No, vót egyszer egy cigány, elvitték katonának. Hát ugye nem nagyon szerettek a cigányok tanulni, iskolába járni. Nem tudott levelet írni. Hát ugye íratott a pajtásaival. - Pajtás, írjál levelet! Megint a másiknak: -Írjál levelet! Mondták neki: -Tanulj meg írni te is! - Hogy tanuljak meg? Hát oszt nagyon nézte, hogy majd ő megtanul írni, de ő nézte, hogy írták a levelet, a katonák. Hát egyszer oda vót írva, hogy: ,jaj!" Hát ezt ő is leírja. Ugye a katonák mikor bevonulnak: jaj, ugye követ köll hozni; jaj, udvart köll söpreni; mindent jajgatnak. No, aszidte: ő is tudja. Vett egy ceruzát, papírt, elkezdte írni: jaj, jaj, jaj! Egy teljes oldalt teleírt avval, hogy: jaj, jaj! Hát ugye hazavitte a postás a levelet a feleséginek, olvassa - nem tudott az se. Elvitte a bíróhó. A bíró olvassa, a cigánasszon meg hallgatta. Olvassa: - Jaj, jaj, jaj! Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj! Jaj, fölkajált a cigányasszony: - Jaj, ha mán a Zsiga ennyit jajgatott, akkor mán az biztos meghótt! Megy haza nagy siránkozva. Egy fiatal cigánlegény azt mondja: - Mér sírsz annyira'? - Jaj, hát meghótt a Zsiga, mer annyit jajgatott a levelbe, hogy az csuda! - Meghótt? Hát mégse sirassa annyira, no majd én megvigasztalom! Hát vígasztalgatta, hazakísértette. Ugye beesteledett, a cigánasszon félt maga, ott maradt a cigánylegény vígasztalgatni. Hát ugye ahogy feküdtek az ágyba, vigasztalgatta őtet. Hát Zsigát meg hazaengedték szabadságra. Benyitja az ajtót, látja, hogy egy cigánlegényel ott fekszik a felesége. - Jaj, te, hát mér van az a legény az ágyadba? - Hát Zsiga, hát te vagy az vagy a lelked? Hát én aszidtem. hogy te meghóttál, ez meg, ez a legény meg vígasztalgat itt engemet-e! No, jól van, hát ez jó iskola vót a cigánnak, mer ugye nem gondóta, hogy milyen baj lösz belőle. Hogy nem tud olvasni meg írni.         Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004