• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Lajos

Részletek

Látogatás
7472
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Volt egyszer egy szegény asszony, aki egy éjjel álmában azt látta: Lajos nevű fia fog születni, ez elveszi egy udvarhelyi gazdag mészáros leányát, aki egyszerre fog születni Lajos fiával. Azért ne kínlódjék gyermekével, hanem menjen el, s tegye le a mészárosnál, mert ott gondját viselik. A szegény asszony álmát isteni kijelentésnek hitte, karjára vette kisfiát, s elment, bé Székelyudvarhelyre a gazdag mészároshoz. A mészáros nem volt otthon, s arra kérte a mészárosnét, ügyeljen addig gyermekére, míg a takarékpénztárban törleszt. A mészárosné szívesen elfogadta a fiúcskát. A szegény asszony könnyebbült szívvel sietett haza, mert azt hitte, álma teljesült. A mészáros álmában meglátta, hogy egy gyermeket vittek hozzá, aki az ő leányát el fogja venni feleségül. Nagy haraggal ment haza, s mikor meglátta a két gyermeket egymás mellett feküdve, haragjában meg akarta ölni Lajost. De felesége könyörgésére annyira csillapult haragja, hogy egy csónakforma teknőt csináltatott, abba belefektette a kisgyermeket, a párnája alá egy levélbe százas bángót tett, és reátette a Küküllőre, hogy vigye isten hírével. A levélben azt írta: „Aki a gyermeket megkapja, a száz forintért dobja a vízbe!" Egy jólelkű halász kapta meg. Nemes szíve nem engedte azt a gazságot elkövetni. Hazavitte a gyermeket. Felesége is megörvendett neki, elhatározták, hogy felnevelik, mivel úgysincs gyermekük. Nőtt a legény szépben, jóban, s olyan legény lett belőle, hogy hetedhét országban híre járt okosságának. Telt-múlt az idő. A mészáros egyszer arra utazott, s a halászhoz bészállott. Feltűnt neki is az ifjú elevensége, szépsége, s megkérdezte a halásztól, az ő gyermeke-e. A halász gyanútlanul beszélte el a fiú történetét. A mészárosban felébredt a régi gyűlölség, de most okosabban akart eljárni a fiú elvesztésében. Azt hazudta, hogy valamit otthon feledett, s egy levéllel elküldötte a fiút. A levélbe azt írta, hogy mikor a felesége megkapja a levelet, a küldöncöt ölesse meg. A fiú okosabb volt. A levelet elolvasta, s mikor látta, hogy meg akarják ölni, más levelelt írt. Azt írta benne: „Édes feleségem, én most nem tudok hazamenni, de azért azt a fiút, aki a Ievelet viszi, fogadd jól, s add hozzá leányunkat feleségül." A mészárosné hitt a levélnek, megtetszett neki is, Ieányának is az ifjú, s csakhamar összekeltek. Mikor a mészáros hazament, s megtudta, mi történt, még nagyobb haragra lobbant, hogy a gyermek annyire kijátszotta. Azt mondta: - Úgy belenyugszom, hogy leányom a feleséged legyen, ha Tollas Péter három tollát elhozod. Ez a Tollas Péter arról volt nevezetes, hogy mindentudó volt, s az egész testét tollú födte. Ha valaki házához járt, mindjárt megérezte. Tollait annyire féltette, hogy képes lett volna megölni azt, aki egy tollát kitépte. Lajos tudta ezt, de bátorsága nem rettent vissza ily veszélytől sem. Felpakolt az útra, elbúcsúzott a feleségétől, és gonddal telt szívvel indult a terhes útra. Amint ment, mendegélt, egy városba ért, mely egészen fekete gyászba volt behúzva. Kérdezte a gyász okát, s mikor megtudta, hogy a város azért gyászol, mert nincs vize, megmondta, hogy ő Tollas Pétehez megy, s megkérdi tőle, lesz-e a városnak vize. A városiak nagy jutalmat ígértek fáradságáért. Amint ment, mendegélt, látott két királykisasszonyt, akik erősen veszekedtek valami felett. Megkérdezte miért veszekednek. Azok elmondták, hogy nem tudnak megegyezni, melyik megyen előbb férjhez. Mikor pedig megtudták, hogy Lajos Tollas Pétehez indul, nagy jutalmat ígértek neki, ha Tollas Pétertől megkérdi: melyik megyen előbb férjhez? Innen útját tovább folytatta, s elérkezett egy nagy vízhez. Ott egy hajóban ült egy hajós, aki nagyon szomorúnak látszott. Lajos beleült a hajóba, s megkérdezte szomorúsága okát. A hajós így felelt: - Már hogyne volnék én szomorú, mikor már húsz esztendeje, hogy ebbe a hajóba ültettek, azóta nem jártam szárazföldön, s a hajót nem szabad elhagynom. Nagy jutalmat adnék annak, aki megmondaná, hogyan szabadulhatnék meg ebből a hajóból. Ekkor Lajos is elbeszélte útja célját. A hajós szívére kötötte, hogy Tollas Pétertől kérdezze meg, hogy meg fog-e ő szabadulnia hajótól, s jutalmat ígért neki, ha majd feleletet hoz. Parthoz értek, Lajos kiszállott a hajóból, és továbbment. Egyszer elért egy hegyre, mert hallotta, hogy egy nagy hegy tetején lakik Tollas Péter. Éppen jó helyen járt. A ház előtt látott egy koros asszonyt. Illedelmesen köszönt neki. Az asszonynak feltűnt a fiú bánatos arca, szóba elegyedett vele, s megkérdezte: - Hová mégy, mit keresel? Lajos erre elbeszélte egész sorsát. Az asszony nem titkolta, hogy ő Tollas Péter felesége, s megígérte, hogy segíteni fog rajta. Bévezette a házba, megvendégelte. Ott Lajos újra megkérte, hogy valami úton módon szerezzen az ura tollából három szálat, s ha lehet, kérdezze meg tőle: miért nincs abban a városban víz, melyik királyleány megyen előbb férjhez, s a hajós meg fog-e szabadulni a hajóból? Már esteledett be, s az asszony azt mondta Lajosnak: - Most jön haza az uram, valahova el kell bújtassalak. Lajos nem mert Tollas Péterrel találkozni, szívesen elbújt, csak terve sikerüljön. Bébújt az ágy alá. Alig bújt el, már nagy kiabálással bérontott Tollas Péter. Kérdezte a feleségétől: - Ki járt itt, feleség, mert idegen szagot érzek?! Az asszony azt hazudta, hogy 'egy idegen koldus járt ott, s már el is ment. Tollas Péter megnyugodott, vacsorát kért feleségétől, s a vacsora elköltése után hamar lefeküdt, mert nagyon fáradt volt. Lajos nem tudott elaludni, várta a dolog kimenetelét. Csakhamar hallotta, hogy Tollas Péter horkol. Elkezdett bucsálódni, tűnődni a sorsáról, de hirtelen ordítás verte fel tűnődéséből. Ekkor húzta ki Tollas Péter egyik tollát a felesége. Tollas Péter rémítően szitkozódott, hogy miért húzta ki a tollát, s miért nem hagyja őt békében. A felesége kérlelte, hogy nem imette tette, hanem furcsa álmot látott, s álmában követte el. - Azt álmodtam - mondta -, van egy gyászos város, amelyben egy csepp víz sincs, lakói már ki akarnak költözködni. Azok azt kérdezték álmomban: miért nincs vizük? Erre Tollas Péter meghunyászkodva így szólt: - Jaj, kedves feleségem, milyen jeles álmot látsz! A valóságban van olyan város. Azért nincs azoknak vizük, mert ezelőtt nagy esőzések voltak, s hegycsuszamlások történtek, s egy nagy kő eltemette azt a medencét, amelyikből az egész város kútjainak a vize forrott. Ha az emberek megkeresnék a követ, s elmozdítanák helyéből, annyi vizük lenne, hogy még a várost is elvihetné. Tovább nem beszélt. Lajos kevés idő múlva ismét hallja Tollas Péter horkolását, amiből gondolta, hogy ismét alszik. Ekkor újra az előbbinél irtózatosabb ordítást hallott, mert Tollas Péter felesége a második tollat is kihúzta a testéből. Majd az asszony védekezését hallá: - Édes uram, engedj meg, de olyan furcsa álmot láttam. Álmomban két királykisasszony folytonosan verekedett, s azt kérdezték tőlem, melyik megyen hamarább férjhez. - No, feleség, ugyancsak jeles álmokat látsz te ma. Igazán él az a két királykisasszony, szépek, ügyesek, kérője is volna mind a kettőnek, de nem merik megkérni, mivel olyan rusnyául veszekednek. Ha szépen megegyeznének, otthon békésen dolgoznának, egyszerre férjhez vinnék mind a kettőt. Lajos ezt is hallotta, mert nem tudott aludni, s örült, hogy már két tollú megvan, s két kérdés megfejtését is könnyűszerűleg megtudta. Tollas Péter újólag elaludt. Felesége mikor hallá horkolását, egyszerkétszer kérdezte: - Hallá-e, Péter, alszik-e? Hallá-e, Péter, alszik-e? Mivel nem felelt, gondolta, újra elaludt, s ismét kihúzta egy tollát az urának. Tollas Péter felébredt, iszonyú dühbe jött, s elkezdette ütni a feleségét, hogy miért nem hagyja nyugodni, mert sokat jár és fáradoz napjában. Az asszony azt mondta: - Ahogy elszenderedék, újból furcsa álmot láttam. Azt álmodtam, hogy utaztam, elértem egy tengerhez, ott egy hajós a parthoz evezett, felvett a hajójába, hogy a túlsó partra vigyen. Olyan szomorú volt, hogy nem állhattam meg szomorúságának okát megkérdezni. Aztán a hajós elbeszélte, hogy ő örökre arra van kárhoztatva, hogy abban a hajóban maradjon. S kérdezte tőlem: vajon hogyan szabadulhatna meg a hajóról? Tollas Péter ismét csodálkozott felesége álmán, s így felelt: - Valóságban él az a hajós, és csak úgy szabadulhat meg, ha mikor valaki a partról a hajóba lép, ő hirtelen kiszökik belőle. Így Lajos mindent megtudott, s nyugodtan tölté el az éj hátralévő részét. Reggelre kerekedve már jókor felkelt Tollas Péter, s eltávozott napi dolgaira. Mikor Lajos felébredt, az asszony odaadta a három tollat, s el­mondta még egyszer a kérdések megfejtését. Aztán jó szerencsét kívánt, s útra eresztette. Lajos örvendező szívvel tért haza. Közeledett a hajós felé, beléült a hajóba, de hiába faggatta a hajós, addig nem mondta meg, hogy mikor szabadul, míg a másik parthoz nem érkeztek. Mikor már a parton volt, akkor az mondta: - Ha valakit felveszel, vagy le akarsz tenni a partra, akkor szökjél ki hirtelen, hogy az maradjon a hajóban helyetted. A hajós megköszönte szívességét, s adott neki egy kupa ezüstöt ajándékba. Lajos már gazdag volt. Amint ment tovább, találkozott a két királykisasszonnyal. Nekik is megmondta, amit Tollas Pétertől hallott. Jutalmul tőlük is sok kincset kapott. Végre megérkezett a gyászoló városba, és elmondta, mit tegyenek, hogy vízhez jussanak. Megkeresték a nagy követ, s mikor elmozdították, egyszerre annyi víz jött, hogy majdnem elvitte a várost. A hálás város egy véka arannyal ajándékozta meg szabadítóját. Lajos gazdagon tért vissza, és megmutatta a Tollas Péterről hozott három tollat a mészárosnak. Az pedig még most sem látta be, milyen derék ember Lajos, s a gazdagságát is megirigyelte. Megkérdezte, hogy hol kapta azt a sok pénzt. Lajos azt felelte: Tollas Péter jutalmazta meg őt, amiért olyan bátor volt, és el mert menni hozzá. A mészáros azt gondolta, ezt ő is meg tudja tenni, tehát útra kelt. El is jutott a hajósig, de amikor belelépett a hajóba, a hajós hirtelen kiszökött a partra, a mészáros pedig örökre ott maradt mint hajós. Így lakolt meg gonoszságáért. Lajos pedig boldogan élt tovább feleségével. Még most is élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★★
9 szavazat