Egyszer Mátyás király nagy vadásztársasággal kiment vadászni a Bakonyba. Vitte a szakácsait, a kuktáit, de még az udvari tudóst is. Szerencsés volt a vadászat. A zsákmányból nagy lakomát csaptak. Sült a zsiványpecsenye, na meg akadt finom innivaló is a jó hús mellé. A társaság jól megebédelt, utána iszogattak, s végül mind elálmosodtak, ki erre dőlt, ki arra, s elaludtak. Míg a vadászok pihentek, a lovakat szabadon engedték, hogy legeljenek. A lovak őrzését az öreg tudósra bízták. Az öreg lekuporodott az egyik fa tövébe, s tudományos könyvét kezdte tanulmányozni. Hát abba a könyvbe úgy belefeledkezett, hogy mire észbe kapott, a lovak mind szanaszét kószáltak az erdőben. Mikor kialudta magát a vadásztársaság, mennének haza, hát nincsenek sehol a lovak. Nagy nehezen csak összeszedte ki-ki a magáét, de Mátyás király hátasa, a Fakó sehogy se akart előkerülni. Ráripakodott a tudósra: - Keresse égen, földön, ha nem tudta megőrözni! Addig nem megyünk haza, amíg a ló meg nem lesz. Elindult az öreg tudós az erdőbe. Megmozgatott minden bokrot, de sehol nem akadt a király lovának nyomára. Keresés közben kiért az erdőből, ott szántogatott egy paraszt. Mindjárt kérdezte tőle: - Bátyám, nem látott erre egy lovat? Mátyás király lovát, a Fakót? A paraszt csak a fejét rázta, hogy ő nem látta. - Nézte-e már, mindenütt? - kérdezte a paraszt. - Mindenütt néztem, de sehol nem találtam - mondta kétségbeesve tudós. - Akkor nézze meg a szarkafészekben - tanácsolta a paraszt. A tudós el nem tudta képzelni, hogy kell ezt a tanácsot érteni. Visszament a királyhoz, s elmondta, hogy mit mondott a paraszt. - Helyes! - mondta a király. - Nézze meg a szarkafészekben! A bolond is mond néha okosat. Meg kell nézni a szarkafészekben! - Felséges királyom, nehéz körmetlen macskának fára mászni. Öreg vagyok én már a fáramászáshoz! Mátyás király csak nem hagyta annyiban a dolgot. Odaszólított néhány hajtót, s az öreget feltolták egy szarkafészkes fára. Fel is mászott nagy keservesen a legmagasabb ágra, s belenézett a szarkafészekbe, lekiáltott: - Uram! Nincs itt egy fia ló se! Lentről visszakiáltottak, hogy nézzen messzebb is a szarkafészeknél. Akkor aztán az öreg tudós kapcsolt, s szétnézett az erdő felett. Nézett, nézett, hát egyszer csak megpillantotta a Fakót. Nagyot kiáltott örömében: - Felséges királyom, megvan a Fakó! Valahogy lemászott aztán szegény a fáról, így végre elindulhattak haza.