Isten karjától a kapanyél is elsül
A cigány elment a templomba. Hát mikor bement a szegény pára, a pap ugye kezd prédikálni. Azt prédikálta:
- Kedves híveim, a Jóistennek olyan nagy a hatalma, hogy ha akarja, bizon még a kapanyél is elsül!
Hű, tetszett ám a cigánnak a prédikáció! Mert hát ű a mezőkön járkált ugye kapával. Hát hazament, hétfő hajnal fölkelt; hát a pap is fölkelt, magáhó vette a puskát, elment vadászni a mezőre. Hát a cigány meg ugye a mezőre ment az is, az meg a kapával. Hát ahogy megy ugye a plébános úr ugye az akácos szélin, kiugrik egy nyúl a bokorbúl. Hej, a plébános úr fölfogja a puskát: durr neki! De ám a cigány ráfogta a kapanyelet! Fölfordult a nyúl. Odaérnek mind a ketten egyszerre, a cigány is, meg a pap is. Aszongya a cigány:
- Hej, plébános úr, jó, hogy elmentem a templomba, most ez jól sikerült!
-Mért, cigány, csak nem gondolod, hogy te lűtted meg?
- Hát ki más? A kapanyelet ráfogtam. Még azt is megadta a Jóisten, hogy elsüljön az én kapám nyele!
- Hát idehallgass, itt díszlik a puska a vállamon, hát én lőttem meg a puskával!
-Nem bánom én, mégis enyém!
- No, idehallgassál, se tied a nyúl, se enyém! Hazaviszem, megsüttetem a szakácsnéval. Aki a legszebbet fogja álmodni éccakára. azé a nyúlpaprikás.
No, jól van, hazamegy a cigány is meg a pap is; hiába, a cigány nem tudott aludni, mán korán-korán, korán hajnalba mán fölkelt. Körülmegy a parókián, hát az ablak meg nyitva, meleg vót, nyitva vót a konyhaablak. Bemegy a konyhaablakon, megemeli a fedőt: hát ott vót megsülve a nyúlpaprikás. Hej. belekóstolt! Megeszik egyik másikat - addig-addig eszegette, mire már jó reggel lett, akkorra megette. Hát nyílik az ajtó, gyün a plébános úr. Siet köszönni a cigány:
- Dícsértessék a Jézus Krisztus, plébános úr! - No, cigány, mit álmodtál?
-Jaj, mondja előbb a tisztelendő úr! Majd oszt én mondom utána.
-Hát ide hallgassál, én nagyon-nagyon szépet álmodtam! Azt álmodtam, hogy én gyönyörűszép virágos kertbe vótam. Hát egyszer nagyon szép éneket hallok, nézek fölfelé: hát az angyalok szálltak az égen. Egy nagy hosszú létyrával. Lenyújtották a létyrát, oszt integettek, hogy menjek föl a létyrán. Én oszt mentem a létyrán fölfelé-fölfelé, az angyalok meg szálltak velem az ég felé.
- Na lássa, tisztelendő úr, én meg megettem a húst, azt hittem, hogy mán maga nem gyün vissza!
-Ej, cigány, túljártál az eszemen!
Hát ennyi vót, mese vót.
Magyar Zoltán
A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó
Budapest - 2004