Gondolt egyet Mátyás király, s ellovagolt Erdélybe. Ahogy ment a hegyek között, egy szép nagy faluban megállt. Meglátta, hogy egy házra ki van írva:   - Aki itt lakik, annak semmi gondja! Méregbe gurult Mátyás király: - Hát itt meg, ki a fene lakik, hogy nincsen neki semmi gondja? Én király vagyok, s mégis esznek meg a gondok. Mindjárt beküldött egy szolgát a házba, hogy hívassa ki a gazdát. A házban egy gazdag csobán lakott a háza népével. Kijött a gazda, megkérdezte tőle a király: - Hogy merted kiírni a házadra, hogy neked semmi gondod?!   Térdre vetette magát a csobán a király előtt: - Felséges királyom! Nekem mindenem megvan a világon, s azért nincsen semmi bánatom. - Na, hogy legyen, mire visszajövök, fejtsd meg nekem a következő három kérdést: Miből van a legtöbb, áprilisban? Miből van a legtöbb, májusban? Miből van a legtöbb, júniusban? Ha meg nem fejted nekem ezt a három kérdést, akkor karóba kerül a fejed. Lett gondja a csobánnak! Azt se tudta, mit csináljon? Főtt a feje éjjel, nappal.   Volt neki egy ügyes, szép leánya. A számadó bojtárnak fájt érte a szíve erősen, de még reménye se lehetett rá, hogy a gazdag csobán hozzá adja. Eljött a nap, hogy a király visszatérjen. A csobán szinte az eszit vesztette bújában. Kérdezte tőle a bojtár: - Mi öli kendet gazduram? Mondja a csobán, hogy mi a baj. - Ezért egyet se búsuljon kend, csak adja ide a gúnyáját! Én majd megfelelek Mátyás királynak, de ígérje meg, hogy nekem adja feleségül a leányát.   Megígérte a csobán, hogyne ígérte volna! Majd meghalt félelmében.   A bojtár aztán előállt a király szólítására. Kérdezte a király, aki azt gondolta, hogy a csobán áll előtte: - Na, te gondtalan csobán! Miből van a legtöbb áprilisban? - Rügy, királyuram. - Hát májusban? - Akkor meg virág - felelte a bojtár. - Miből van a legtöbb júniusban? - Fűszál, felséges királyom. - Látom, jól meg tudsz felelni mindenre. Azért azt ajánlom, hogy azt a felírást takarítsd le a házadról. A baj mindig megérkezhet.   Senki sem mondhatja el magáról, hogy semmi gondja. Még a király se! Mátyás király ezzel otthagyta a bojtárt, s ellovagolt a kíséretével. A csobán belátta, hogy nagyon ostoba volt, a bojtárja okosabb ember nálánál.   Hozzá is adta a leányát, s minden vagyonát a fiatalokra hagyta. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.