Van itt egy hegy, úgy híjják, hogy Meleg oldal, s ippen a Gönci papóék kapálóhelyek ott van. Egy nyáron jött egy nagyidő, az öreget ippeg ott írte. És jött haza az öreg nagy örömmel, hogy ű csak a derekán alól ázott meg, mert annyira leereszkedett a felleg, hogy deríkon fejül a fellegen fejül volt. Az egyszeri faluvígen olyan nagy fa volt, hogy mind a két falunak a határában volt. Összegyűlt osztán a két falunak a népe, hogy vágják ki azt a nagy fát, s azt határozták, hogy amelyik fele dűl, azé lesz a fa. Persze, kiment mind a két falunak a nípe, hogy rójja bé, mert olyan nagy volt a fa, hogy nem hallatszott a kopácsolás az egyik felirűl a másikra, s mind a két falunak a nípe igyekezett, hogy minél mélyebben rójja bé, düljön űfeléjök a fa, hogy legyen az üvék. És egyszer csak eldűlt a fa, s azoké lett, amerre nem dűlt, mert amerre dűlt, azt mind agyonverte. Itt a víge. Azt is Gönci papó mondta volt, aki a többit állította, hogy látott olyan káposztát, hogy két turma juh feküdt az árnyíkában, és mikor ősszel le kellett vágni, két ember egy nap mindig vágta, hogy ledűljön. A szomszíd, akinek ezt mondta, hallgatta, tekert egyet a bajuccán, és azt mondta, hogy ű látott egy nagy üstöt, akiben háromszáz legíny dolgozott, körülötte vagy ezer, és mind az üstöt csinálták. S azt kérdi az az ember, aki a káposztát mondta, hogy minek az a nagy üst? - Az, szomszíd, arra való, hogy azt a nagy káposztát megfőzzük benne. Lepipálta a másikat. Na, ennek is víge. Szintén az az ember mondta, hogy ahunn ű volt katona, ott egy asszonynak olyan gyereke született, hogy esernyővel s bottal jött a világra, s az esernyő kinyitva, és köszönt, hogy: - Jó napot, apám! S azt mondta a másik ember, szóval a szomszídja, hogy az akkor okos fiú lehetett. És azt mondta rá az, aki eztet állította, hogy három hónapos korában miniszter lett. (Legalább hazudott olyant, hogy ne lehessen elhinni.) Ennek osztán itt a víge. Mindig ilyen rémsígeket tanált ki. Szintén azt is mondta, hogy Magyarországon olyan gépet látott ű, hogy elől aratott, s hátul jött ki a meleg cipó. És azt mondta még, olyant is látott, hogy belétettík a kendermagot (Úgy jött ki belölle a vászon!), s jött ki belölle a gatya s az ing. Ezeket mind Gönci papó állította. Csak akkor mondta, ha vette észre, hogy nem kacagják. Elmondta: Mihály István András szerk. Kovács Ágnes Rózsafiú és Tulipánleány - Akadémiai Kiadó Budapest - 1987