• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

ERZSIKE

Részletek

Látogatás
8312
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl egy bolhaszökkenéssel, volt egyszer egy olyan éktelen szegény ember, mint a templom egere, akinek éppen tizenhárom gyermeke volt. Nagyon sokat dolgozott szegény, hogy valahogy megélhessenek. Szorgalmas munkája után ki is jutott nekik a mindennapi kenyér, de azért egyre búsult a szegény ember is, a felesége is, hogy az Isten olyan sok gyermekkel áldotta meg. Hiába kérdezték a szánakozó emberek, hogy miért búsulnak, nem mondták soha senkinek, míg végre egyszer elpanaszolták Sári néninek, hogy ők bizony csak azért szomorkodnak, miért is van nekik éppen tizenhárom gyermekük, mikor a tizenhárom milyen szerencsétlen szám. Sári néni azt tanácsolta: - A tizenharmadikat mindenáron el kell pusztítani, mert ha nett, mikor tizenhárom esztendős lesz, eljön érte a hétfejű sárkány tizenkét ördöggel, s akkor úgyis csak elviszi. Aztán a lelke minden éjjel tizenkét órakor hazajár, mindenik testvérét felkölti, és a jó lelkükből egy szikrát kivesz, s rosszat tesz helyébe. Ezt azért teszi, mert ott a sárkánynál üvegekben vannak a jó és rossz lelkek, s a jóból is rosszat csinál. Így tehát elhatározták, hogy el fogják pusztítani a tizenharmadikat, de nem tudták, hogy mi módon. Végre abban állapodtak meg, hogy kiviszik a nagy veres erdőbe, hol a veres sárkányok laktak. Így is tettek. Megfogták szegény kis Erzsikét - mert a tizenharmadikat hívták Erzsikének -, kivitték a veres erdőbe, letették egy fa alá, s otthagyták szegénykét egyes-egyedül.Amint ott siránkozott, egyszer meglátta egy sárkány, s rögtön megmondta a királynak. De hogy szavamat össze ne zavarjam, a sárkánykirály nem sárkány, hanem ember volt, s nagyon hatalmaskodott a sárkányok felett. A király megparancsolta: aranypaszomántos hintóval menjenek utána; felültették, s elvitték a királyhoz. A király amint meglátta Erzsikét, rögtön megszerette. Azt kérdezte tőle: - Hát te hogyan kerültél a veres erdőbe? Erzsike elmondta a dolgot úgy, ahogy történt. Akkor így szólt a király: - Ne búsulj, Erzsike, látod-e itt mennyi szép dolog van? Maradj ltt nálam, mindenhez, ami itt van, hozzányúlhatsz, a szobák kulcsát is mind átadom neked.Oda is adta Erzsikének a sok arany- és ezüstkulcsot, mert hogy szavamat össze ne zavarjam, a szobák kulcsai mind ezüstből és aranyból voltak. Mikor átadta volna a kulcsokat, közülük elévett egy szép aranykulcsot, s azt mondta: - Ez a kilencvenkilencedik szobának a kulcsa. De abba nehogy be merj menni, mert ha oda beteszed a lábad, háromszáz sárkánynak adlak oda, hogy ízzé-porrá tépjék még a legkisebb porcikádat is! Erzsike meg is ígérte, hogy oda nem fog bemenni. Egyszer egy reggel azt mondja a sárkánykirály Erzsikének: - Én elmegyek vadászni. De nehogy valakit beengedj a várba! Csak holnap délre jövök haza, akkorra háromszázharminchét embernek ebéd legyen! Ezzel eltávozott a sárkánykirály. Erzsike alig várta, hogy a sárkánykirály elmenjen hazulról, hogy a tiltott szobát megnézhesse. Elhatározta, hogy csak benéz a szobába, de nem megy be. Ahogy megnyitotta az ajtót, nem látott egyebet, csak vagy tízezer üveget. Hát, uram isten, ezek az üvegek egyszerre elkezdtek kiabálni, és mindenik csak azt kiabálta: - Gyere, nyisd ki ezt az üveget! Gyere, nyisd ki ezt az üveget! Erzsike egymás után kezdte nyitogatni az üvegeket. Hát, mindenik üvegből egy-egy ember jött ki, mert a sárkánykirály a megölt emberek lelkét ezekbe az üvegekbe tette bele. Erzsike mindenik üveget kinyitotta, s az embereket a palotában elbújtatta. Mikor a két legutolsó üveget nyitaná ki, hát, édes Istenem, teremtőm, ne hagyj el, Erzsikének az apja és az anyja volt bennük, kiket a sárkány szintén megölt. Erzsike azt mondta a szüleinek: - Édesapám, édesanyám, a sok aranyat, drágaságot szedjék össze, rakják fel egy szekérbe, míg a sárkánykirály hazajönne. Másnap délre hazajött a sárkánykirály a sárkányokkal, s így szólt: - Hm, miféle emberszagot érzek itt, kit mertél ide beereszteni, közönséges embert, az én hírem, tudtom nélkül? Ekkor előjöttek az üvegekből kiszabadított emberek, kik eddig elbújtak, rárohantak a sárkányokra, s megölték valamennyit királyukkal együtt. Ami értékes portéka csak volt a várban, azt mind felpakolták s elvitték. A várat pedig földig lerombolták úgy, hogy kő kövön nem maradt. Mindenik viszszament a családjához. Erzsike is hazament az apjával és anyjával. Bezzeg többé nem búsultak azon, hogy a tizenhárom szerencsétlen szám. Boldogan éltek ezután a nagy gazdagságban.Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★½
5 szavazat