzem azt a bárányt, s megnyerjük a fogadást!Másnap reggel a királylány jól feltarisznyálta magát. Tett a tarisznyába bort, pecsenyét, kalácsot, feltette egy hintó derekába, s kihajtatott ő is a pusztára.  Amikor kiért, az ételeket, italokat kivette a hintóból, s a kocsist elküldte.A juhász ott feküdt egy fa alatt, a subáján. - Jó napot, juhász! - Jó napot a kisasszonynak is! - Leülhetek-e? - Van itt elég hely - felelte a juhász, s arrébb húzódott a subán. A kisasszony elővette az ételeket, italokat, falatoztak, beszélgettek. A királylány kezdte nyaggatni a juhászt, adja el neki azt az aranyszőrű bárányt. - Amennyi pénzt csak kér, mind megadom. - Azt nem lehet. Mátyás király menten elcsapna, tálán fel is húzatna erre a fára. Nem, nem! A bárány nem eladó.Még sokáig alkudoztak, de akármit ígért a királylány, a juhász így se, úgy se állt kötélnek. Már késő este lett, a csillagok is feljöttek az égre. A bortól meg a széplánytól a juhász kezdett megtüzesedni. Egyszer csak megszólalt: - Kisasszony, odaadom én az aranyszőrű bárányt, ha háromszor megcsókol! Hát, a királylánynak már akkor annyira tetszett a daliás juhászlegény, hogy egy cseppet se gondolkodott. Megcsókolta a juhászt először egyszer, aztán kétszer, aztán háromszor, aztán sokszor. Ezután a suba alá bújtak, s reggelig játszadoztak alatta. Reggel a juhász összekötözte a báránynak az első lábait s a hátsókat, s úgy tette fel a kisasszony nyakába. A királylány így érkezett meg Mátyás udvarába.Örvendezett Burkus király, hogy na, mégiscsak megcsalták a királyt, s megnyerik a fogadást.Ahogy a királylány eltűnt a juhász szeme elől, mindjárt eszébe jutott a kenyéradó gazdája. Mit is fog most csinálni? Hogy kerül ura szeme elé? Mit mondjon, hova tette az aranyszőrű bárányt?A juhász előszedte a szép, rézzel kivert kampósbotját, s leszúrta egy friss vakondtúrásba. Kalapot tett rá, s ráakasztotta a subáját, mintha magával a királlyal beszélne. Eléje járult:  - Adjon isten, felséges királyom! Válaszolt is a király helyett. - Adjon isten, kedves juhászoml Mi hír vagyon a pusztában? - Nagy hír vagyon, felséges királyom, nagy hír vagyon! Annyi hír van, hogy ellopták az éjjel az aranyszőrű bárányt. - Hazudsz, hitvány! Nem lopták el! - válaszolta megint a király helyett. - Nem jó, nem jó, ezt nem mondhatom - tusakodott a juhász. Vette a botját, továbbindult nagy bánattal a szívében. Mit tudjon mondani? Megint meglátott egy friss vakondtúrást. Megint leszúrta a botját, s ismét nekiveselkedett: -Jó napot, adjon isten, felséges királyom! - Hozott isten, fiam! Mi hír vagyon a nyáj körül? - kérdezte a király nevében. - Az történt, hogy a víz tegnap elsodorta az aranyszőrű báránykát. - Hazudsz, zsivány! Akkor a többit is elsodorta volna! - kiáltott dühösen Mátyás helyett. - Nem jó, nem jó! Ezt nem mondhatom - kullogott megverten a juhász a palota felé. Mardosta a szégyen, a bánat. - Majd azt mondom, hogy farkasok támadtak az éjjel az akolra, s azok ragadták el az aranyszőrű bárányt - töprenkedett tovább, de már hallotta is a választ: - Hazudsz, gyalázatos! Akkor a többit is megmarcangolták volna! - Ej, nem az en kenyerem a hazudozás! Egész életemben tisztességesen éltem, ezután is úgy akarok élni! Nem bánom, csapjon agyon a király, ha akar, de én akkor is megmondom az igazat. Na, amikor ezt a juhász eltökélte, mintha ólomsúlyoktól szabadult volna meg. Olyam jó kedve kerekedett, mintha lakodalomba menne. Előkapta a furulyát, s fújta, egészen a palota kapujáig.A palotában már együtt ültek az urak. Burkus király úgy feszített az asztalnál, mint egy gusás galamb. Szentül hitte, hogy már meg is nyerte a fogadást.  Mellette a leánya gubbasztott. Őt már egyáltalán nem érdekelte a fogadás meg az aranyszőrű bárány. Csak attól rettegett, hogy Mátyás most biztosan felkötteti a juhászt.Mátyás király már tudta, hogy a juhász odaadta az aranyszőrű báránykát Burkus király leányának. Már csak arra volt kíváncsi, hogy vajon hogy vágja ki magát a juhász?Egyszer csak, furulyaszóra lettek figyelmesek a palotában. Olyan szépen, tisztán szólt a kis hangszer, a juhász olyan igaz szívéből fújta a nótát, ahogy csak az igaz emberek tudnak muzsikálni. Mátyás király mindjárt megkönnyebbült. Az őrök bevezették a juhászt, s a juhász alázatosan köszönt: - Adjon isten, felséges királyom! - Hozott isten, kedves juhászom. Mi hír vagyon a nyáj körül? Burkus király vigyorgott, a királylány meg rémülten pislogott. - Felséges királyom! Nagy hír vagyon. Elcseréltem az aranyszőrű bárányt egy fekete szőrű bárányra. - Hol az a fekete szőrű bárány? - vonta össze a szemöldökét Mátyás király. - Ihol, ni! - mutatott Burkus király leányára, akinek szép fekete haja volt. Hej, de megörült Mátyás király! Mintha egy mázsás kő hullt volna le a szívéről. Nem is a fél országát búsulta volna annyira, hanem azt, hogy csalatkoznia kellett egy igaz emberében. - Derék ember vagy juhászom! Nem hazudtál. Amit nyertem a fogadáson, azt most neked adom. Legyen a tiéd Burkus király fél országa s a leánya. Na, nagyot dobbant a királylány szíve. Neki is már csak ez volt az egyetlen vágya, hogy a juhász felesége lehessen. Így már semmi nem maradt hátra, minthogy megüljék a lakodalmat. Mátyás király állta a lakodalmi költségeket. Miután kimulatták magukat, a juhász lett Burkusország királya. Királynak is olyan tisztességes, igaz ember maradt, amilyen juhász volt. Ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★★★
9 szavazat