• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A szerelmes auramadár

Részletek

Látogatás
6205
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Szerkesztette
Dornbach Mária
Könyv címe
A tollas kígyó búcsúja, Közép- és dél-amerikai indián mesék és legendák
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Méltóságteljes szárnycsapásokkal emelkedett a magasba az auramadár. Irdatlan szakadékokat, hatalmas hegycsúcsokat szelt át, kitartóan repült a folyó irányában. Fáradhatatlanul fürkészte a vidéket, ugyan hol akad zsákmányra. A vízparton megpillantotta a halászgató kócsagot, s azon nyomban bele is szeretett. Leszállt hát melléje és megszólította: - Szívem szépséges hölgye, akar-e a feleségem lenni? - Szívest, örömest- bólintott a kócsag -, csak előbb mondja meg nekem, ugyan miért olyan kopasz a kend feje? - Egy csatában égett le a tollam – vágta ki magát a büszke madár. - No, és miért olyan piszkosfehér a lába? – faggatózott tovább a kócsag. - Mert egykor a sóbányában dolgoztam, s ráragadt a só - sietett a válasszal az auramadár. - Jó, jó - ellenkezett a kócsag -, de mért olyan büdös kend? - Ó, egyszerű a magyarázat - legyintett az aura -, hajdan állatbőrökkel kereskedtem, s azoknak a szaga érződik rajtam. Ne mondja! Ingatta kecses nyakát a kócság, s álmélkodva fürkészte a talpraesett udvarlót. - Ugyan nem énekelne nekem valamit? - Már hogyne énekelnék! - húzta ki magát dölyfösen az auramadár, megköszörülte a torkát és énekre nyitotta a csőrét… Elég, elég! - jajdult fel a kócsag, mert fülbemászó, édes dallam helyett csak rekedt kornyikálást hallott. - Úgy látszik, meghűltem az éjjel – mentegetőzött az auramadár. - Nem tesz semmit – nyugtatta ravaszdin a kócsag -, már látom, hogy kendet nekem teremtette az isten. De amondó lennék, lagzi előtt fürödjünk egyet! - Kérése parancs! - udvariaskodott a felfuvalkodott gavallér, s azzal a kócsag után toccsant a vízbe. A vízimadár mozdulatlanul suhant a vízen, szegény aura pedig küszködött, kapálózott, s jó nagyokat kortyolt a folyóból, mert bizony hiába volt olyan öntudatos, úszni azt nem tudott. Már-m ár a vízbe fúlt, amikor a kócsag kimentette. Ájultan elterült a parton, alig tért magához. - Mindjárt… visszajövök… - nyögte keservesen, mert még most is szégyellte bevallani az igazságot. Átázott szárnyával nagy nehezen a levegőbe emelkedett, s elrepült. Faképnél hagyta a szép menyasszonyt, azóta se merészkedett a közelébe, mert ez a lecke sokáig emlékezetes maradt a számára. 
Értékelés
★★½
5 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák