No, vót egy öregember, vót annak három fia. Hát meg egy bakkecskéje. Mondja a legöregebbik fiának: - No fiam, menjél, legeltesd meg azt a kecskét! Térgyig érő fűbe, itasd meg a bokáig érő vízbe! Elment a gyerek, megetette a kecskét, megitatta, hazahajtotta. Kérdezi a gazda: -Ettél-e, ittál-e, édes kecském? - Jaj, édes gazdám, én se nem ettem, se nem ittam, éhen-szomjan majd meghaltam! Mondja a középső fiának: - No, fiam, menjél, legeltesd meg azt a kecskét a térgyig érő fűbe, oszt itasd meg a bokáig érő vízbe! Elment a középső gyerek is, legeltette a kecskét. Úgy jóllakott a kecske, majd szétpukkant. Megitatta; nagy hasa vőt a kecskének, nagyon jóllakott. Megkérdezte először, hogy: - Jóllaktál-e, édes kecském? - Jól bizony - mondta ja kecske a gyereknek. De mikor hazaértek, kérdezi a gazda: - Ettél-e, ittál-e. édes kecském? -Jaj, édes gazdám, se nem ettem, se nem ittam, éhen-szomjan majd meghaltam! Erre oszt aszongya a kisebb fiának: - Menjél te, fiacskám, legeltesd meg azt a bakkecskét! Kihajtotta a gyerek. Jól tartotta a kecskét, megetette. megitatta. De ám mán a gazda, akkor mán neki gyanús vót a dolog, mert látta, hogy a kecskének nagy hasa van, jóllakott; megleste a bokor végín, hogy jóllakik-e a kecske. No, látta, hogy nagyon jóllakott, mert a gyerek szorgalmasan megetette, megitatta. Na mikor hazament - az ember előbb hazalépett -, megkérdezte a kecskét: - Ettél-e, ittál-e, édes kecském? -Jaj, édes gazdám, se nem ettem, se nem ittam, éhen-szomjan majd meghaltam! -No hajj, ide hallgassatok, fiaim, gyertek ide, mink hazug kecskét nem tartunk a portán! Megfente a kést az öreg. Akkor oszt elkezdték nyúzni. Két hátulsó lábát lenyúzták föltette a bakra, fölakasztotta, hogy majd nyúzza tovább. Mikor a két lábrúl lehúzta, rúgott egyet a kecske -szaladásnak! Hü, otthagyta a gazdát! Szaladt veszedetlenül, úgyhogy nem állt meg, csak az erdő közepibe. Ott oszt bebújt a kisnyúl házába. Hát megy haza a kisnyúl, hallja, hogy nagy mocorgás van odabe. Benéz: nagyon megijedt, mert a bakkecskének nagy szarva vót. - Jaj, jaj, jaj, valami ördög van a házamba! Hát szaladásnak eredt. Találkozik a rókával. Mondja: - Mi bajod van, kisnyúl, hova szaladsz? - Jaj, valami ördög van a házamba! - Gyere, majd én kizavarom! Akkor bekajáltott: - Ki van a kisnyúl házába? -Én vagyok, én vagyok, félig nyúzott bakkecske. Dübü-dübü lábamval, majd megdöflek szarvamval! Jaj, elszaladt a róka is meg a nyúl is. Szaladtak, találkoztak a farkassal. No, az mán jó erős, az majdcsak kizavarja. - Hova szaladtok, róka koma? - Jaj, valami ördög van a kisnyúl házába! - Majd én kizavarom, gyertek csak! Odamennek, bekajált a farkas: - Ki van a kisnyúl házába? - Én vagyok, én vagyok, egy félig nyúzott bakkecske! Dübü-dübü lábamval, majd megdöflek szarvamval! Jaj, hát a farkas is akármilyen erős vót, mégis elszaladt. Szaladnak. találkoznak oszt a tüviskesdisznóval. - Hova szaladtok tik, farkas koma? - Jaj, valami ördög van a kisnyúl házába! - Majd én kizavarom! -Te, hát mink se bírtuk kizavarni! -Majd én! Gyertek csak! Hát oszt a tüviskesdisznó összegömbölyödött, begurult a kisnyúl házába, oszt jól össze-vissza szurkálta, ahol le vót nyúzva rúla a bűr. Összeszurkálta a bakkecskét. Hej, a bakkecske oszt rúgott egyet, oszt elszaladt. Ha akkor a bakkecske az nem szaladt vóna, a mese is tovább tartott volna.     Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004