Isten karjától a kapanyél is elsül

Részletek

Látogatás
10195
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
A cigány elment a templomba. Hát mikor bement a szegény pára, a pap ugye kezd prédikálni. Azt prédikálta: - Kedves híveim, a Jóistennek olyan nagy a hatalma, hogy ha akarja, bizon még a kapanyél is elsül! Hű, tetszett ám a cigánnak a prédikáció! Mert hát ű a mezőkön járkált ugye kapával. Hát hazament, hétfő hajnal fölkelt; hát a pap is fölkelt, magáhó vette a puskát, elment vadászni a mezőre. Hát a cigány meg ugye a mezőre ment az is, az meg a kapával. Hát ahogy megy ugye a plébános úr ugye az akácos szélin, kiugrik egy nyúl a bokorbúl. Hej, a plébános úr fölfogja a puskát: durr neki! De ám a cigány ráfogta a kapanyelet! Fölfordult a nyúl. Odaérnek mind a ketten egyszerre, a cigány is, meg a pap is. Aszongya a cigány: - Hej, plébános úr, jó, hogy elmentem a templomba, most ez jól sikerült! -Mért, cigány, csak nem gondolod, hogy te lűtted meg? - Hát ki más? A kapanyelet ráfogtam. Még azt is megadta a Jóisten, hogy elsüljön az én kapám nyele! - Hát idehallgass, itt díszlik a puska a vállamon, hát én lőttem meg a puskával! -Nem bánom én, mégis enyém! - No, idehallgassál, se tied a nyúl, se enyém! Hazaviszem, megsüttetem a szakácsnéval. Aki a legszebbet fogja álmodni éccakára. azé a nyúlpaprikás. No, jól van, hazamegy a cigány is meg a pap is; hiába, a cigány nem tudott aludni, mán korán-korán, korán hajnalba mán fölkelt. Körülmegy a parókián, hát az ablak meg nyitva, meleg vót, nyitva vót a konyhaablak. Bemegy a konyhaablakon, megemeli a fedőt: hát ott vót megsülve a nyúlpaprikás. Hej. belekóstolt! Megeszik egyik másikat - addig-addig eszegette, mire már jó reggel lett, akkorra megette. Hát nyílik az ajtó, gyün a plébános úr. Siet köszönni a cigány: - Dícsértessék a Jézus Krisztus, plébános úr! - No, cigány, mit álmodtál? -Jaj, mondja előbb a tisztelendő úr! Majd oszt én mondom utána. -Hát ide hallgassál, én nagyon-nagyon szépet álmodtam! Azt álmodtam, hogy én gyönyörűszép virágos kertbe vótam. Hát egyszer nagyon szép éneket hallok, nézek fölfelé: hát az angyalok szálltak az égen. Egy nagy hosszú létyrával. Lenyújtották a létyrát, oszt integettek, hogy menjek föl a létyrán. Én oszt mentem a létyrán fölfelé-fölfelé, az angyalok meg szálltak velem az ég felé. - Na lássa, tisztelendő úr, én meg megettem a húst, azt hittem, hogy mán maga nem gyün vissza! -Ej, cigány, túljártál az eszemen! Hát ennyi vót, mese vót. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004
Értékelés
★★★★½
8 szavazat