Élt egyszer egy öreg király, annak az öreg királynak volt egy gyönyörű szép leánya, akit úgy hívtak, hogy Iluska. Egyszer Iluska elment ki az erdőre vadászni. Addig jött-ment, hogy rátalált egy kicsi kígyóra. Rögtön magához vette, s elvitte haza. - Né, mit hoztam, kedves édesapám mondta az apjának. - Elég baj - azt mondta -, hogy éppen kígyót hoztál. Most eredj, s dobd a pincébe, hogy színét se lássuk - felelte az apja. A királylány bedobta a kicsi kígyót a pincébe. Hát egy hét múlva úgy elkezdett fütyülni a kígyó, hogy szakadt össze a hely. Mindjárt bekiáltott a leány az ajtón: - Mi bajod van, te kígyó? - Nekem az - azt mondta -, hogy hozzatok rögtön egy leányt, mert meg kell egyem. Mondta a leány az apjának, hogy mit akar a kígyó. - Na, te csináltál bajt a fejünkre - felelte az apja -, mert ha nem adunk leányt, akkor vége az életünknek. Nem volt mit tenni, mindennap kellett hozzanak egy leányt. De már úgy elfogytak a leányok is, hogy a királylányra került a sor. Előkészítették Iluskát az utolsó útjára, hogy mindjárt vigyék a kígyóhoz. Amikor elindultak volna, azt mondta Iluskának az anyja: - Hagyd el, kedves leányom, s nem búsulj semmit. Eredj be a másik szobába, s nyisd fel a nagy láda fedelét, mert találsz benne egy kicsi diót. Ha azt a diót felfeszíted, előkerül belőle hét rend ruha. Azt a hét rend ruhát mind vedd fel magadra, aztán a többit meglátod. Úgy is lett, Iluska mindjárt kikereste a ládából a diót. Megtalálta benne a hét rend ruhát, s az egészet felvette magára. Avval már jöttek is, hogy vigyék a kígyó elejébe. Felvitték a palotába, s egyből belökték a pince ajtaján. Hát rögtön megszólalt a kígyó: - Vetkőzz, Iluska, mert megeszlek. - Már vetkezek, te dühös eb - felelte Iluska -, de vetkőzz te is, mert rajtad hét bőr van. A kígyó mindjárt levette az egyik bőrét. Akkor megint mondta: - Vetkőzz, Iluska, mert megeszlek. - Már vetkőzöm, te dühös eb, de vetkőzz te is, mert rajtad még hat bőr van - felelte Iluska. A kígyó most levette a második bőrét. Akkor megint elkezdte: - Vetkőzz, Iluska, mert megeszlek. - Már vetkőzöm, te dühös eb, de vetkőzz te is, mert rajtad még öt a bőrök száma. Na, elég az hozzá, hogy addig beszéltek így kettesben, amíg Iluska levette mind a hét ruháját, s a kígyó is levette mind a hét bőrét. Hát a kígyóból olyan egy szép és csinos legény lett, hogy párja nem volt az egész világon. Rögtön megszólalt. - Na, Iluska, köszönöm, hogy megszabadítottál a varázslat alól. Tudd meg, hogy én vagyok Mákszem vitéz, s mától kezdve te leszel az én feleségem. Azzal Mákszem vitéz csak egyet fordult, s rögtön csinált aranyból egy szép ágyat. Abba lefeküdtek, s úgy elaludtak, hogy észre sem vették a reggelt. Hát reggel a királyi palotában már mindenki vörösre rítta a szemeit, hogy a királykisasszony meghalt. Várták, hogy majdcsak újból fütyül a kígyó, s követeli az újabb leányt. Azt mondta a király az egyik emberének: - Eredj le - azt mondta -, s nézd meg, mi van a pincében, hogy semmi füttyszó. Lement az ember, hát csak szeme-szája tátva maradt, amikor meglátta a szép aranyágyat. Rögtön jelentette a királynak, hogy nyoma sincs a kígyónak, ám valami fiatalok alusznak egy ágyban. Neki a király, s hogy ő is meglássa, hát elindult le egyenesen a pincébe. De már arra Mákszem vitéz fel volt kelve. Õ szólott elsőnek: - Felséges királyatyám, nézze meg, hogy én voltam a kígyó, s ez lett belőlem. Mert csak el voltam átkozva, hogy addig emberformájú ne legyek, amíg olyan lányt nem kapok, aki megszabadítson a bőröktől. Iluska megtette ezt velem, s így most ő lesz az én feleségem. - Erősen örvendek, te Mákszem vitéz - felelte a király -, s most gyertek, tartsuk meg gyorsan az esküvőt. Ahogy szépen felmentek a királyi palotába, meghívták a vendégeket, s megtartották a lakodalmat. Ettek, ittak egy hétig egyfolytában. Hát ezenközben az öreg királynak úgy megtetszett Mákszem vitéz az ügyességéért, hogy azt mondta neki: - Hallod, Mákszem vitéz, mától fogva téged is gyermekemnek fogadlak. Egy szem lányomat már megkaptad, most neked adom királyságom felét is. Úgy is lett, nemsokára meghalt az öreg király, s Mákszem vitéz megkapta az egész királyságot. Azóta együtt él a Mákszem vitéz és az eszes királykisasszony, s megvannak a nagy boldogságban.     szerk.Majtényi Zoltán Tündér mesék-Hajnalcsillag - Unikornis Kiadó Budapest - 1999