Mátyás király sokat járt-kelt az országban. Hol fényes hintón, hol rossz szekéren, hol gyalog. Egyszer, mikor éppen fényes kíséretével hajtatott át egy falun, a piac mellett ráhajtott egy nagy, félrevetett malomkőre. A hintaja kereke abban a minutumban összetörött. Bosszankodott Mátyás, kiszállt a hintóból.Meglátta, hogy a piactéren nagy sokadalom tülekedik. Odakiáltott nekik nagy mérgesen: - Hol van a kendtek bírója? - Én volnék az, kérem alássan állt elő a megszeppent bíró. - Micsoda gondatlanok kendtek? Az ember nekihajt az eldobált malomkőnek, s odavan a kereke! Hallja-e? Mire visszajövök, nekem hengeríttesse el onnan azt a követ, de meg is nyúzassa, mert ha nem, a fejével fizet! - mondta haragosan a király, s egy másik hintóval továbbhajtatott. Nagy bánatba esett a bíró. Hát jól van, elhengeríteni csak elhengerítették az útból azt a malomkövet, de hogy a mennykőbe gondolta a király, hogy még meg is nyúzassa? Főtt a feje éktelenül, éjjel-nappal. Utoljára már enni se tudott. - Édesapám, mi lelte kendet, hogy olyan nagyon töprenkedik? - kérdezte a bíró leánya. - Ajjaj! Hagyd el leányom, nem fehérnépnek való az olyan gond, ami most az én fejemet búsítja - hárította el a lányát a bíró. A leány csak nem nyugodott, addig-addig kérlelte az apját, hogy végül a bíró csak kibökte, mi baja. - Erre járt a minapában Mátyás király. Egy eldobált malomkőre ráhajtott, összetört a hintója kereke. Megparancsolta, hogy a követ takarítsuk el az útból, de még nyúzassam is meg, mert ha nem, hát a fejemet veszi - nyögte ki a bíró. - Ugyan édesapám, emiatt kend egy cseppet se búslakodjon! Mikor jön a király? Majd én megfelelek neki. - Holnap délre várjuk, jaj! ]aj, jaj, mi lesz? - sopánkodott a bíró. Nem nagyon bízott a lánya segítségében. Másnap délben megérkezett a király. - Hol a bíró? - kérdezte kemény hangon. - Elhengeríttette-e azt az átkozott malomkövet? Megnyúzatta-e, ahogy parancsoltam? - Én jöttem el apám helyett - állt elő takarosan a bíró lánya. A követ elhengeríttettük, de megnyúzni meg nem nyúzathattuk. Előbb felséged vegye a malomkőnek a vérét! Ki látott már olyant, hogy előbb nyúzzanak meg valamit, s aztán vegyék a vérét!A király erre nem tudott mit válaszolni. Otthagyta a falusiakat, de a lány éles elméje igen megtetszett neki.Egy nap üzent a lánynak, hogy keresse fel a várában. A bíró lánya felkereste. Így szólt hozzá Mátyás király: - Te leány, van énnekem százéves kenderkócom, fonjál nekem abból aranyfonalat! Feleli a leány: - Van az én apámnak ezerszáz esztendős sövénye, abból csináltasson nekem őfelsége aranyorsót, s akkor én megfonom az aranyfonalat! Látta a király, hogy nem bír kifogni a leány eszén, de azért még egyszer megpróbálta: - Hallod-e leányom! Van énnekem a padláson egy százesztendős, lyukas korsóm. Nem bírom használni, mert kifolyik belőle minden. Foltozd be nekem azt a korsót! - Én szívesen, csak arra kérem felségedet, hogy fordíttassa ki a százesztendős korsarát! Ki látott már olyant, hogy valamit a színéről megfoltozzanak - felelte a leány. Gondolta magában a király:- Sokat jöttem-mentem az országban, de ennek a lánynak párját sehol nem találtam. Egy királynak éppen ilyen okos feleség való, el is veszem feleségül. A Mátyás király nem sokat teketóriázott, megkérte a bírótól a lánya kezét. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.